Pár napja volt a Nemzetközi Ifjúsági Nap (International Youth Day), ebből az alkalomból az Eurostat bemutatott néhány érdekes statisztikát. Az egyik szerint a magyar ifjúság átlagosan 27,7 évesen költöznek el a szülői házból. Ez mintegy másfél évvel átlag feletti, az EU 28 országának átlaga 26,2 év volt.
De nagy volt a szóródás. Horvátországban és Szlovákiában csak 31 éves koruk környékén repültek ki átlagosan a fiatalok 2014-ben, a jól szituált Svédországban és Dániában 21 év körül. Az adatokat elnézve és józan ésszel is valószínűsíthető, hogy nem csak kulturális adottságokról van szó, hanem jelentős a piszkos anyagiak – mint a lakáshoz jutás, a megtakarítások szintje, az életszínvonal – szerepe.
Mi a különbség lányok és fiúk között?
Érdekes a nemek különbsége is. A hölgyek az egész EU-ban korábban költöznek el, átlagosan 2,1 évvel (25,1 évesen), mint a férfiak (27,2 évesen). Ez egyébként logikus, miután a (házas) pároknál a 2-3 év korkülönbség igen gyakori, átlagos lehet.
Magyarországon ez a rés azonban nagyobbra, 2,7 évre tágult, a lányok 26,4, a fiúk 29,1 évesen repülnek ki. Vélhetően ez is legalábbis részben fejlettségi okokkal függhet össze – a nőknél jobban kereső férfiak egy fejletlenebb országban nehezebben, később teremtenek önálló egzisztenciát, saját otthont, ahol családot alapíthatnak.
Extrém Románia és Bulgária
Erre utal, hogy a legmagasabb különbség a „kirepülési korban”, 4,5 év, Romániában és Bulgáriában van. A nem EU-tag Törökországban 4,8 év, a volt jugoszláv tagállam Macedóniában pedig 8,4 év (!) ez a rés. (Csak a pénz számít? Miért nem merünk gyereket vállalni? – beszéltük meg nemrég videóinterjúnkban.)
Egy másik statisztika azzal foglalkozik, hogy mekkora azon 16-19 éves fiatalok hányada, akik a közösségi média (Facebook, Twitter és társai) felhasználói. Itt Magyarország – holtversenyben Litvániával és Ciprussal – az élen jár, 97 százalékos részvételi aránnyal. Az EU-s átlag csak 87 százalék.
Jobb helyeken kimegy a divatból a Face?
Itt mintha nem igazán lenne szó fejlettségi különbségekről, Északról és Délről, Keletről és Nyugatról. Nem lehet kimutatni, hogy a volt szocialista országokban vagy a fejlett nyugat-európai társaikban magasabb ez az érték.
Talán a fejlettebb országokban csökkent, a kevésbé fejlettekben nőtt ez az arány 2013-ról 2014-re: nálunk vagy például Csehországban 8-8 százalékponttal nőtt a közösségi médiát használó fiatalok aránya, Norvégiában, Franciaországban, Hollandiában vagy Németországban már csökkent 2014-ben. De túl sok a kivétel, mint Horvátország, Szlovákia, Lettország, ahol meg mégis visszaesés volt.
Már csak kivételesen telefonoznak
Az EU 28 országának átlagában egy százalékponttal mérséklődött az arány, 88-ról 87 százalékra, vagyis átlagosan inkább kiábrándultak, elfordultak a fiatalok a közösségi médiától. Azon internethasználók körében, akik az utóbbi három hónapban aktívak voltak, még magasabb, két százalékpontos a csökkenés EU-szinten. Hogy miért, jó kérdés.
Egy amerikai kutatás szerint a mai tinédzserek telefonhívásokkal már csak a hozzájuk nagyon közel állókkal tartják a kapcsolatot, a távolabbi ismeretségeknek főleg szöveges üzeneteket küldenek. (Ez már rendszerint nem SMS, inkább Skype, Whatsapp, Messenger vagy más ingyenes chat-program.)
Magas a szegénység veszélye
Ha elérhetőséget cserélnek, 80 százalékuk szöveges üzenetek céljából adja meg a számát, a közösségi oldalakon való elérhetőségét 62 százalékuk, és csak 52 százalékuk adja meg a számát hagyományos telefonbeszélgetés céljából.
Sokkal szomorúbb, de nem új az az ifjúsági statisztika, amely azt méri, az ifjúság mekkora hányada volt kitéve az elszegényedés vagy társadalmi kirekesztés veszélyének 2013 végén. Ez Finnországban a legalacsonyabb 12,8 százalékkal, az EU-átlag is 27,3 százalék, tehát nagyjából minden negyedik fiatal veszélyeztetett.
Szerbia jobban teljesített
Magyarországon ez 42,7 százalék, az egyik legmagasabb az EU-ban. (A 2014-es magyar adat csökkenő, 41,5 százalék, de még csak pár országban számolták ki.) Alattunk már csak Románia (48,3) és Bulgária (51,5) található a 2013-as adatok szerint. Szomorú, de a nem EU-tag Szerbiában is kissé alacsonyabb, 42,3 százalék volt ez az érték.
(A módszertani kérdésekkel, hogy ki tekinthető szegénynek, társadalmi kirekesztés miatt veszélyeztetettnek, most nem foglalkozunk, az EU ezzel kapcsolatos, az egész EU-ra egységes kritériumai itt találhatók.)
A botrány folytatódik.
