A legkisebb címletű 1 és 2 forintos érmék kivonásának hátterében az állt, hogy az érmék vásárlóértéke az elmúlt évek során olyannyira lecsökkent, hogy az emberek hosszabb idő óta egyre kevésbé használták vásárlásaik során - jelezte az MNB szakértője. Érdekességként hozzátette, hogy egy egységet érő 1 forintos a forint 1946-ban történő bevezetésekor még 100 egységet ért, 1990-re azonban már elvesztette vásárlóértékének 90 százalékát.
Az 1 és 2 forintos érmék bevonásáról szóló döntés meghozatalakor az érmék gyártási költsége 5-6-szorosa volt a névértéküknek, mégsem ez volt a döntő indoka a bevonásnak, hanem az, hogy nem vettek részt aktívan a készpénzforgalomban.
Leszkó Erika megállapította, hogy az 1 és 2 forintosok forgalomban tartásának társadalmi költségei jóval meghaladták az MNB-nél jelentkező, évi közel 1,5 milliárd forintra tehető gyártási, raktározási, szállítási, feldolgozási költségeket.
A bevonás miatti költségmegtakarítás nagyobb része ered abból, hogy a kereskedelemben, bankfiókokban, postákon nem merülnek fel a kis címletű érmék szállításával, tárolásával, feldolgozásával (számolás, rolnizás, csomagolás) kapcsolatos költségek. Ezek a jegybankon kívül eső költségek összességében 2-2,5 milliárd forintot tehettek ki éves szinten.
A kereskedők az 1 és 2 forintos érmék bevonása miatt nem árazták át az árucikkeket (ez egyébként hatalmas költséget jelentett volna), hanem a kerekítési törvény előírásai szerint csak az áruk fizetendő végösszegét kerekítették, ami így nem okozott áremelkedést - magyarázta az MNB kutatója.
250-szeres pénzt adnak a hibás új érmékért
Adómentes szépségek: a legbiztosabb befektetés?
Figyelje a visszajárót: itt az új kétszázas!
MTI