5p

Tudni szeretné, mi vár Önre 2025-ben?
Mit okoz, hogy ingatlancélra is elkölthetőek a nyugdíjmegtakarítások?
Hogyan érinti ez a piacokat, merre mennek az ingatlanárak és az épitőipari árak?
Pogátsa Zoltán, Farkas András, Nagygyörgy Tibor
és sok más kíváló szakértő ezúttal élőben osztja meg nézeteit!

Találkozzunk személyesen!

2024. november 21. 16:00 Budapest

Részletek és jelentkezés itt

Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Az utazás 34 nap (ebből mindössze kettő volt pihenőnap) és 802 kilométer gyaloglás után szerencsésen véget ért – most az utolsó szakaszt és a célbaérést meséljük el a Világjáró Extrában!

Santa Irene – Santiago de Compostela, 23 kilométer.

Az önkormányzati szálláson a lámpát egységesen oltották el, és reggel 7:20-kor gyújtották fel. Kényelmesen készülődtem. A francia pár és a német fiatalember is hamarabb elment. A bakancsom vizes maradt, és a hátizsákom is nedves volt még.

Az első két kilométert O Pedrouzóig kivételesen magányosan tehettem meg, mert pici helyről indultam. Az első városból azonban hatalmas mennyiségű zarándok özönlött az útra.

Az utolsó nap
Az utolsó nap
Fotó: Bózsó Péter

Beültem a kisváros utolsó kávézójába, teljes reggelit kértem: narancslé, pirítós vajjal és lekvárral, valamint kávé. Kiültem az út mellé és figyeltem az elhaladók hosszú sorát. És ekkor megérkezett a busz!

Busznyi japán turista szállt le. Beözönlöttek a kávézóba. Volt olyan elhaladó, aki a hosszú sor miatt nem jött be. Nemsokára eligazítást tartott idegenvezetőjük, amikor egy helyi idegesen beszólt neki, hogy miért állja el a busszal az épp ott lévő iskola autóparkolóit, ahová a csemetéket hozták. A busz már nekem is sok volt. Errefelé haladunk?

Szép erdei úton gyalogoltunk, némi mezőgazdasági tájjal. Többen fényképeztük a tököket, de a gombáknak, sőt a harmatos pókhálónak is voltak barátai.

Megjelentek az előadóművészek és szuvenírárusok. Nyelvdobbal kezdtük nagy bölcsességek feliratai társaságában, a bevett galíciai dudással folytattuk. Volt egyszerű szuvenírárus és viaszpecsét mester. Az utószezon miatt ennyivel megúsztuk. Persze volt némi macskafényképezés, esetleg cirógatás a japánok nagy örömére.

Összeakadtam a mexikói testvérpárral. A mexikói történelem tanításáról kérdeztem. Hogyan mutatják be, hogy az Egyesült Államok háborúban elragadta területük majd harmadát? Texas kiválása még ok, de a vesztes háború árulás, és szomorúságot okoz – valami ilyesmit hámoztam ki szavaikból. Marcos alparancsnok is szóba került, meg a zapatisták. Végül készíttettünk egy közös fotót. A Camino Primitivón már többször találkoztunk előtte.

Pihenő San Paióban
Pihenő San Paióban
Fotó: Bózsó Péter

A napközbeni pecsétet a Szent Lucia templomban szereztem be. Eddig a napi egy pecsét a szállásokon elég volt, de az utolsó 100 kilométeren napi kettő kell. Valahogy úgy jött ki, hogy az utolsó rubrikába jutott. A lezáró pecsétet a zarándokútlevél nyitóoldalára ütik be, ahol már a kezdő pecsét ott van. Ezek általában nagyobbak is.

A templomba – az ott lévő “pecsétőrtől” engedélyt kérve – egy férfi lépett be énekelni. Hangja betöltötte az egész teret. Jó volt hallgatni. Egészen meghatott a kereskedelmi célú énekesek után.

Tényleg, ilyet is lehet. Nem kereskedelmi célút. Bárcsak tudnék énekelni – gondoltam. Az alternatíva lehetősége fellelkesített.

A következő falu Labacolla volt. Itt feltűnt, hogy szórványos harangütések vannak. Kiderült, hogy a turisták/zarándokok szórakoztatására egy helyi ember teszi, aki a templom kapujában áll a harang kötelével. Itt is üldögéltem kicsit a templomban.

Kifelé jövet Zsoltot láttam egy cicával. Valahogy a macskák kedvelik őt. A következő büféig együtt mentünk, bár ő gyorsabb nálam. Különféle caminókról és gyalogtúrákról beszélgettünk, különös tekintettel az Alacsony Tátra gerincén futóra. Kellemes volt gyalogolni.

