Kína már az év első napján sokkolta a világot. A várttal ellentétben ugyanis nem nőtt, hanem csökkent a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index, amely így 48,2 ponton állt a decemberi 48,6 után. Immár tizedik hónapja van az 50 pont alatt az index értéke, ami továbbra is az iparág zsugorodását jelzi. Az idei első kereskedési napon a sanghaji tőzsde ezért akkorát zuhant, hogy egyből le is zárták a kereskedést.
A hétfői zuhanás után csak azért nem estek tovább a kínai részvények, mert az állam beavatkozott. 7 napos repo ügyleten keresztül a kínai központi bank (PBoC) 19,9 milliárd dollárnyi likviditást pumpált a bankrendszerbe 2,25 százalékos kamattal a feszült piaci helyzet megnyugtatása érdekében. Ez szeptember óta a legnagyobb repo ügylet. Ráadásul a kínai állam meghosszabbította a mostanáig érvényben lévő eladási tilalmat sok részvényre.
Adathamisítás, kisebb leértékelések
Múlt október végén már azzal érveltünk, hogy Kína meghamisítja a GDP adatait, hogy fenntartsa a robosztus növekedés illúzióját a globális befektetői közösségben. De még ez a növekedés is csupán egy súlyos eladósodással megtámogatott folyamat volt évek óta: míg 2008 végén Kína a fejlődő világ adósságának 6 százalékát birtokolta, ez 2015-re 28 százalékra ugrott, mivel a kínai bankok és vállalatok évi 47 százalékkal növelték hitelfelvételüket.
A 2014 közepe óta lassuló gazdaság azonban egyre nagyobb fejtörést okoz a pekingi vezetésnek. A kínai jegybank már 2014 vége óta próbálkozik a lassuló kínai gazdaság ösztönzésével, melyet a likviditás bővítésével, a kötelező jegybanki tartalékráta és referencia kamatlábak visszavágásán keresztül igyekszik elérni. Ráadásul a 2014 őszével kezdődő dollár erősödéssel nemcsak az amerikai fizetőeszköz értékelődött fel, de a hozzá kötött devizák is. A renminbi a kínai gazdaság partnereinek kosarához mérve komoly, majd 20 százalékos erősödésen van túl. A felértékelődés mind az Egyesült Államok egyéb beszállítóival, mind a nemzetközi parketten hátrányba hozta a távol-keleti országot.
Peking aztán 2015. augusztus 11. és 13. között három lépésben hagyta valutáját kis mértékben leértékelődni. November 30-án pedig az IMF vette be devizakosarába a kínai fizetőeszközt, részben éppen a leértékelésnek, és a piacbarátabb árfolyam-politikának köszönhetően. A deviza leértékelése elsősorban az export szektort volt hivatott segíteni.
A világ legnagyobb exportőrének ráadásul már három éve el kell viselni az ’Abenomics’ agresszív jen-leértékelő politikáját és az ezt kísérő likviditási cunamit. A globális devizapiacon Peking Tokiót tekinti a legnagyobb provokatőrnek, amely Abe miniszterelnöksége alatt 30 százalékkal omlasztotta össze a japán fizetőeszközt.
Miért várható most nagyobb leértékelés?
A pekingi kormány ezekben a napokban nagy erőkkel próbálja megtámasztani a betegeskedő részvénypiacot, amelyre a vállalati tőkeszerkezet javítása, valamint a kommunista pártba vetett bizalom megingásának elkerülése miatt is nagy szükség van, nem beszélve a fogyasztói bizalomra gyakorolt esetleges negatív hatásokról. A kommunista uralkodó osztály fejesei rettegnek a gazdasági lassulástól és a vele járó társadalmi elégedetlenségtől.
Az amerikai kamatemelési várakozások viszont a jelek szerint tovább erősítik a dollárt, így az RMB/USD árfolyam tartásával a kínai fizetőeszköz is erősödne a többi devizához viszonyítva. Közben pedig a kínai növekedés motorjai érezhetően kifulladtak. Egy komolyabb, két számjegyű leértékelés éppen az export mechanizmuson keresztül lehelhetne életet a gyengélkedő gazdaságba. Ez adott esetben természetesen egy újabb eszkalációját hozná el a már évek óta tartó globális valutaháborúnak.
Káncz Csaba jegyzete
