Mi is az a short?
A shortolásról leginkább akkor szoktunk hallani, ha valamelyik sok pénzzel rendelkező nagy guru, mint Soros György, Bill Ackman vagy Carl Icahn egy óriási short pozíciót nyit egy cég részvényeiben, vagy akár egy devizában. Sokan nem is tudják, a fogalom mit takar: a lényege az, hogy kölcsönkérünk részvényt vagy devizát, azt eladjuk, és várjuk, hogy essen az ára, utána visszavegyük. Vagyis olyan valamit adunk el, amivel nem rendelkezünk.
Ez időnként ésszerű lehet, ha valaki nagyon átgondoltan teszi. Soros György 1992-ben shortot nyitott az angol fontban, amikor nyilvánvaló volt, hogy le kellett értékelni a valutát, de a brit kormány próbált ennek ellenszegülni. Persze ez csak ideig-óráig ment, aztán jött az óhatatlan leértékelés, és Soros György mesés nyerőt tett zsebre.
Bármekkora lehet a bukó
A short pozíció önmagában sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint egy részvény megvásárlása. A részvény ára ugyanis csak 0-ig eshet, így a maximális kockázat a befektetett összeg elvesztése. Felfelé viszont elvileg korlátlanul emelkedhet, tehát a short pozíció vesztesége bármekkora lehet. Persze a gyakorlatban ritkán mennek egyszerre ilyen sokat a részvények, de azért akad példa rá, főleg a kisebb kapitalizációjú cégek esetében.
Erre most volt egy jellegzetes példa. A KaloBios Pharmaceuticals nevű cég árfolyama egyik napról a másikra 800 százalékot ugrott, miután egy másik cég többséget szerzett benne. Egy befektető short pozíciót tartott a papírban, és meglepve tapasztalta, hogy az előző nap még 37 ezer dolláros számlája 106 ezer dolláros mínuszt mutatott.
A svájci frank példája
Ezt a jelenséget sokan itthon is megtapasztalták idén januárban, amikor a svájci frank árfolyamkorlátját váratlanul eltörölte a Svájci Nemzeti Bank. Miután a Bank többször megerősítette, hogy nem engedi a frankot az eurónkénti 1,20-as szintnél tovább erősödni, rengetegen nyitottak short pozíciót a frankra, mondván, a kockázat kicsi, hisz 1,20 a határ, a nyereség ellenben nagy lehet, mert a másik irányban elmozdulhat a frank szabadon.
Így aztán nagy pozíciók nyíltak, és hogy-hogy nem, az SNB arcon köpve saját magát, minden kárenyhítő lépés nélkül megszüntette az árfolyamküszöböt, azonnali 10-20 százalékos árelmozdulást okozott, ami sok befektetőnél nemhogy a teljes számla lenullázását, de negatív egyenlegeket eredményezett.
Szabad, de óvatosan
Ettől persze még nem kell a shortolást teljesen elvetni, csak átgondoltan, a kockázatokat alaposan felmérve alkalmazni. Kis kapitalizációjú cég részvényét tilos shortolni, hisz annak árfolyama, mint a példában láttuk, bármekkorát ugorhat. Olyan cégek jöhetnek szóba, melyeknél 20-30 százaléknál nagyobb gyors elmozdulások nem szoktak bekövetkezni, de ezeknél is szigorúan be kell kalkulálni ezt a lehetőséget.
És persze nagyon fontos a stop, vagyis a veszteség limitálása. Ha felfelé indul az ár, és egy előre meghatározott szintet elér a veszteség, zárjuk le a pozíciót. A papír ugyanis tovább emelkedhet, és ha lassan is, de akár a többszörösére is nőhet az árfolyama. Jó példa erre a Netflix, amelyik 50 dollárról indult, sokan nem hittek benne, és aztán 1-2 év alatt csak felemelkedett a 10-szeresére.
Közel öt órányi megbeszélésen sem született érdemi eredmény.
