Spekuláns az, aki sok pénzt keres. Kivéve, ha az a valaki én vagyok
A félelem a további hasznokról való lemaradástól ugyanis megviseli a befektetők lelkét – írja az Alapblog. Ugyanakkor egyáltalán nem bizonyítható, hogy a tőzsdéken buborékok fújódnának, mint 8 vagy 15 évvel ezelőtt, mert korábban soha nem volt a mostanihoz hasonlítható, tartósan nulla kamatkörnyezet és nem nyomtattak soha korábban ennyi ingyen pénzt.
Az interjúalany szerint az hozhat fordulatot, amikor a német kisemberek tíz- és százmilliói szintén beszállnak a játékba, és megint tömegesen mernek a tőzsde felé fordulni. Sokan még inkább bankbetétben tartják a pénzüket, mintsem hogy bemerészkedjenek a tőzsde világába. A kontinentális Európa nagy részén, mint Németországban továbbra is élnek a mélyről jövő bizalmatlanságok a bankárok, a pénzváltók, a brókerek iránt. Ezt az ellenszenvet az internet információs dömpingje újból és újból „felturbózza”.
A pénzkezelés ügyeire féltudományos oldalak milliói jöttek létre, hülyeségek garmadáját jelentetik meg, eközben a komoly, megalapozott tudásra bazírozó újságok háttérbe szorulnak, pontosságuk, szakszerűségük ugyanis kevésbé érhető, mint a populárisan megfogalmazott hülyeség.
Ha egy visszaéléseket leleplező botrány a pénzvilágot érinti, akkor az sokkal nagyobb visszhangot generál, mint ha ugyanez más területen, például a politikában történik. Ez utóbbinál elegendő a kedélyek csillapítására egy-egy politikus bűnbakká nyilvánítása. Az átlagember és a média, meg a politika viszont pillanatok alatt tud tömeghangulatot kelteni a pénzemberekkel, a bankárokkal, brókerekkel szemben.
Az ember zsigerből jövően mindig is gyűlölte és gyűlöli a spekulánst – írják. De a legtöbb ember a következőképpen gondolkodik: „ha én keresek pénzt azzal, hogy drágábban eladom, amit olcsóbban megvettem, akkor én egy tisztes és jó befektető vagyok. Ha más csinálja ugyanezt, akkor az egy gonosz spekuláns”.
Amíg a németek tízmilliói nem akarnak részvénytulajdonosok lenni, nem gondolják, hogy a tőkepiacról fognak hirtelen meggazdagodni, addig nem beszélhetünk piaci buborékról – legalábbis a DAX esetében. A DAX márpedig erősen irányadó egész Európára nézve – mondja a szakember.
A piacot az intézményi vagyonkezelők uralják, de óriási stressz alatt. Egyrészt agyuk feldolgozza az örök igazságot: „a fák nem nőnek az égig”, illetve hogy a DAX fundamentálisan igenis drágának nevezhető. Ugyanakkor lelküket az sanyargatja, hogy mi van, ha a rali még évekig eltart és akkor aztán hatalmas nyereségekről maradnak le. Így az intézményi befektetők mind bennmaradnak, az árfolyamok pedig nyomódnak egyre feljebb.
Ha tudatosul az emberekben, hogy a betéti kamatok már egyenesen veszteséget termelnek, ténylegesen negatív tartományba fordulnak, akkor a német ingatlanpiac után hirtelen és gyorsuló ütemben beindulhat a kisbefektetők rohama a tőzsdéken is, ez jelentheti a ralli végét. De itt még nem tartunk, a DAX-nak lehet még pár nyugodt hónapja, netán éve is felfelé – írják az interjúban.
