Mennyibe fáj nekünk valójában, hogy megnézzék a villanyórát, gázórát, kéményt?

Itt a tavasz, itt van újra, és vele az éves gázóra–, villanyóra– és vízóra-leolvasás főszezonja. Időnként az internet, telefonvonal vagy a kábeltelevízió is meghibásodhat, szerelést igényelhet egy új modem vagy tévédoboz. Ma már az internet is majdnem olyan fontos sok embernek, mint a vízvezeték. Azután a kéményellenőrök is meglátogatják a lakások nagy részét, kötelező jelleggel, legalább évente egyszer.

Mibe kerül nekünk mindez, leginkább kieső munkaórákban, hiszen kötelező ilyenkor otthon tartózkodni? Budapesten a kéményseprő-művek négy órás intervallumot adott meg, tehát egy teljes délelőttre el kellett magát kérnie annak, aki nem tetszőleges helyről távdolgozik vagy nincs “gazdaságilag nem aktív” családtagja. A gázművek két órát adott, meg mindjárt egy pótidőpontot is, egy nappal később, további két órát. Az Elmű – valamilyen okból részben angolul – első alkalomnak három, majd pótidőpontnak egy órát jelölt meg.

A vízművek már egész évre elosztja az éves leolvasásokat, Budapesten kerületenként más-más hónapokra. Ezekről nem sikerült hirdetményt találnunk, de közvetett források alapján valószínűleg itt is a két órás intervallum dívik. Az elvileg versenyhelyzetben működő internet-szolgáltatókkal rosszabb a tapasztalatunk, ott négy órás intervallumot jelöltek meg utoljára. (De annál is sokkal rosszabb, hogy több hétbe és sok telefonálgatásba tellett, mire ezt el lehetett érni.)

Röpködnek a tízmilliárdok

Ha tehát a vízóra, gázóra, villanyóra leolvasója és a kéményseprő-társaság, plusz valamely telekommunikációs vállalat munkatársait meg kell várni otthon, ez rossz esetben akár 2+2+2+4+4=14 órás várakozást is jelenthet évente. Ami 14 millió óra munkaidő-kiesést jelentene elvileg egymillió háztartásra, ha mindenki munkából kellene elkéredzkedjen hozzá. Ez 1250 forintos nettó órabérrel számolva 17,5 milliárd forint lenne.

Tavaly ugyanis 219 400 forint volt a nettó átlagkereset a KSH szerint, ezt osztottuk 22 nappal és 8 órával. Valójában azonban a “nemzetgazdasági kár” jóval nagyobb, legalább a duplája ennek. Hiszen a munkavállaló által megtermelt értéknek – a kapitalizmusban tökéletesen érthető módon – csak egy részét fizetik ki a munkáltatók. Majd annak a bérköltségnek is majdnem a fele az államhoz megy adók és járulékok formájában.

A 14 óra kiesés egyébként, ha tényleges bércsökkenéssel járna, átlagosan 17 500 forintba kerülne dolgozónként. Bár valószínűleg sok munkáltató megengedi, hogy kicsit lelépjen az alkalmazottja, vagy máskor “lecsúsztassa” azt a pár órát. Akkor viszont a pihenő időnk rövidül meg.

Kivételek márpedig vannak

Magyarországon azonban 4,021 millió háztartás volt a KSH szerint 2016-ban a mikrocenzus alapján, így már 70,37 milliárd forintnyi nettóbér-kiesést kapunk. Ám ez csak egy elvi maximum, figyelembe kell venni sok más tényezőt is.

Hiszen a háztartások egy részében soha sem volt kémény, más részében nincsen vízóra. Megint másutt pedig esetleg még mindig palackos gázt használnak vagy kútból nyerik a vizet.

Olyan is bőven előfordulhat, hogy nyugdíjasok vagy diákok, esetleg a szomszéd várják a leolvasási megbízottakat. Vagy gyesen van valaki, esetleg otthonról távdolgozik. Felmerülhet az is, hogy ha négy órás intervallumot adnak meg a szolgáltatók, akkor a lakosok egy részéhez szinte azonnal, a legelején, másokhoz meg csak a végén érnek oda. Az átlagos várakozási idő így csak a 14 óra fele lenne.

Van, ahova nem megy kéményseprő

Valójában azonban nem igazán életszerű, hogy valaki elkéri magát a munkahelyről kettő vagy négy órára – netán kivesz fél nap szabadságot, ha keményszívű a munkaadója –, de már egy vagy két óra után a helyén is van. (Utazásról, ingázásról nem is beszélve.) Ha komolyan szerelni kell, az is lehet fél óra-óra a kábelszolgáltatóknál. Valószínűleg az idő nagy része ilyenkor tényleg elvész a munka számára.

Mennyi lehet akkor az ilyen-olyan kivételek mennyisége? A mikrocenzus szerint “a lakott lakások 99 százaléka rendelkezett vezetékes vízzel, ezen belül 97 százalékuk hálózati vízvezetékkel.” A vízleolvasáson tehát túl sokat nem lehet spórolni, villanyórája is lényegében mindenkinek van. A távfűtéses lakások száma 609 ezer, oda aligha megy ki a kéményseprő, a központi fűtéses társasházak egy részébe viszont lehet, hogy igen.

A rossz kémény veszélyes

Egyes adatok szerint 4,5 millió kémény is lehet az országban, bár ezek egy része nem lakásokban, hanem ipari, kereskedelmi épületekben, középületekben van. A kéményseprők olyan lakásokat is ellenőriznek, ahol évtizedek óta nem használják a kéményt. Másrészt viszont a rossz kémény életveszélyes, halált okozhat vagy károsítja az egészséget. (Sőt, okoz is évente sok halálesetet.) A kéményellenőrzés elmulasztásáért egyébként büntetnek is (csak azt díjfizetésnek nevezték el).

Azt már végképp nem tudhatjuk, ki van otthon ilyenkor, a nagymama vagy a dolgozó, a diák vagy a kisvállalkozó. Így csak durván becsülhetjük a leolvasókra, szerelőkre várás által okozott “társadalmi költséget”. Biztos, hogy az említett 70 milliárd alatt van, de az is nagyon valószínű, hogy legalább 20-25 milliárd forint évente.

Nettó béren, mert a bruttó még inkább megdobná a számokat. De az is, ha azzal is kalkulálnánk, hogy a gázt, villanyt, vizet is javítani, a mérőórákat pedig cserélni kell olykor-olykor.