Már közel a cél
Már közel a cél
Fotó: Bózsó Péter

A következő bár a kemping büféje volt. Gépzene szólt, de most tudtam vele azonosulni. Táncolhatnékom támadt. A kezdeti ellenszenvet az út kommercializálódásától a megbocsátás és szeretet vette át, hiszen mind emberek vagyunk. Valahogy a szervezés módjával lehet a baj.

A kemping büféjétől a Monte Gozóig, azaz az Öröm Hegyéig már csak kis távolság volt. Felmentem a dombra, és valóban látszott a katedrális. Itt kisebb lengyel csoportba keveredtem. Az egyik lengyel, aki orvos, méltatta Czeslaw Miloszt (lengyel író és költő – a szerk.) és nagy meglepetésemre Semmelweis Ignácot, akit munkássága miatt nagyon tisztelt. Több szerénység és szolgálat is ráférne a mai orvosokra, mondta, mielőtt elváltunk.

Santiagóba jövet szinte kötelező a városnév kirakott betűivel fotózkodni. Én is megtettem.

Már a híres tábla előtt
Már a híres tábla előtt
Fotó: Bózsó Péter

A városba megérkezni jó érzés volt. Örömmel és elégedettséggel töltött el. A befejezés szomorúsága nem merült fel. Kivételes élmény volt, hogy az egész napos borult idő után, a katedrálishoz már igen közel járva teljes erősséggel kisütött a nap!

A katedrális előtti téren jó sokat üldögéltem. Élveztem a meleg napsütést, és az esőkabátom és hátizsákom is száradt. Épp valami felújítást végeztek a pálmaágat tartó szobornál, de lehetett ezt írótollnak is látni. Ebbe sok mindent belegondoltam.

Főhősünk terhével
Főhősünk terhével
Fotó: Bózsó Péter

A tér legjobb része, szemben és a közepétől távolabb, a spanyol televízió számára volt lezárva, de a kordonok mellett jobbára csak felügyelők által. Terelgették ki az embereket. Volt egy makacs úr, aki azután sem ment ki, hogy figyelmeztették. Visszagyalogoltam a szállásomra, és erre a napsütés is elmúlt.

Holnap megyek az igazolásért a zarándokirodára. Lezáró mise is tervben van, meg a hátizsákra varrható címke megvétele.

Szeretem Santiagót.

Az utcán véletlenül összefutottam Stefánnal és feleségével, kétszer is. Tudtam, hogy itt vannak, hiszen a Facebookon még leveleztünk is. Vele és Karllal 2021 decemberében találkoztam a Portugál úton, ahol „együtt gyalogoltunk” – ez inkább az esti, beszélgetős együtt töltött időt jelenti, mint az együtt gyaloglást. Jó volt ismét látni.

Végül a flamand Hirttel kiegészülve négyen vacsoráztunk a kedvenc helyemen. Rengeteget beszélgettünk a gyaloglásokról. Egyszerűen jó volt.

Az El Camino-sorozat (Világjáró Extra) többi részét itt lehet elérni.

