Az elemző arra alapozza pesszimizmusát, hogy a hétfői eladási hullám szokatlanul széleskörű volt, nem csak egyik vagy másik szektort érintette. Aggasztónak tartja emellett az emelkedő és eső részvények számának arányát, valamint az eső részvények jóval nagyobb forgalmát. Ezek olyan adatok, melyeket az indexmozgások nem, vagy csak alig jeleznek, ugyanakkor sokat elárulnak a piacról.
Mitől félnek?
A HSBC egy másik stratégája a Bloombergnek elmondta, hogy szerinte a kockázati tényezők veszélyes kombinációjával állunk szemben, melyre a befektetők nem figyelnek eléggé. Ezek közé sorolja az irreálisan magas eredményvárakozásokat, de az amerikai elnökválaszt és az olasz alkotmánymódosításról szóló népszavazást is. Az elnökválasztási kockázatot a Citigroup stratégája is említi, ami kissé meglepő, miután az elnökválasztás általában sem szokta felforgatni a Wall Streetet, most pedig a kiszámíthatatlannak tartott Donald Trump esélyei olyannyira lezuhantak, hogy egyre kisebb egy meglepetés esélye.
Hozamkörnyezet
Az UBS elemzője azt említi, hogy a 10 éves amerikai kötvényhozamok 1,7 százalék fölé ugrása jelentheti a veszélyt a részvénypiacra. Nos, ezzel már inkább egyetértünk, hisz a jelenlegi, hosszúra nyúlt bikapiacot jórészt a nulla körüli kamatok és rendkívül alacsony kötvényhozamok fűtötték, így ha tartós hozamemelkedés indul meg, akkor a pénz egy idő után óhatatlanul elkezd visszaáramlani a részvénypiacokról a kötvények felé.
Kicsi vagy nagy?
Igen ám, de honnan fogjuk tudni, hogy eljött az idő? Az utóbbi egy-két évben volt néhány elképesztő zuhanás a Wall Streeten, aztán mindegyikről kiderült, hogy csak igen heves korrekció volt, utána az indexek mindig új csúcsokra értek. A HSBC elemzője szerint az S&P 500 indexben a 2116 pont az a szint, melynek törése az eső trend kezdetét jelentené. Kétségkívül, a charton ez egy komoly szint, de az igazi kérdés az, hogy utána mekkora esés következne? Ha megnézzük a grafikont, láthatjuk, hogy 2014 ősze óta többször is volt 10-15 százalékos zuhanás, de egyikből sem lett összeomlás.
|
| S&P 500, 5 év |
Ha az elemző úgy gondolja, hogy most is egy ilyen lesz, az kétségkívül reális lehet, hisz ha két év alatt akadt pár ilyen, akkor miért ne jöhetnének továbbiak? A nagy kérdés viszont az, hogyan ismerjük fel, hogy nem csak egy ilyenről van szó, hanem eljött a trendforduló, vége a 2009 óta tartó ralinak? Az egyik technikai jelzés, amit figyelembe szoktak venni az, ha megszakad a az emelkedő csúcsok és emelkedő mélypontok sorozata. A grafikonon látszik, hogy tavaly ősszel illetve idén év elején majdnem megszakadt az emelkedő mélypontok trendje, sőt annyiban meg is szakadt, hogy többször kialakult ugyanaz az 1810-1820 körüli szint, sőt ez idén év elején alacsonyabb volt, mint a tavaly őszi
A trendforduló feltétele
Ugyanakkor viszont az új csúcsok trendje nem szakadt meg, hisz minden visszaesés után rekordot döntött az index. Kétségkívül zavaró a trend szempontjából, hogy ilyen hosszú időtávon ugyanarra a szintre többször is leesett az index, viszont pont ez a tény könnyíti meg annak felmérését, hogy mikor beszélhetünk tényleges trendfordulóról.
Az említett 1810-1820-as szint igen erőssé vált, így ha az tartósan elesne, akkor megvalósulna az alacsonyabb mélypont, mégpedig több, mint két éves távon, ami már mindenképpen trendtörést jelentene. Ez persze még a jelenlegi szintről 15 százalék esést jelentene, a tetőhöz képest pedig nagyjából 20 százalékot, amit az S&P 500 esetében el is szoktak fogadni a medvepiac határának.
De jó előre szólnak, úgyhogy fel lehet rá készülni. 
