6p

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

Capri nyáron is csupa kellemes érzést keltett bennem, a zimankós novemberből visszatekintve pedig egyenesen csodás helynek tűnik. Mélykék tenger, ikonikus sziklák, gyönyör és ókori történelem – a sziget úgy magaslik ki a tengerből, mint egy rég elsüllyedt világ egyetlen megmaradt darabkája. A Világjáró e heti állomása Európa alighanem legszebb szigete.

„Hoppá” – kiáltok fel önkéntelenül, amikor kilépünk a hajóból, és megpillantjuk Caprit. Harminc fok, vakító napfény, mélykék tenger – a kikötőben jachtok ringatóznak, lengén is jól öltözött emberek járnak-kelnek, a közelben pedig ott magasodnak a sziget jellegzetes, meredek sziklái.

Mindent áthat a jólét, az elegancia és a nyugalom – egy hely, ahol szinte csak jó dolgok történhetnek.

Gyalogút a hegyre

Caprira eljutni egyébként nem olyan bonyolult és drága, mint azt elsőre gondolnánk. A közeli Nápolyba – ha szerencsénk van, és rugalmasak vagyunk – már néhány tízezer forintért el lehet repülni, onnan pedig a belvárosból induló kompokkal egy-másfél óra alatt elérhetjük a szigetet, fejenként oda-vissza 30-60 euróért, attól függően, hogy melyik hajótársaságot és járatot választjuk.

Ilyen látvány fogadja az érkezőket Capriban
Ilyen látvány fogadja az érkezőket Capriban
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Turistákból természetesen itt sincs hiány, mégis van valamiféle „szűrő”. Ide már nem jut el mindenki, és a nagyvárosokra jellemző „csordafíling” is csak mérsékelten van jelen. Utoljára a Comói-tó partjánál, a mesés Varennában és Belaggióban volt ilyen érzésem.

A parton rögtön egy heggyel találjuk magunkat szembe, amelynek tetejére – azaz Capri belvárosába – két módon juthatunk fel: a szerpentineken száguldozó kisbuszokkal vagy gyalog.

Mi utóbbit választjuk, és nem bánjuk meg: ahogy haladunk felfelé a szűk, hangulatos, villákkal és ciklámenszínű virágos fákkal szegélyezett gyalogúton, úgy tárul fel előttünk a tenger és a sziget szépsége. Az út meredek, és tempótól függően fél-egy órába is telhet, míg feljutunk, de minden fáradtságot megér.

Gyalogút a tengerhez
Gyalogút a tengerhez
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Már a rómaiak is szerették

Eszembe jut, hogy bő kétezer évvel ezelőtt talán pont ezen az úton kaptattak felfelé a Római Birodalom költői és császárai.

A sziget ugyanis már az ő idejükben is kedvelt üdülőhely volt – Augustus császár például templomokat, villákat és pompás kerteket építtetett itt, hogy nyugodtan élvezhesse „magánparadicsomát.”

Utódja, Tiberius szintén számos villát hozott létre a szigeten – a leghíresebb a Villa Jovis, amely az egyik legjobb állapotban megmaradt római kori villa Olaszországban. Tiberius Kr.u. 27-ben ide költözött Rómából, és innen irányította a birodalmat haláláig, Kr. u. 37-ig. Persze nemcsak a szépség vonzotta, hanem az is, hogy itt kisebb volt az esély arra, hogy megmérgezik vagy tőrt döfnek a hátába (ami a római császárokkal elég gyakran megesett).

Tiberius kicsapongó partikat is tartott a villában – legalábbis ezt beszélték anno a rómaiak –, és a helyet ma is belengi a szabadosság érzése. A jelenkor sajtójában a „Szerelem szigete”-ként is emlegetik, ahol a gazdagok úgymond elengedték (és talán még ma is elengedik) magukat. 

Capriért persze nemcsak a gazdagok, hanem a művészek is rajongtak és rajonganak – előszeretettel időzött itt például Rainer Maria Rilke, Thomas Mann, Pablo Neruda vagy éppen Norman Douglas is.

