Számtalan kutatásból kiderül már, hogy a magyar lakosság elégedetlen a társadalombiztosítás által nyújtott ellátásokkal, a rendszer túlterheltségével, az orvosok által a betegekre fordított idő mennyiségével, a várólistákkal, az alapvető eszközök hiányával és még sorolhatnánk. Az emberek nagy többsége ezt a forráshiánnyal magyarázza - olvasható a Biztosítási Szemlében.
A hálapénz valójában "figyelempénz"
|
Egy apró törvénymódosítás ágyazott meg tavaly decemberben annak, hogy az üzleti biztosítók beszálljanak az állami ellátórendszerbe. Ez ugyanakkor a szektor további fejlődése szempontjából kevés lehet. Jó üzlet-e az egészségbiztosítás vagy túl sok a politikai kockázat? |
Egyes szakterületeken – így például a fogászat, nőgyógyászat, diagnosztika területén - elterjedt a magánszolgáltatások igénybevétele, mások hálapénzt fizetnek a jobb ellátás, és több odafigyelés reményében.
Egy friss kutatás – melynek szerzői Baji Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Technológiaelemzési Kutatóközpontjának tanársegédje, valamint Prof. Dr. Gulácsi László, a kutatóközpont vezetője - arra keres választ, hogy a magyar lakosság hajlandó lenne-e hivatalos térítési díjat fizetni a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi ellátásokért, ha azok bizonyos minőségi kritériumoknak megfelelnek, és ha igen mekkora összeget. A felmérés egy Európai Bizottság által finanszírozott kutatási program keretében zajlott 2010 nyarán hat közép-kelet-európai országban, köztük Magyarországon. Cikkünkben a felmérésből származó, fizetési hajlandósággal kapcsolatos magyar eredményeket ismertetjük röviden, a tanulmány azonban teljes terjedelmében is letölthető.
A többség hajlandó lenne fizetni
A válaszadók 67%-a mondta azt, hogy hajlandó lenne fizetni az orvosi ellátásért, átlagosan alkalmanként 3965 Ft-ot. A legtöbben ezer-kétezer forintot adnának egy szakorvosi vizsgálatért. A kórházi ellátásért kevesebben, a válaszadók 56%-a lenne hajlandó fizetni, átlagosan 28 770 Ft-ot. Közülük a legtöbben 25-30 ezer forint közötti összeget fizetnének egy betervezett műtétért.
Azok, akik nem lennének hajlandóak fizetni az ellátásokért, mind a szakorvosi vizit, mind a betervezett műtét esetében azzal indokolták válaszukat, hogy vagy „nem tud fizetni”, vagy „ellenzi a díjakat”, vagy „nem is tud fizetni, de ellenzi is a díjakat”.
Szakorvosi vizitek esetében a fizetési hajlandóság a 35-49 év közti korosztályban a legmagasabb (70%), és ők is hajlandók fizetni a legmagasabb összeget 4 290 Ft-ot vizitenként. Legalacsonyabb a fizetési hajlandóság a 65 év feletti korosztályban (64%). A legkisebb összeget a 35 év alatti korosztály lenne hajlandó fizetni, átlagosan vizitenként 3 722 Ft-ot. A nők nagyobb arányban lennének hajlandóak fizetni a szakorvosi vizitekért (69%), de kisebb összeget, 3 669 Ft-ot.
Lakóhely szerint a vidéki városokban lennének hajlandóak a legnagyobb arányban fizetni (69%), és egyben a legmagasabb összeget is, 4 554 Ft-ot. Míg a fővárosban a legkevesebben (59%), és a legalacsonyabb összeget is egyben. Ennek magyarázata az lehet, hogy a fővárosban jobban hozzáférhető, és jobb minőségű az egészségügyi ellátás, tehát a lakosok kevésbé lennének hajlandóak fizetni azokért a tényezőkért, amik már amúgy is adottak.
Az iskolai végzettség növekedésével növekszik a fizetési hajlandóság, a legmagasabb összeget azonban a középiskolai végzettségűek fizetnék, átlagosan 4 198 Ft-ot.
A rossz, nagyon rossz egészségi állapotúak lennének a legkevésbé hajlandóak fizetni (63%), viszont akik fizetnének, azok között a legmagasabb az összeg, 4 786 Ft. Míg a többi egészségi állapotú korcsoportban hasonló arányban (66-68%) fizetnének.
A kórházi ellátás esetében szintén a 35-49 év közti korosztályban a legmagasabb (60%) a fizetési hajlandóság, míg az 50-65 év feletti korosztályban (54%) a legalacsonyabb. A legkisebb összeget is ők lennének hajlandóak fizetni, kórházi felvételenként 24 983 Ft-ot. A nők nagyobb arányban lennének hajlandóak fizetni a kórházi ellátásért (59%), de kisebb összeget, mint a férfiak 28 167 Ft-ot. Lakóhely szerint a városokban a legmagasabb a fizetési hajlandóság (59%) és egyben ők fizetnék a legmagasabb összeget is, 31 529 Ft-ot. A fővárosban a legkisebb a fizetési hajlandóság (53%), de a legalacsonyabb összeget a falusiak fizetnék, 24 655 Ft-ot.
Az iskolai végzettség növekedésével itt is növekszik a fizetési hajlandóság. A jó, nagyon jó, kitűnő egészségi állapotúak magasabb arányban fizetnének (58-59%), mint a rosszabb egészségi állapotúak (53-55%). A rossz, nagyon rossz egészségi állapotúak fizetnék a legkisebb összeget, alkalmanként átlagosan 27 214 Ft-ot.
A felmérés eredményei tehát arra utalnak, hogy van fizetési hajlandóság és fizetőképes kereslet a jó minőségű és gyors hozzáférésű egészségügyi ellátások iránt Magyarországon. A válaszadók 2/3-a hajlandó lenne hivatalos térítési díjat fizetni a szakorvosi vizitekért (ha azt az ismertetett minőségben kapják), és a többsége a kórházi ellátásért is.
A kutatásból az is kiderült, hogy a lakosság mit tart „magasabb minőségű” vagy „extra” ellátásnak. A beszélgetések során olyan dimenziók merültek fel, mint a gyorsabb sorra kerülés, hotelszolgáltatások, kedvesebb személyzet, több odafigyelés. A legfontosabb szempont az orvos szakértelme és hírneve, ezt követi az egészségügyi dolgozók udvarias attitűdje. Az orvosi műszerek és a rendelő, kórház állapota is fontos tényezők voltak a választásban. Azonban, a várakozási idő a rendelő előtt, és az utazási idő a kórházba/rendelőbe kevésbé befolyásolta a válaszadókat a választásban. Más szavakkal, a magyar lakosság hajlandó többet várakozni és többet utazni azért, hogy szakképzett és udvarias egészségügyi dolgozók lássák el.
Négymilliárd dollárt, azaz jelenlegi árfolyamon 1463 milliárd (!) forintot – három hónap alatt. 
