Vogon a Galaktika Útikalauz Stopposoknak című filmből. (Youtube.com)

Egy rövid, két hetes időszak tapasztalatai alapján úgy érzem, a 21. századra az „emberekről” papoló politika ellenére megint eljutottunk oda, hogy a polgárok vannak a hivatalokért, nagyvállalatokért, és nem fordítva. Hiába vannak pozitív előrelépések, mint az adóhivatal által kitöltött bevallás vagy az úgynevezett egyablakos ügyintézés (ami valójában sokszor nem egy ablakos, mert több helyről kell abba az egy ablakba elcipelni a papírokat), vagy az interneten intézhető ügyek szaporodó száma.

Kezdjük az internettel. Felháborodnál azon, ha az emberek rendszeresen kidobnának egy-egy sült krumplit a szemétbe? Előfordul ugyanis, hogy kérünk egy üdítőt és egy hamburgert, és ez többe kerül, mint ugyanez menüben, plusz egy sült krumplival. Így jobban járunk, ha menüt veszünk és a krumplit kidobjuk.

A UPC sült krumplija

Ez történik most a UPC-nél, ahol a csomag olcsóbb, mint az internet magában. „Nekünk csak internet kell, kéremszépen” – mondom az ügyintézőnek, de az ár miatt a csomagnál kötök ki. „Akkor majd a futár kiviszi a médiaboxot” (digitális tv-dobozt) – nyugtatnak meg. „Nem kérjük, mondtam, hogy csak internetre van szükségünk.” „Jó, felírom ezt is.”

A boxot persze mégis kihozták, a ki tudja hány ezer forintos előállítási költségű készülék vélhetően évekig fog porosodni a szekrény tetején. A lakásban már működő tv-készülék sincs. (Nemrég írtuk: Van még egyáltalán szükséged hagyományos televízióra?)

Éljen a verseny

A UPC másik érdekes szokása, hogy az egyik utcában, ahol van Digi, kicsivel több mint 4000 forint az egyik csomag, egy ezressel olcsóbb, mint egy sarokkal odébb. Ahol nincs Digi, picivel 5000 felett adják ugyanazt, két éves hűséggel.

Hja, például a fapados légitársaságok is személyre, vagyinkább szituációra szabják az árakat, de akkor is zavaró, hogy annyit kérnek tőled, amennyit kinéznek belőled, nem annyit, mint a többiektől. Itt pedig két évre köteleződsz el, ami manapság nagy idő. Jól azok járnak, akik olyan helyen laknak, ahol mindkettő van, sokkal többet számít, mint az ÁFA-normalizálás, éljen a verseny.

Ki hitelezzen kit?

A Gázművek többek között azért érdemel citromdíjat, mert képes pár nap különbséggel kiállítani egymásnak homlokegyenest ellentmondó számlákat, az egyik pluszos, a másik vastagon mínuszos. Legalább ráírnák az elsőre, hogy „még ne fizesd be, mindjárt jön a másik”. Persze nekik csak jó, ha túlfizetünk.

Ráadásul a számlák továbbra is olyan bonyolultak, hogy embert próbáló feladat megfejteni az értelmüket, és ezen az sem javított semmit, hogy megint ide-oda tologatták a fejünk fölött a szolgáltató cégeket. Az új-régi cég által kiállított számla ugyanolyan zavaros, mint az előző volt. Ha a politikusok tehetnek róla, kérjük, adják át nekik.

Hogy megháláljuk jóságukat, figyelmeztetjük olvasóinkat: most, a Nagy Tavaszi Éves Leolvasás után érdemes gyorsan áttérni az átalánydíjról a havi mérőleolvasós, bejelentgetős bulira. (Interneten könnyű és gyors.) Így nem te fogod hitelezni a nyári hónapokban a téli fogyasztás előre való kifizetésével a Vállalatot, a pénzt elköltheted, befektetheted hónapokon keresztül. Igaz, azután majd télen fogsz többet fizetni, de ha egyébként is kézben tartod pénzügyeidet, ez nem lehet gond.