A Világjáró cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Ezer nap háború – túszul ejtett társadalmak és újratöltött darwinizmus
Wéber Balázs | 2024. november 19. 18:39
Bár az ukrajnai totális háború már ezer napja folyik, a megoldáshoz ez idő alatt egy jottányit sem kerültünk közelebb. Sőt, eszkalálódik a helyzet: kedden már a nukleáris válaszcsapás lehetősége is az asztalra került. A geopolitikai játszmák túszul ejtették a társadalmakat, a darwinizmus elve mindent visz. Nagyító alatt ezúttal egy elfajult konfliktus.
Szubjektív Felhőtlen rettegés a fáraó átkától
Valkai Nikoletta | 2024. november 16. 05:44
Miután az esős októberben végre leléptünk Magyarországról, három dolgot nem láttunk egy héten keresztül. Az egyik a felhő. A másik kettő ennél jóval kézzelfoghatóbb, de ezekből sincs Egyiptom turisztikai fővárosában, Hurghadában. Mi változott az északkelet-afrikai országban néhány év alatt, és mi maradt szinte ugyanúgy az ókori birodalom óta? A Világjáróban hat év után visszatértünk oda, ahol a félelem egyvalami miatt ismét úgy lengett körül minket, mint az állandóan fújó szél a Vörös-tenger felől. 
Szubjektív „Mindenkit kicsinálnak” – dübörög a Magyar Pétert Lejárató Hadművelet – Ez Viszont Privát
Izsó Márton – Juhász Gábor – Litván Dániel – Vég Márton – Wéber Balázs | 2024. november 15. 18:46
Titokban hangfelvételt készítettek Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjának a vezetőjéről, a hanganyagokat pedig éppen akkor hozták nyilvánosságra, amikor a Tisza Párt népszerűségben már kezdte megelőzni a Fideszt – egyelőre ennyit lehet biztosan elmondani a héten kipattant lehallgatási botrányról. A Tisza Párt elnöke persze, úgy tűnik, maga is hibázott, amit a kormánypárt kíméletlenül kihasznál. Mindeközben arról alig esik szó, hogy a liszt 45, a tojás pedig 26 százalékkal drágult egy év alatt, és szegények tömegei kukáznak 50 forintos üvegek után kutatva – Magyarország, 2024.
Szubjektív A kínai hadsereg stratégiai terve Trump kihívásaira
Káncz Csaba | 2024. november 10. 10:47
A kínai hadsereg belső jelentése szerint az ukrán konfliktus lezárását követően az USA és Oroszország kapcsolataiban jelentős átrendeződés következhet be, amely az ellentétből partnerséggé válhat. A hadsereg a politikai vezetésnek a 2025 és 2027 közötti stratégiai ablak kihasználását ajánlja, amelyet optimálisnak tartanak „a tajvani kérdés rendezésére”. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Fürdőzés az árvizek szomszédságában – egy andalúziai nyaralás elviselhetetlen könnyűsége
Litván Dániel | 2024. november 9. 06:13
Érezheti jól magát az ember egy szörnyű tragédia szomszédságában? A Világjáró kényelmetlen, de nem kellemetlen közelségbe került a spanyolországi árvizekhez, miközben Andalúziát járta. Véres örökség, természetpusztítás, balzsamos őszben sütkérező német nyugdíjasok, gyomorszájra támadó katedrálisok, lágyan csobbanó hullámok – furcsa gondolatok egy túl jól sikerült nyaralásról.
Szubjektív Orbán Viktor fényt lát az alagút végén, de Trump győzelme a mozdony lámpája – Ez Viszont Privát
Bozsó Péter - Juhász Gábor - Izsó Márton - Kovács-Angel Marianna - Litván Dániel | 2024. november 8. 19:13
Felfoghatatlan, mégis érthető Donald Trump fölényes győzelme? De ha így van, akkor Orbán Viktornak nem örülnie kéne annak, ami Amerikában történt, hanem félnie attól, hogy abba bukhat bele, ami Harris vesztét okozta. És mi a helyzet Magyar Péter dombóvári meghátrálásával, különösen a Tisza fölényes vezetését mérő kutatás tükrében? E témákról is szó esett az Ez Viszont Privát 26. adásában, amelyben Bózsó Péter, Kovács-Angel Marianna és Litván Dániel beszélgettek.
Szubjektív Joe Biden menjen nyugdíjba! Kulcsfontosságú évek várnak Amerikára
Kollár Dóra | 2024. november 8. 15:21
Az amerikai választás végeredménye útkeresési válságba taszítja a Demokrata Pártot. Jegyzet.
Szubjektív Trump vagy Harris? És ki a magyar megfelelőjük? — járókelőket kérdeztünk
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2024. november 5. 10:45
Kire szavazna az utca embere az amerikai elnökválasztáson, és miért? Melyik jelölt jobb Magyarországnak? A hazai politikában ki lehet Donald Trump és Kamala Harris? Magyar Péter melyik jelölthöz áll közelebb?
Szubjektív Nem szeretek személyesen ügyet intézni, most is ötödszörre sikerült időpontot találni – az utca emberét kérdeztük
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. november 2. 09:39
Egyre több lehetőség nyílik online intézni hivatalos ügyeinket, azonban ehhez hamarosan elengedhetetlen lesz az okostelefon. Most viszont arra voltunk kíváncsiak, az emberek mennyire ragaszkodnak a személyes ügyintézéshez. Az utca embere sorozatunkban azt is megkérdeztük, mi lesz azokkal, akiknek vagy nincs okoseszközük, vagy nem tudják azt kezelni. Videó.
Szubjektív Barangolás a holtak birodalmában, Párizstól Stockholmig
Elek Lenke | 2024. november 2. 05:46
Kinek jut eszébe huszonévesen külföldön temetőket látogatni? Senkinek. Mint ahogy az elmúlás sem. A temetői turistáskodáshoz meg kell érni. De ennek is eljön az ideje. A Világjáró ezúttal világhíres temetőkben tett vizitjeit idézi fel.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG