6p

A kapun belépve megcsap a történelem szaga – a hatalmas kövekkel kirakott utcákat járva úgy érzem magam, mintha egy időgép visszavitt volna az ókorba. Ezek az utcák és épületek több mint kétezer éve állnak, csak a lakói tűntek el. Mi pedig mintha egy túlélőshow-ba csöppentünk volna. A Világjáró dél-olaszországi cikksorozatának első állomása: Pompeii.

Ha jól emlékszem, Pompeiiről gimnáziumi történelemtanárnőmtől hallottam először. Van valahol a távoli Itáliában egy város, amit kétezer évvel ezelőtt betemetett a láva és a hamu, ami egyúttal konzerválta az utcákat és házakat, sőt bizonyos fokig az embereket is. Sokakat álmában ért a halál, és még ma is olyan pózban fekszenek a házak mélyén, mint anno, szólt a történet. Jó sztori, gondoltam, aztán sokáig ennyiben is maradt a dolog.

A Vezúv lett Pompeii végzete
A Vezúv lett Pompeii végzete
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Úgy hozta a sors, hogy az ókori városba csak három évtizeddel később, idén nyáron jutottam el. Az út ma már nem bonyolult és nem is drága: ha rugalmasak vagyunk, a közeli Nápolyba már 25 ezer forintért kifoghatunk retúr repjegyeket, onnan pedig a Circumvesuviana helyi vasút fél óra alatt kivisz Pompeiibe. Szálljunk fel a Nápolyból Sorrentóba tartó vonatra, majd szálljunk le Pompei Scavi-Villa dei Misteri megállónál, amely gyakorlatilag az ókori város lábához épült.

A vonat általában zsúfolt, de az ár felettébb baráti, oda-vissza 6-7 euró. A belépő Pompeiibe kicsit drágább, 20-24 euró attól függően, hogy hol vesszük a jegyet és mit akarunk látni.

Mi az idegenvezetőről (plusz 24 euró) lemondunk, és inkább magunk vágunk neki a városnak – nem bánjuk meg, pedig akkor még nem is sejtjük, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket.

A betemetett város

Egy helyi útikönyv szerint a közeli Vezúv Kr.u. 79. augusztus 24-én kora délután tört ki, lávája és hamuja 6-7 méter vastagon temette be a 20 ezer lakosú várost. Néhány évszázad alatt a neve és a helye is feledésbe merült, az újrafelfedezésére egészen a 17-18. századig kellett várni.

Az első valódi feltárás a 18. század közepén indult meg, jelentősebb előrelépés ezen a téren pedig az 1860-as évektől történt. Mostanáig a város négyötödét sikerült kiásni, de „csak” 1150 holttestet találtak meg – a lakosok többsége tehát feltehetően el tudott menekülni.

Kentaur szobor a Fórumon, Pompeii főterén
Kentaur szobor a Fórumon, Pompeii főterén
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Pompeii nem egy szabadtéri múzeum, még csak nem is romok vagy ritkásan fennmaradt épületek halmaza. Pompeii egy valós méretű város, utcákkal, terekkel, középületekkel, lakóházakkal, templomokkal, színházakkal, fürdőkkel, villákkal, stadionnal, pékséggel, bordéllyal.

Bejárásához minimum ugyanannyi idő kell – órák, de inkább egy egész nap –, mint egy ma is élő városhoz. A bejáratnál kapott térképen 89 célpont van jelölve: Apolló templomába éppúgy ellátogathatunk, mint az amfiteátrumba, vagy benézhetünk bármelyik magánházba.

A kapun belépve azonnal megcsap a történelem szaga – a mandulafenyőkkel szegélyezett sétányokat, a hatalmas kövekkel kirakott utcákat járva úgy érzem magam, mintha egy időgép visszavitt volna az ókorba. Ezek az utak és járdák már kétezer évvel ezelőtt itt voltak – az eredeti tetők már nincsenek meg, de a házak falai még állnak. Beléphetünk az ajtókon, körbesétálhatjuk az átriumokat (az ókori római házak központját jelentő négyszögű udvar), beleshetünk a lakószobákba. Kellemesen borzongató élmény.