Na de vissza a gyalogúthoz, ahol a csúcs előtt pár méterrel egy díszes, kék csempével kirakott és rajzokkal díszített luxustoalett várja a megfáradt látogatókat – itt még az ilyesminek is megadják a módját.

Mindennek persze megkérik az árát: Caprin minden minimum 2-3-szor drágább, mint Nápolyban, és – hacsak nem hátizsákból eszünk-iszunk – egyetlen nap is meglehetősen megterheli a pénztárcákat.

Kékebb már nem is lehetne
Kékebb már nem is lehetne
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

A panoráma, amit kapunk a hegytetőn, ugyanakkor tényleg varázslatos: a meredek hegyoldalt színes villák díszítik, az utak mentén pálmafák lengedeznek a kellemes szélben, a távolban pedig hajók araszolnak a mesésen kék Tirrén-tengeren, a háttérben a Vezúvval.

Óriások a tengerben

Magunkba szívjuk a látványt, aztán leereszkedünk a sziget másik oldalára. A keskeny, meredek út ugyanolyan gyönyörű, mint felfelé: díszes villák, kövekkel kirakott kerítések, virágzó fák szegélyezik. Néha szembejön egy csapzott hajú fürdőző, az árnyékban macskák nyújtóznak.                 

Körülbelül negyedórája araszolunk lefelé, amikor egyszer csak elénk tárul Capri egy újabb csodája:

A távolban a Faraglioni
A távolban a Faraglioni
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

A Faraglioni három, a tengerből kiemelkedő óriásszikla – sajnos nincs időnk közelebbről szemügyre venni őket, de a távolból is lélegzetelállító látványt nyújtanak. És csodás az összkép is: zöld hegyoldal, kéklő tenger, kecsesen ringatódzó jachtok, színes napernyőkkel borított strandon nyüzsgő tömeg.

A mintegy 100 méter magas sziklák neve a görög „pharos”, azaz „világítótorony” szóból származik – az ókorban tüzeket gyújtottak a tetejükön, hogy így navigálják a közeledő hajókat. És természetesen már az ókori írók is megörökítették: Vergilius például a szirénekkel kapcsolatos mondakörben említi őket egyik eposzában.

Az ókori rómaiaknak a sziget ezen sarka volt a kedvenc helye, és úgy építették gigantikus villáikat, hogy jó rálátásuk legyen a sziklákra.

Tényleg van bennük valami enigmatikus – mintha megkövült óriások néznének vissza ránk sok ezer év távolságból.

Barlang és hullámok

A három szikla egyikében van a legendás Blue Grotto, azaz a Kék-barlang is, amely a fénytörés miatt kék színben pompázik, és szintén nem áll távol a misztikától – Tiberius alatt nemcsak az uralkodó személyes úszómedencéjeként, hanem tengeri templomként is szolgált, számos szobor díszítette.

A barlanghoz sajnos nem jutunk el, és fürdőruhát sem hoztunk, de a zsúfolt strandra azért lemegyünk pár percre – arra gondolok, hogy mekkora flash lehet itt éjjel, teliholdnál fürdeni. Aztán leveszem a szandálom, és hagyom, hogy a lábamat lassan körbenyaldossák a hullámok.