Vogon a Galaktika Útikalauz Stopposoknak című filmből. (Youtube.com)

Vigyázz, büntibe kerülhetsz

De a legidegesítőbb, legalábbis ebben a hónapban és számomra az Elmü volt. Egyrészt valamikor átment sarcolóba, büntető atyaúristent játszó nagyságos tanácshivatalba, aki ötszáz valahány forinttal suhintja meg azokat, akik késni merészelnek a fizetéssel, amúgy üzletszabályzatilag. Állítólag a felszólító levél kerül nekik ennyibe. (Könyörgöm, hol lehet legközelebb másik szolgáltatót választani? Ja, Németországban…) Miért nem mindjárt ezer, kétezer vagy ötezer?

Hacker vagy nem hacker?

Legyünk modernek, tisztázzuk a kérdéseket interneten – gondoltam. Irány logikus módon az elmu.hu, mi más, hiszen minden cégnek megvan a maga weboldala. Regisztráció címén átirányítottak mindjárt két másik oldalra is (eloszto.elmu.hu, ker.elmu.hu), sebaj, nem orosz hackerek művének látszik. Csúnya űrlapot kitöltjük, amit nem értünk, kitotózzuk valahogy. (Tudta? Mi a jó ég a különbség a vevőkód, a felhasználási hely azonosító, a vevő /fizető/ azonosító és a felhasználó azonosító között?)

Elküld gomb. Erre közli, hogy inkább egy másik oldalon regisztráljak (energiaszolgaltato.hu). Hogy az a. Újra kitöltjük (teljesen ugyanaz az űrlap), újra elküldjük. Miiii? Hogy most meg menjek az elkelkáposztásíthatatlanságos nevű ker.elmuemaszenergiaszolgaltato.hu oldalra? Ez valami vicc? Nem vicc. Ugyanazon űrlap harmadszori kitöltésével, ezen, az ötödik meglátogatott weboldalon ugyanis sikerül regisztrálni.

A jelszóevő szörnyeteg

Na most, itt kizárólag gyenge, esetleg empátia ellen tökéletesen beoltott programozók dolgoznak? – merül fel az emberben a kérdés. Minek öt weboldal? Miért nem lehet egyből a helyes oldalra irányítani az embert, mielőtt belekezd? Vagy legalább kiírni a többi oldalra nagy betűkkel, közérthetően, hogy mi a helyes? (Valami most is van ott egyébként, de nem túl figyelemfelkeltő és nem könnyen érthető.) Az államosítás fenyegető árnya megakadályozza, hogy egy jól irányzott piros betűs mondatot kiírjanak a megfelelő helyre?

Miért akkor kell közölni, amikor már megküzdöttem egy csúnya űrlappal, amiben volt két kacifántos szám, és legyőztem a jelszóevő szörnyeteget, amely a májamat rágta, hogy a jelszavam nem tartalmaz elegendő, egymásról eltérő karaktert? Anélkül persze, hogy közölte volna, mégis hány és milyen jellegű karaktert akar, nehogy nekem kicsit is könnyebb legyen.

Az Ügyfélkapu azért még dobogós

Hát ez már majdnem olyan nagy szívás, mint a vélhetően már létrejöttekor is elavult felületű Ügyfélkaput vagy a Nyugdíjbiztosító űrlapkitöltő programját („Nyenyi”) használni. Pedig az hittem, hogy az államénál logikátlanabb, átláthatatlanabb, érzéketlenebb, kezelhetetlenebb, butább számítógépes felületet senki sem tud létrehozni. De hát én még csak 25 éve vagyok aktív számítógép-felhasználó.

Végezetül hadd ajánljuk olvasóinknak az Jonas Karlsson: A Számla című könyvét, amelyben a postás a főhősnek egy szép napon közel hatmillió svéd koronáról, azaz mintegy 180 millió forintról szóló számlát kézbesít. Kiderül, hogy nincs szó tévedésről. Ön mit tenne ebben a helyzetben? Szembe tudna szállni a Nagyságos Vállalattal?

(Jegyzet.)