Pompeii kétezer éves utcája
Pompeii kétezer éves utcája
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Gladiátorjáték, színház és Julia háza

Délután három óra, Pompeii leghosszabb utcáján, a 900 méteres Via dell Abbondanzán állunk. Alapból izzasztó a meleg, az utcakövek és a házfalak pedig sugározzák magukból a hőséget. Mintha egy modernkori gladiátorjátékba vagy kegyetlen túlélőshow-ba csöppentünk volna. Szinte versenyt futunk a többi látogatóval a falak melletti, árnyékos helyekért, ahol jó egy időre megpihenni.  

Az a benyomásom, hogy aki víz nélkül téved ide, az életével játszik – kutak ugyan elvétve vannak, de nincsenek jelölve a térképen, és a büfére is csak véletlenül találok rá. Áldom a sorsot, hogy elhoztam a szerkesztőségi piros baseballsapkát, amely megment a hőgutától. A hőség ellenére sem fáradok, talán a hely mágiájának köszönhetően.

Megnézzük a kis- és nagyszínházat – félköralakban a nézőtér felül, alul a színpad.

Két színház is volt a 20 ezres városban
Két színház is volt a 20 ezres városban
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Aztán elgyaloglunk a város legkeletibb részén található amfiteátrumhoz. Kr. e. 80-ban építették, ez a világ legrégebbi ismert amfiteátruma. Gigantikus építmény, anno 20 ezren is elfértek benne, és meglepően jó állapotban van – simán lehetne még gladiátorjátékokat tartani benne. Modern korunkban azonban már másra használják: adott itt koncertet a Pink Floyd (közönség nélkül), David Gilmour (közönség előtt) és a King Crimson is.

Az amfiteátrumtól kőhajításnyira található Julia Felix háza. Julia állítólag egy gazdag helyi hölgy volt, aki valamilyen okból mégis bérbe adta gyönyörű lakóépületeleinek és fürdőinek egy részét. A házhoz egy pompás kert is tartozott halastóval, kis hidakkal. A kert most is megvan (bár a füvet már ideje lenne levágni), a halastónak és a hidaknak nem látni nyomát.

Aztán egyedül sétálok kicsit a kertben, majd belépek a házba. Julia nincs otthon. Hogy is lenne, hiszen már 2000 éve halott. Olyan érzésem támad, mintha egy zombi apokalipszis túlélője lennék.    

Ódon falak
Ódon falak
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

Kihalt utcákon, tereken, házakban bolyongunk, a csendet csak az „új lakók”, a turisták lépteinek zaja és az idegenvezetők hangja töri meg.

Betévedek a bordélyba is – természetesen itt sem fogad senki. Kétemeletes épület, nem messze az egyik közfürdőtől, tíz kicsi szobával. A szobák bejárata felett halványan még kivehetők a freskók, amelyeken egy férfi és egy nő látható különböző szexuális helyzetekben. Más szoba, más pozíció – a kéjhölgyek itt nem árultak zsákbamacskát. „Ez az erotika McDonald’sa”, poénkodik egy német idegenvezető.

Akik nem menekültek

Felkeresem a Menekülők Kertjét is. Itt felnőttek és gyerekek próbáltak menedéket keresni, de a vulkán mérges gázai megfojtották őket. Összesen 13 holttestet, pontosabban azok lenyomatát találták meg ezen a helyen (maguk a holttestek már lebomlottak). Hasonló testlenyomatokat láthatunk kiállítva a Palestra Grandéban is.

A látvány mélyen megérint – emberek oldalt, hátukon vagy hasukon fekve, egyedül vagy egymáshoz bújva a végzet órájában.

Így érte őket a halál
Így érte őket a halál
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs

A sort még hosszan lehetne folytatni a politikai és vallási élet központi terével, a Fórummal vagy éppen a Misztériumok Villájával – de mindenre sajnos nem jut időnk.

Pompeii mágikus hely – minden diáknak (és nem diáknak) nagyon ajánlom a meglátogatását. Hogy lássák: a történelem nem egy dögunalmas tananyag, hanem egy élő, varázslatos, ízes-szagos dolog, aminek itt mindenki a részese lehet.

Folytatjuk. A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.  

