A GfK Hungária 2012 őszén kutatást végzett azzal a céllal, hogy az átlagosnál magasabb jövedelmű banki ügyfelek gondolkodását és igényeit jobban megérthessék a pénzügyi szolgáltatók és az eredmények segítségével hatékonyan fejleszthessék tovább termékeiket és ügyfélkiszolgálásukat.
| A Privátbankáron korábban megjelent 21 különbség aközött, ahogyan te gondolkodsz, meg ahogy a gazdagok című cikk szintén a gazdagok gondolkodásmódjával foglalkozott. |
Bár a megtakarítók aránya az utóbbi években folyamatosan csökken a hazai lakosság körében, a lakossági megtakarítások összege mindeközben trendszerűen növekszik, ez azt jelenti, hogy a társadalom polarizálódik. Emiatt egyre kisebb ügyfélkör kezében halmozódik fel a hazai lakossági megtakarítások nagy része, ezért az átlagnál nagyobb pénzügyi erővel rendelkező, a magasab jövedelmű ügyfelek egyre fontosabbak a pénzügyi piac szereplői számára.
A jó pénzügyi helyzet az ok vagy okozat?
A kutatás egyik fő megállapítása az, hogy nem a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg leginkább, hogy egy személy hogyan gondolkodik a pénzügyekről és milyen szintű kockázatokat hajlandó vállalni. „Attól, mert valakinek sok pénze van vagy gazdasági kérdésekben képzettnek tekinthető, még nem feltétlenül kifinomult a pénzügyi gondolkodásmódja” – mondta Dunai Albert, a GfK Hungária Client Group Lead-je.
Sokkal inkább érvényesül ennek a feltételezésnek az ellentettje: legtöbbször a pénzügyek, illetve pénz iránti attitűd határozza meg az ügyfelek anyagi lehetőségeit, a vagyonosodás felső határát hosszabb távon. A beszélgetések során az tűnt ki, hogy az ügyfelek anyagi helyzetének, bevételének növekedésével nem biztos, hogy együtt változik a pénzhez való hozzáállásuk, alapvető motivációik – vonta le a következtetést Dunai Albert.
Fenntartók, gyűjtögetők és pénzcsinálók
A kutatás pénzügyekhez való hozzáállásukat tekintve három csoportba osztja a magas jövedelmű ügyfeleket. A „Conservators” (fenntartók) és „Gatherers” (gyűjtögetők) csoportok az átlagosnál magasabb jövedelemmel bírnak, de attitűdjüket tekintve az átlagosnál szegényebb ügyfelekhez hasonlóan gondolkodnak a pénzügyekről. Rájuk a fenntartás és a tartalékolás jellemző, egyfajta félelem motiválja őket a pénzügyek terén és kerülik a kockázatokat. A pénzzel kapcsolatos spontán megnyilatkozásaik túlnyomórészt negatív asszociációkban merültek ki (válság, bizonytalanság).
A „Money Makers” (pénzcsinálók) csoport tagjai ezzel szemben tudatosabban kezelik pénzügyeiket, rájuk inkább jellemző a több lábon állás, a kockázatok mérlegelése és elfogadása a magasabb profit elérése céljából. Az eltérő attitűdöt képviselők teljesen más módon gondolkodnak és cselekszenek több területen, így másképp és másfajta információkat keresnek, másfajta termékeket igényelnek, másképp tekintenek a bankokra, és másoktól várnak tanácsokat, segítséget befektetéseikhez.
A "belső programon" nehéz változtatni
A marketing-pszichológiai magyarázat szerint a pénzzel kapcsolatos tanult elképzelés, szülői programozás határozza meg leggyakrabban, hogy hogyan kezeljük pénzügyeinket, mennyire merünk kockázatot vállalni, és milyen belső motivációs tényezővel rendelkezünk e téren.
A beszélgetések során a magas jövedelmű ügyfelek körében is látható volt, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos „belső tudattalan program” erősen meghatározza, hogy az úgynevezett „szegény-gondolkodás” (pénzzel és elvesztésével kapcsolatos félelem a fő motiváció) vagy „gazdag-gondolkodás” („pénz gyarapszik, ha dolgoztatják”, „ez kockázattal jár, de a veszteségből tanulhatok”) jellemző az ügyfelekre.
A „belső program” megváltoztatása pedig nem egyszerű, ehhez nem elég a jövedelem folyamatos növekedése sem, hanem tudatos „belső lépésre” van szükség, amely sokaknak talán nem is sikerül. Az alapgondolkodás nagymértékben meghatározza, hogy az ügyfél mennyire képes a kockázatokat kezelni, milyen pénzügyi termékekben gondolkodik, és milyen üzenetekkel, ígéretekkel lehet hatékonyan megszólítani.