Mintha Capri arra akarná emlékeztetni a jelenkort, hogy milyen is az igazi élet. Egy jel a nagyon távoli múltból – egy rég elsüllyedt világ egyetlen megmaradt darabkája.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „A bábuska kijött a pult mellől és végigmért” – Moszkva testközelből
Elek Lenke | 2025. október 25. 06:01
Milyennek látta egy magyar újságíró az orosz fővárost belülről a 90-es évek elején? Mi változott azóta, és mi nem? Az e heti Világjáróban nemcsak a térben, hanem az időben is utazunk.   
Szubjektív Ez most megmutatja az erőviszonyokat – fideszeseket és tiszásokat kérdeztünk október 23-án
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 24. 17:01
A magyar forradalom és szabadságharc emléknapján Orbán Viktor kormányfő a Kossuth téren beszélt, ahol a Békemenet végállomása volt. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke pedig a Hősök terén szólalt fel, ahová a Nemzeti Menet résztvevői mentek. A beszédekre tartókat kérdeztük mindkét oldalon. És Puzsér Róbertbe is belebotlottunk.
Szubjektív Óriásit blöffölt Trump a budapesti csúccsal?
Wéber Balázs | 2025. október 21. 17:20
A budapesti Putyin-Trump csúcs hírét az amerikai elnök kürtölte világgá múlt héten – egyelőre azonban még az sem biztos, hogy valóban lesz találkozó. Az orosz elnök fogadása kényes helyzetet teremtene, és nem látszik, hogy miért épp most jönne áttörés a tárgyalásokon. A Kreml szerint az orosz álláspont változatlan. Nagyító alatt ezúttal a Budapestre tervezett csúcs. (frissítve)
Szubjektív Nagyon szívesen cserélnék az urakkal ott fönt, a Várban – az utca embere az inflációról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 19. 16:59
A szeptemberi infláció éves szinten 4,3 százalékon állt, és megegyezett az augusztusi adattal. Vásárcsarnokokba igyekvőket kérdeztünk arról, hogy hogyan érzékelik, mekkora az infláció, megtorpant-e? Továbbá, vajon lépést tartanak-e jövedelmeik, bevételeik az áremelkedéssel, és mennyiben bíznak a KSH hivatalos adataiban.
Szubjektív Drakula nyomában: utazás Európa legromantikusabb tájaira
Herman Bernadett | 2025. október 18. 06:01
Sokat vártam arra, hogy elveszítsem Erdély-szüzességemet, de megérte. Gyönyörű tájak, finom ételek, romantika – ez várja a turistát Maros és Hargita megyében, a Világjáró e heti állomásain. 
Szubjektív Orbán Viktorék most Varga Mihály vállára tették a nyomást – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 17. 18:31
A héten kül- és belpolitikai fronton sem unatkozhattunk, ráadásul a kettő sok esetben össze is függött – mint például Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktorhoz intézett dicsérete az egyiptomi békecsúcson. Közben a kormány bedobta Varga Judit nevét, elkerültük a bóvlit, Orbán Viktor pedig kizárta az euró bevezetését. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában Csabai Károly főszerkesztő, Bozsó Péter és Imre Lőrinc újságíró beszélgettek.
Szubjektív „Az embereknek nem ilyen szemfényvesztésre van szüksége” – az utca embere a konzultációkról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 11. 18:00
A magyar kormány elindította nemzeti konzultációját a gazdasági kérdésekről, főleg a Tisza Párt állítólagos adóterveit kritizálva. Eközben Magyar Péterék meghirdették a Nemzet Hangja konzultáció újabb fordulóját. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük ezekről a kezdeményezésekről, kitöltik-e őket, illetve mi lenne az a kérdés, amiről szívesen megkérdeznék az embereket.
Szubjektív Ahol Wilhelm és Simon ültek az iskolapadban – svéd kastély filmturistáknak
Elek Lenke | 2025. október 11. 06:01
Megérinteni azt a lépcsőkorlátot, amit az imádott kedvenc, ebédelni abban az étteremben, ahol a világsztár is evett… Vagy csak leszaladni egy képzeletbeli, elit svéd bentlakásos gimnázium, a Hillerska lépcsőin. A Világjáró ezúttal a Kaggeholm kastélyt kereste fel, a virágzó filmturizmus jegyében.
Szubjektív Olajbiznisz: csak az oroszoknak hisz a kormány, a horvátoknak nem – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. október 10. 18:31
Az Orbán Viktor által ígért repülőrajt helyett a magyar gazdaság továbbra is a kifutópályán vesztegel: a héten újabb kínos adat látott napvilágot az iparról, és a fogyasztás sem pörgeti a gazdaságot. Hogyan lesz ebből gazdasági növekedés? Miből finanszírozzák majd az újabb választási osztogatást? Miért ragaszkodik a kormány az orosz olajhoz? Miért bízik jobban egy „háborús vezetékben”, mint a horvátban? Miért tudta növelni előnyét a Tisza az ellenkampány ellenére is? És mit jelent a „cseh Fidesz” győzelme Magyarországra nézve? Erről is vitatkozott hangsúlyozottan szubjektív műsorunkban, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Wéber Balázs vezető szerkesztő és Vég Márton újságíró.
Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG