Az utóbbi egy évben sok szó volt a kialakult munkaerőhiányról, a piac által kikényszerített béremelkedésről és a munkabérre rakódó túlzott elvonásokról. Számításokat is végeztünk, hogy lehetne ezt a helyzetet kezelni, tekintettel arra a momentumra, amit a fejlett országokban tapasztalható teljes foglalkoztatottság és az ennek következtében fellépő itthoni munkaerőhiány ad. A cégek, különösen a multik többsége tudja, hogy hosszú távon úgysem maradhatnak az irreálisan alacsony bérek, és most ebben a helyzetben készek a nagymértékű emelésre, különben munkaerő híján be kéne csukni a boltot.
Járulékcsökkentés
Volt azonban eddig egy nagy akadály: az elvonások kirívóan magas mértéke. A hozzánk hasonló fejlettségű környező országokban a teljes bérköltség a nettó bér 1,6-1,7-szerese, míg nálunk ez 1,9 fölött van. Ez óriási versenyhátrány, mindenképpen változtatni kell rajta, de ez csak erős nominális béremelkedés mellett lehetséges, hogy a költségvetés, az egészségügy és a nyugdíjkassza ne boruljon fel. Erre optimálisnak tűnik a Varga-féle program.
A lényeg az lenne, hogy első körben a minimálbért 15, a sokkal szélesebb réteget érintő bérminimumot 25 százalékkal emelnék meg, egyidejűleg 4 százalékkal csökkenne a munkaadói járulék, a jelenlegi 28,5-ről 24,5 százalékra. Így a dolgozók számára 15 illetve 25 százalék az emelés, a munkáltatók számára lényegében 11 illetve 21. A következő évben lenne még egy komoly emelés, átlagosan 10 százalék körüli mértékben, de már csak 2 százalékos járulékcsökkentéssel, utána pedig még 4 éven keresztül csökkenne 2-2 százalékkal a járulék, ha a reálbér emelkedés eléri az évi 6 százalékot.
Minimálbér
Végezzünk számítást, mi is történne 6 év alatt. A járulékot számítsuk úgy, hogy a bruttó bérhez képest összesen 14 százalékponttal, 28,5-ről 14,5 százalékra csökkenne. Ha abból indulunk ki, hogy a munkavállalók elvonásai változatlanok maradnak, akkor 6 év múlva a teljes bérköltség a nettó bér 1,72-szerese lenne, vagyis megközelítené a környékünkön jellemző szint felső szélét. A minimálbér ezek szerint jövőre 127 650 forint lenne, utána 137 860, majd az egyszerűség kedvéért az inflációtól eltekintve évi 6 százalékkal számolva 6 év múlva 174 ezer forintra nőne. A munkaadók költsége eközben a mostani 143 ezer forinttal szemben 199 ezer lesz.
Garantált bérminimum
A garantált bérminimum, ami a fontosabb, ennél nagyobb mértékben, a mostani 129 ezerről az első évben 161 ezerre, a másodikban 180 ezerre, 6 év után pedig 228 ezer forintra nőne, a munkaadó teljes költsége pedig a mai 166 ezerről 261 ezerre. Ha a forintárfolyam érdemben nem változna, a garantált bérminimum 735 euró lenne, ami a fele a fejlett országok mostani minimálbérének, egyúttal nagyjából a portugál szintet jelenti. Ez teljesen reálisnak mondható, ekkora különbséggel egyelőre meg is elégedhetnénk, ennél magasabb szint már csak igen erős gazdasági növekedés mellett képzelhető el.
Átlagbér
Ha az átlagbér is hasonló mértékben nőne, mint a kétféle minimálbér átlaga, akkor az 6 év múlva 440 ezer forint lenne, ez nagyjából 300 ezer forintos, azaz ezer eurós nettó átlagbért jelentene. Ez ugyancsak közelíti a fejlett országok szintjének felét, ami ideális lenne, a magasabb külföldi megélhetést is figyelembe véve elenyésző szintre esne vissza az elvándorlás.
Az átlagbér azonban valószínűleg a minimálbérnél kisebb mértékben fog növekedni, de ha azt is számoljuk, hogy közben az infláció is megjelenik, így az évente 6 százalékos reálbér emelkedés nagyobb nominális emelést jelent, és továbbra is feltételezzük a forintárfolyam változatlanságát, akkor meglesz a nyugati bér közel fele. Ez pedig már lényegében maga a felzárkózás.
A Bank of England kormányzója szerint a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) a belátható jövőben negatív hatása lesz a brit gazdaság növekedésére. 
