Csütörtök este, a Nemzetközi Nőnap előestéjén a Der Standard osztrák napilap hírportáljának mindkét vezető cikke Orbán Viktorral és a magyar nőkkel, a magyar demográfiával foglalkozott. Orbán számítása a magyar nőkkel címmel Gregor Mayer azt írja: a magyar miniszterelnök a nőktől azt várja, hogy több gyermeket szüljenek, de ez a vágya valószínűleg nem fog teljesülni.

Orbán nem akar megelégedni az ország alacsony születési mutatójával, még akkor sem, ha az a közép-európai átlag körül van. Emlékeztetnek rá, hogy a “jobboldali populista” elnök eközben szigorúan elutasítja a bevándorlást a hiányzó munkaerő forrásaként, szerinte azzal “vegyes népességű ország” jönne létre.

A továbbiakban hét pontban leírják Orbán február 10-én bejelentett Családvédelmi akciótervét, amely komoly pénzügyi ösztönzőket tartalmazott. (Tízmillió forint ingyenes kölcsön, a második gyermek után egyharmad, a harmadik után a teljes kölcsönösszeg elengedése, a CSOK kiterjesztése, autótámogatás, szja-kedvezmény stb.) (A “családvédelmi programról” írtunk korábban itt»»», legutóbb pedig itt»»».)

Nem mindenkinek jár

Egyre nyilvánvalóbbá válik azonban, hogy az ígért áldás nem lesz elérhető minden magyar család számára – írja a Der Standard. A tízmillió forintos hitelre csak azok házastársak lesznek jogosultak, akik legalább három éves munkaviszonyt tudnak igazolni. A bankok további hitelmegfelelési elvárásokat támaszthatnak.

A többi CSOK- és jelzáloghitel-konstrukció is csak azok számára nyújt előnyöket, akik jelenleg is viszonylag biztonságos körülmények között élnek. A lap szerint a szegényeket, a szociálisan hátrányos helyzetűeket, az eltartottakat és a munkanélkülieket kizárják. Nekik marad a családi pótlék, amely majdnem tíz éve változatlanul 90 euró havonta. (Valójában többnyire sokkal kevesebb, a legalacsonyabb összeg 12 200 (durván 40 euró), a legmagasabb 25 900 forint (82 euró).

Csak a gazdagok profitálnak

A szakértők ezért nem várják a gyermekek számának ugrásszerű növekedését – írja az osztrák portál. Orbán célja az volt, hogy a páronkénti 1,5 gyermeket kettő fölé növelje 2030-ra. Az ígéretekből azonban csak az elit-családok, a felső középosztály fog bizonyos mértékig profitálni – idézik Dupcsik Csaba szociológust.

A hosszú távú összehasonlítások azt mutatják, hogy az ilyen állami ösztönzők csak rövid távon vezetnek némileg magasabb gyermekszámhoz. Sokan, akik egyébként is szerettek volna gyereket vállalni, előrehozhatják azt a kedvezmények megszerzése érdekében. Hosszú távon azonban nincs jelentős hatásuk az ilyen programoknak.

Szülőgépek és reprodukciós kényszer

A másik címoldalas cikk Orbán szülőgépei címmel Kiss Noémi Budapesten élő író és családanya kommentárja. Magyarország csökkenő születésszámmal szembeni politikája sem a családok szerkezetét, sem a nők szerepének radikális változását nem veszi figyelembe – veti fel.

Azok az országok sikeresebbek inkább az anyaság akadályainak leküzdésében, amelyekben a modern nő szerepére jobban odafigyelnek. Ahol nem akarják letűnt korok bábjaivá, utópisztikus szülőgépekké automatizálni őket - írja a szerző.

Szülnek, de külföldön?

Egy gyerek soha nem állami kérdés, hanem érzelmi, belső döntés, amely szorosan összefonódik a nő testével. Szabad választás, amelyhez ezer szállal ellentmondásos érzések kötődnek. Az elmúlt évtized fejleménye, hogy a családok jelentős részében az első gyermek már nem is Magyarországon születik.

A szerző emlékeztet a becslésekre, amelyek szerint a külföldön dolgozók száma 700 ezer fő is lehet, többségük fiatal családok vagy a család kenyérkeresője. Szerinte a külföldön dolgozók gyerekei sokszor a nagyszülőknél nőnek fel.

Beszélni kéne a nőkkel

Ott jó szülni, ahol jó az orvosi ellátás a szülésnél, ahol van elég kompetens gyermekorvos, ahol a legkisebb helyiség is gyermekbarát, anyabarát – sorolja a szerző az anyák preferenciáit. Ahol a babák nem piaci érdekek és az ipar igényei szerint születnek, ahol van nőpolitika. Az utóbbi jelenleg szinte hatástalan. Gyerekeket vállalni vagy anyának lenni ma is a “teljes anyagi csőd” szinonimája - véli a szerző.

Nincs politikai párbeszéd az egészségügyben, az oktatásban és a szociális szektorban dolgozókkal, akik átlagosan mintegy 550 eurót (174 ezer forintot) keresnek. Így a családpolitika nemes szándéka csupán állami propaganda marad. Ha valaki igazán szeretne különmegállapodást kötni a nőkkel, annak először beszélnie kellene velük – írja Kiss Noémi kommentárjában.