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív A legírebb sziget, ahol több a whisky, mint az ivóvíz
Durucz Dávid | 2025. október 4. 06:01
„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
Szubjektív Dübörög az orosz befolyásolási gépezet – Magyarországra is gyakorolnak Csehországban és Moldovában?
Litván Dániel | 2025. szeptember 28. 18:16
Álhírek öntik el Csehországot és Moldovát, de valós erőszakba is át-átcsap már az orosz hibrid és információs hadviselés szerte Európában. Felkészül: Magyarország? Jegyzet.
Szubjektív A tömegturizmus tépázza, de még állja a sarat a világ egyik legeredetibb városa
László Éva Lilla | 2025. szeptember 27. 06:01
Aki térre, tisztaságra és andalgós városnézésre vágyik, ne Velencét válassza egy hosszabb vakáció színhelyéül. Aki viszont imádja a pezsgést, nem rettenti el a szelfiző turistatömegek nyomakodása, és szívesen barangol a csatornák mentén, jól teszi, ha előre felkészül: mit hol tud megvenni, megenni és megtenni. Főleg, ha gyerekekkel érkezik. A Világjáró e heti állomása Velence, ahol pár napos gasztronómiai és kulturális „ámokfutás” során legalább egy hónapra való impulzust gyűjtöttünk. 
Szubjektív A királyság nukleáris védőernyő alá húzódik
Káncz Csaba | 2025. szeptember 22. 10:07
Szaúd-Arábia új védelmi paktuma Pakisztánnal jelzi a kapcsolatok történelmi mélyülését, és jól mutatja, hogyan alakítják át a változó közel-keleti törésvonalak, az USA habozása és Irán árnyéka a Perzsa-öböl menti térség biztonságát. Jelenleg arra utalnak a jelek, hogy több ország is szeretne hasonló mechanizmusokat létrehozni Iszlámábáddal. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív „Maximum a saját hazánkat kell megvédenünk” – az utca embere a lengyelországi dróntámadásról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. szeptember 20. 10:21
Egyre fokozódik a feszültség a NATO és Oroszország között, miután múlt héten orosz drónok hatoltak be Lengyelországba. Ennek apropóján kérdeztünk járókelőket arról, hogy legyen-e ismét kötelező a katonai szolgálat itthon, mi a véleményük a hadikiadások a NATO által elvárt növeléséről, illetve küldjünk-e katonákat a NATO keretében Lengyelországba egy orosz támadás esetén, ha Varsó erre kérne minket?
Szubjektív Vulkánok, szakadékok, keselyűk földjén – poroszkálás Peruban
Eidenpenz József | 2025. szeptember 20. 06:01
A négy kilométer mély kanyontól a hat kilométer magas, havas tetejű vulkánokig, a múmiáktól a kondorkeselyűkig, a spanyol építészettől a teraszos földművelésig számos érdekességet rejt Arequipa tartomány. A Világjáró ezúttal Peru kevésbé ismert, déli részén járt.
Szubjektív Lefegyverző kampány: a Tisza nyakában lohol a Fidesz – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. szeptember 19. 19:01
A héten írtuk meg, hogy az első félévben 80 milliárdba került nekünk az a közmédia, amelynek híradója egy friss kutatás szerint is a kormánypárt kommunikációs céljainak van alárendelve. De mire lesz elég a fideszes médiahenger? Miért közelít a kormánypárt népszerűsége a Tiszáéhoz? Mire gyúrnak a Harcosok klubja edzőtáborában? Mennyire közügy Gyurcsány Ferenc magánélete? Mit mutatnak a friss KSH-s béradatok, és mi a valóság? Mi köze Hajdú B.-nek a NER-hez? És kik azok a dolgozó szegények? Erről is vitatkozott az Ez Viszont Privát e heti adásában Wéber Balázs vezető szerkesztő, valamint Bózsó Péter és Vég Márton újságíró.   
Szubjektív Válság az EU és Szerbia között: válaszúthoz érkeztek
Káncz Csaba | 2025. szeptember 16. 18:31
Nagyító rovatunkban ezúttal a Belgrád és Brüsszel közötti parázsló válságot vesszük górcső alá. Egy olyan időszakban, amikor az európai diplomaták nyakába szakadt az ukrajnai konfliktus, az egyre fenyegetőbb szerb krízis kezelése sok külügyminiszter számára másodlagos szempont. Pedig Belgrád egyre inkább rácsúszik arra az útra, amelyre Grúzia rátért – áldemokráciává válva, amelyre az EU-nak már nincs befolyása. Káncz Csaba jegyzete.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG