Cinque Terrét még a tömegturizmus sem tudja elrontani

Nincs semmi baj Viareggióval, a toszkán tengerpart egyik gyöngyszemével, csak érdemes a helyén kezelni. Bár még nem jártunk Miamiban, csupán filmeken láttuk, de első látásra úgy éreztük, mintha hirtelen odacsöppentünk volna: a végeláthatatlan homokos parton több száz, saját névvel és dizájnnal ellátott magánstrandon embertömegek élvezték a nyarat.

Itt található az egyik leghíresebb olasz strand is, a Neptun fürdő (Baggio Neptun), amely 1864 óta üzemel. Mi a szállásunkkal szemben található két teljesen eltérő hangulatú strandot, a Bagno Nignettát és a Bagno Adelét váltogattuk. Egy közös azonban volt bennük: 30 (hétvégén 35) euróba került a napernyő ágyakkal. Szabadstrand alig van, tehát sok választásunk nem volt.

Esténként a hosszú-hosszú kilométereken át kígyózó, pálmafás tengerparti sétányon hömpölyög a tömeg – nos, ilyenkor az embert elfogja az érzés, hogy hol van a bájos olasz kisvárosokra jellemző hangulat. A válasz: a következő napok csillagtúráinak helyszínein. Ha ezzel megbarátkozik az ember, minden más színben tűnik fel.

Viareggiónak ugyanis nincs történelmi óvárosa, legkardinálisabb része a hihetetlenül beépített strandövezet és az esti szórakozást biztosító éttermek, fagyizók, bárok és drága üzletek.

Igaz, a Passeggiata sétányon az art deco stílusú villák és korabeli olasz palazzók miatt nagy élmény végigsétálni, ahogy a végén található jachtépítő mesterek műhelyeibe is érdemes bekukucskálni. Persze akad, aki a téli Karnevál miatt látogat ide februárban, amikor a híres óriásbábok felvonulása kapja a főszerepet.

Most azonban dübörög a nyár. A turisták fürtökben kortyolják az aperol spritzet, számolatlanul fogynak a tenger gyümölcseivel megrakott ételek, és csöpögnek a tölcsérekből a merész ízű fagylaltok (gelati) a nagy melegben.

De nem lehet elmenni szó nélkül a viareggiói hatalmas élelmiszer-bevásárlóközpont mellett sem, amely szintén a többezer nyaraló „életben maradását” szolgálja. Olyan hal-, hús- és sajtpultokkal, kenyérfélékkel, olívaolaj-kínálattal, helyi borokkal és gyümölcsarzenállal várja a vásárlókat, amitől tátva marad a szánk.

Hiába roskadoznak Magyarországon is a polcok mindenféle jóval megrakottan, még mindig el tud ámulni az ember az olasz kínálattól, valamint attól, hogy a magyarországinál jóval alacsonyabb áfa miatt itt mennyivel olcsóbban lehet olívaolajat vagy Camparit vásárolni.

Ahol minden Pucciniról szól

A Viareggio közelében fekvő Torre del Lago különleges helyszín, mert itt áll Puccini egykori nyaralója, ahol több művét is komponálta. Miatta építették fel itt azt a 3 500 fős szabadtéri színházat, ahol 65 éve minden nyáron műsorra tűzik a mester életművét bemutató programsorozatot, amellyel az esemény a világ legnagyobb Puccini-fesztiváljává nőtte ki magát. 

Kicsit távolabb találjuk Luccát, Puccini szülővárosát, ahol a hangulatos óvárost várfallal védik. A legnagyobb olasz zeneszerző szülőháza egyébként egy rendkívül szerény házacska, simán elsétálna mellette az ember.

A girbe-gurba utcácskák közötti téren, a Piazza Napoleonén épp a szokásos nyári zenei fesztivál (Lucca Summer Fest) zajlott ottjártunkkor. Szomorúan vettük tudomásul, hogy ha egy nappal előbb jövünk, láthattuk volna Tom Jones koncertjét, aki épp egy nagy turné közepén ejtette útba a kisvárost.

A történelem meleg lehelete: San Gimignano

Amíg itthon a hőkupola alatt szenvedett mindenki, addig érdekes módon Viareggióban jóval elviselhetőbb hőmérséklettel, 30-32 fokkal ajándékozta meg a turistákat az időjárás. Ám az UNESCO-világörökség részét képező San Gimignanóban mi is kaptunk a kánikulából. Ennek ellenére a „középkor Manhattanje”-ként is emlegetett, 12. századból származó történelmi kisvárosban – amely számos korabeli lakótornyáról kapta az elnevezést – hősiesen róttuk a megkapó sikátorokat, s lestünk be a különleges tárgyakkal teli művészeti galériákba, a sajt-, bor- és szarvasgomba-üzletekbe vagy a hűs templomok mélyére.

Olaszországban valahogy minden megfér egy helyen. Miközben egyes turisták drága pizzériák teraszán több fogásos menüket fogyasztanak jóízűen, addig mások a főtér évszázados lépcsőin és kövein ülve, a helyi közértben vásárolt, jóval olcsóbb salátákat, focacciákat (pizzatésztából készült kenyérféle), olívabogyókat, burratákat (bivalytejből készült mozarella) fogyasztanak, miközben föléjük hajol a történelem – és ez senkinek sem szúrja a szemét.

A nyári főszezonban érdemes már kora reggel elmenni San Gimignanóba, mert akkor még akad hely a sok parkoló egyikében (amelyek díja 1,50-2,50 euró óránként). És akkor jut időnk mindenre, például arra az erkélyre is, ahonnan egykor Dante szólt a népéhez. Vagy egy hatalmas fa árnyékában megihatunk egy jéghideg toszkán spritzet (8 euróért), ami nem azonos az aperollal és a Camparival.

A színes-szagos Genova

A strandolások közé ékelt városnézések során alig vártuk, hogy Genova kikötőjét és óvárosát is felfedezzük. Bár az autós kirándulások nem olcsók, hiszen Viareggiótól Genováig az autópályáért közel 18 eurót fizettünk – csak oda. És sajnos a benzin sem a legolcsóbb, literje 1,9-2,4 euróba kerül.

De legalább ezen az úton láthattuk a kocsiból a márványáról elhíresült Carrara hófehér hegyoldalait, amelyek messziről még nyáron is havasnak látszanak. Ezek persze valójában a híres márványfejtők. A carrarai márvány igazi hírnevét egyébként Michelangelónak köszönheti, az olasz képzőművész egykor sokszor járt itt.

Napjainkban közel 30 bánya is aktív még, amelyekből szürke, hófehér, tejfehér és szürkésfehér márványt fejtenek, s ahol idegenvezetéssel körbe is nézhetünk. Forgattak itt már filmeket és reklámfilmeket is, és különleges rendezvényekre is ki lehet bérelni a rendhagyó helyszíneket.

Elsőre nem tűnik a legszebb olasz városnak Genova, de több időt eltöltve szép lassan változik a benyomás. Európa legnagyobb kikötője forgalmas és színes, csakúgy, mint a benne lakó emberek. Itt található Európa második legnagyobb akváriuma, melyet 1992-ben annak emlékére építettek, hogy a genovai születésű Kolumbusz Kristóf 500 évvel korábban felfedezte Amerikát (Kolumbusz szülőházát pedig az óváros szélén találjuk).

Bár nagy élmény Genova óvárosának szűk mellékutcáiban bolyongani, számoljunk azzal, hogy a nagy hőségben beragadt illatok-szagok olykor megcsapják az orrunkat. Viszont itt vannak a kis pasticceriák, amelyek kirakatában láthatjuk, hogy készül a híres genovai pesto, amit az olasz tésztafajták egyikével akár elvitelre is kérhetünk, hogy aztán a kikötőben bámészkodva elfogyasszuk.

A rengeteg látnivaló között mindenképp érdemes a Palazzo Ducalét (Dózse Palota) megnézni, és a számtalan, gyönyörű, míves templomot megcsodálni, miközben magunkba szívjuk az olasz életérzést.

A kis csodafalvak: Cinque Terre

Nem semmi, ha nyáron bevállaljuk Cinque Terre-t („Öt Falu”), a sziklára épült kis települések megtekintését. De még a tömegturizmus aggasztó mérete és a hőség ellenére is bátran kijelenthető, hogy megérte látni az UNESCO-világörökség egyik legszebb partszakaszát, ahol összesen 7 ezer ember él.

Riomaggiorét, Manarolát, Vernazzát, Cornigliát és Monterosso al Marét gyalogösvény is összeköti, de aki elfárad, a kombinált jegyekkel bármikor felpattanhat a vonatra vagy egy vizitaxira. A túraútvonalak leghíresebbjét, a Szerelmesek Útját (Via dell'Amore) Riomaggiore és Manarola között mindenképp érdemes megtenni. Már ha lehetséges, ugyanis a földcsuszamlások miatt gyakran le van zárva.

Nekünk szerencsénk volt, mert ismét látogatható volt, de előre be kellett regisztrálnunk, ugyanis óránként mindössze 400 ember túrázhat az ösvényen, és élvezheti a Földközi-tengerre nyíló lélegzetelállító panorámát.

Próbáltuk a falucskákat rangsorolni, de szinte lehetetlen megállapítani, hogy melyik sziklás öblöcske a legmegkapóbb látvány. Mindegyik egyedülálló a maga nemében.

Jó tudni, hogy Vernazzában hoztak egy fontos szabályt: tilos szelfizni a veszélyes helyeken, például a viharos tenger közelében és a sziklás ösvényeken. Megsértése esetén 50 eurós pénzbírságot vetnek ki a helyszínen lévő rendőrök. A rendelet azután született, hogy egy 22 éves turista 2025 júliusában majdnem belehalt a szelfizésbe. A lány a kompkikötőnél fotózkodott, amikor egy hullám elragadta és a tengerbe sodorta. Csak azért nem fulladt meg, mert egy pincér és néhány helybéli fiatal az élete kockáztatásával kimentette és újraélesztette. 

Az ilyen szabályokat már csak azért is érdemes betartani, hogy még sokáig emlékezhessünk azokra az elvehetetlen élményekre, amiket Toszkána és környéke kínál.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.