Úgy tűnik, egyelőre véget ért a nagy olajárzuhanás. A Brent 115 dollárról 45 dollárig szakadt a tavalyi év második felében, a mélypont január 13-án volt. A közeledő korrekcióra az engedett következtetni, hogy a piac addigra teljesen pesszimista lett, újabb összeomlásról, 20 dolláros olajárról lehetett olvasni. Ez pedig a legbiztosabb jele a túladottságnak, amikor a vevők félreállnak, sőt spekulatív shortok nyílnak.
Nem is kellett sokáig várni a fordulatra, az elmúlt hetekben gyorsan 45-ről 62-ig szárnyalt az ár, ami nagyjából 40 százalék. Az elmúlt napokban még mindig sok pesszimista jóslat látott napvilágot, sőt egyes online brókercégek azzal a kérdéssel hirdetik magukat: szeretne profitálni az olajáreséséből? Amíg ilyen a hangulat, az ár nem is tehet mást, minthogy felfelé megy. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a 115-ről 45-ig tartó lejtmenetnek csak milyen kis hányadát tette meg az ár eddig felfelé, akkor nyugodtan minősíthetjük a folyamatot egészséges korrekciónak.
Nézzük ezek után, milyen fundamentális tényezők hatottak az árra az elmúlt napokban. Egyrészt a kurd területek exportjával akadtak gondok: a kurdok addig nem akarnak exportálni, míg az iraki állam ki nem fizeti nekik a költségvetés rájuk jutó részét. A kurd olajból származó jövedelem megosztása hosszú ideje problematikus kérdés Kurdisztán és az iraki központi kormány között.
A problémát tetézi, hogy az iszlám állam és az ellene kialakult harcok miatt minimálisra szorult a térségben az olajipari beruházási kedv. Ez pedig a kitermelés további növelését gátolja. Végül a harmadik kínálatszűkítő tényező: Amerikában a kitermelés masszívan visszaesett az alacsony ár hatására.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy alapvetően egy túladott piac felpattanásáról van szó, de az is látszik, hogy túlzottan alacsony árnál erősen visszaesik a kínálat, ezért nem valószínű, hogy belátható időn belül újra lenéznénk a januári mélységekbe.
A miniszter indulatosan reagált az ICC döntésére.
