Négymillió emberből 1,3 milliónyian tíz év alatt nem dolgoztak annyit, amennyi időarányosan a nyugdíjjogosultsághoz kellett volna, további hétszázezren pedig a bejelentett keresetük alapján nagyon alacsony járadékra számíthatnak majd - ez a következtetés vonható le Augusztinovics Mária, Gyombolai Márton és Máté Levente kutatásaiból, amelynek során a nyugdíjbiztosító 1997-2006 közötti adatbázisában szereplők biztosítási jogviszonyának alakulását elemezték.
A minden eddiginél elgondolkodtatóbb eredményeket a Közgazdasági Szemle július-augusztusi számában megjelenő tanulmányban teszi közzé a három kutató. Az ONYF központi elektronikus nyilvántartási rendszerének (KELEN) tíz évet felölelő adatait elemezve összesen hatmillió olyan embert találtak, aki 1997-2006 között legalább egy napot fizetett járulékot, és ezért szerepel az adatbázisban.
Ez alatt az egy évtized alatt természetesen cserélődtek a nyilvántartásban szereplők, volt, aki kilépett a munkapiacról, mások pedig beléptek a járulékfizetők sorába. "Beltagnak" azokat minősítették, akik a regisztrációban mindvégig szerepeltek, ez majdnem 3,7 millió embert jelent. Megnézve a demográfusok számításait, arra a következtetésre jutottak, hogy - az ebben az időszakban potenciálisan munkavállalói korban lévő 45 évjárat egészét figyelembe véve - csaknem 300 ezren voltak azok, akik semmilyen módon nem magyarázhatóan "hiányoztak" a regisztrációból. Ez azt jelenti, hogy az 1935 és 1979 között születettek több mint hat százaléka ez idő alatt egyetlen napig sem fizetett járulékot. Őket jelölték "kültagként" a szerzők.
Tízéves átlagban azt találták: alig 900 ezernyien vannak azok, akik ez időszak minden napján munkaviszonyban voltak, és 1,2 milliónyian tartoztak a szintén rendszeres járulékfizetők közé. A vizsgált lakosságnak tehát fele nem rendszeres járulékfizető, illetve teljesen kimarad a biztosítotti körből.
A vizsgált sokaság 30 százalékának a pályája volt stabilnak mondható. Szolgálati idő alapján a vizsgált népesség harmada nem "szedett össze" anynyi járulékfizetési időt, ami teljes életpályára kivetítve elegendő lenne a nyugdíjhoz - olvasható a Népszabadságban.
A nyugdíjjogosultság és az ellátás mértéke nemcsak a szolgálati időtől, hanem az elért keresettől is függ. A KELEN a járulékalapot tartja nyilván, és a tanulmány szerzői ezt tekintették "keresetnek". Ennek alapján a "törzsgárda" átlagkeresete mintegy 15 százalékkal maradt el a KSH által számítottól. Nyugdíj azonban csak az adózott bérből lesz. A kevésbé foglalkoztatottak kevesebbet is kerestek, ami éves szinten érthető, de náluk az egy napra jutó bér is jóval alacsonyabb volt, mint a stabil helyzetű - ugyanolyan munkakörben dolgozó - munkavállalóké. Ebből következően - állapítják meg a szerzők - igencsak elnagyoltak és tévesek azok a nyugdíj-előrejelzések, amelyek a KSH vagy az APEH adataiból kiindulva a "potyautasok" számának jelentős növekedését prognosztizálják, azokét, akik nagyon csekély járulék fejében tennének szert az időskori járadékra.
A négymilliós "törzsgárdából" az aktív életpálya negyedét adó szakaszban 1,3 milliónyian - időarányosan - nem szerezték meg a nyugdíjjogosultságot. Kétmilliónyian számíthatnak idős korukban olyan ellátásra, ami a nyomorszint feletti megélhetést teszi lehetővé.
Hétszázezerre tehető viszont azok száma tehát, akik - a mai szabályok szerint - megszerzik ugyan a jogosultságot, de a minimális nyugdíjnál (ez ma 28 500 forint) magasabbra aligha számíthatnak.
Rettegünk a kockázattól, és pénzünk sincs
Nyugdíjpénztárak: mi a különbség?
Még mindig alábecsülik az ezüstös éveket
Sokkoló adatok: egyre rosszabb magyarnak lenni?
Kevés lesz a nyugdíj: várjuk a sült galambot
Nyugdíjas öngól: mindenki egyben akarja a pénzt
Népszabadság