Itt van minden, amit az Otthon Start programról tudni kell, mielőtt belevágna

Szeptembertől indul az Otthon Start Program, amely akár 50 millió forintos, fix 3 százalékos, államilag támogatott kamatozású hitellel segíti a lakást vásárlókat, építőket – családi állapottól és gyermekszámtól függetlenül, gyermekvállalási kötelezettség nélkül. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat az igénylés feltételeiről.
Itt van minden, amit az Otthon Start  programról tudni kell, mielőtt  belevágna
9p

A szlovén és osztrák határ melletti Friuli-Venezia Giulia az egyik legkisebb olasz tartomány, de változatossága rabul ejtő. Tengerpart, gazdag kulturális örökség és megmászni való hegyek, szurdokok sora. Akár bringával is. Egyelőre kevés honfitársunk fedezte fel az olasz csizma szárának ezt a felső, északkeleti részét, hiszen általában csak átszaladnak rajta autóval, útban Velencébe, a Garda-tóhoz vagy Toszkánába. A Világjáró ezért most felvillantja, mi vár arra, aki nem megy tovább és időt szán a sok érték felfedezésére.

A tartomány nevében szereplő Veneziát/Velencét ne keressük itt, az a szomszédos Veneto székhelye. Friuli-Venezia Giuliában Trieszt a fő közigazgatási központ, egészen a dél-keleti csücsökben, az Adriai-öböl keleti végén, de ezt most kihagyjuk, az egy külön mise.

Újdonsült olasz ismerőseink (az első szállásadók) azt mondták, hogy először vessük bele magunkat a tartomány keleti részébe, vagyis Friuliba, aztán menjünk északra, a Karni Alpokba (olaszul Carnia). Nem baj, ha nem vagyunk perfektek az olaszban, ott van a friuli nyelv (egy rétoromán dialektus), azzal is elboldogulhatunk, végül is 530 ezren beszélik a világon, többségük épp itt lakik. 

A hegyi falvakban ősszel szinte mindig ünnepelnek valamit. Ilyenkor zenészek is megjelennek a főtéren, mint Pesariisban, amikor ott jártunk. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
A hegyi falvakban ősszel szinte mindig ünnepelnek valamit. Ilyenkor zenészek is megjelennek a főtéren, mint Pesariisban, amikor ott jártunk. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Jó nagyot nevettünk erre a tanácsra (ők is ezt tették) és közöltük: maradunk az olasznál, nyilván nem lesz nehéz a legfontosabbakat kifejezni. Egyébként a feliratok friuli változata ott van az összes utcatáblán és országúti eligazítókon, az éttermek menüjén már ritkább, de ha becsöppenünk egy falusi trattoriába vagy kávézóba, hallhatjuk a mindent megbeszélő helyiek hangján, hogy nem irodalmi olasz, van egy kis stichje. Nyelvészek ne figyeljenek: olyan, mint amikor Palócföldön először járva az első pár percben arra kérjük a beszélgetőtársunkat, hogy ismételje meg a mondandóját…

Pesariis falucskát az órák falujának is hívják, mert rengeteg ház falán van valamilyen napóra vagy órára emlékeztető kép. Van vízi óra, virágóra és csillagászati óra is. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Pesariis falucskát az órák falujának is hívják, mert rengeteg ház falán van valamilyen napóra vagy órára emlékeztető kép. Van vízi óra, virágóra és csillagászati óra is. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Bemehetünk egy óramúzeumba is, ahol 1400 óta egészen a napjainkig készült, többféle szerkezeteket is bemutatnak. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Bemehetünk egy óramúzeumba is, ahol 1400 óta egészen a napjainkig készült, többféle szerkezeteket is bemutatnak. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A friulit főleg a hegyi falvakban beszélik, ott is inkább az idősek, de hallottuk Chividale del Friuli kisvárosban is, ami egy gyöngyszem Udinétől (fontos kulturális, oktatási és gazdasági központ) 15 kilométerre keletre. Nem érdemes behajtani a belsejébe, olaszosan szűkek az utcák, benn nagy szerencse kell a helytaláláshoz, és drága is a parkolás, a belvárosba vezető kőhíd előtt viszont van egy nagy, ingyenes parkoló. 

Nem túldíszített, de jól karban tartott templomból ott sincs hiány, mi négynél leálltunk, majd megláttuk Julius Caesar egész alakos szobrát és máris megvolt a szelfi. Szinte minden háznak megvan a maga története, s mivel majdnem pont úgy néznek ki, mint 100-120 éve (nyilván rendszeresen felújították a többségüket), arra gondoltunk, hogy erős lehet a helyi örökségvédelmi szabályozás. Egyetlen nagyobb, irodaházféle épült a szorosan vett belső körzeten kívül, másutt nem láttunk darukat és munkásokat. 

Chividale, amit nem szabad kihagyni a kőhíd mögötti kedves belvárosa miatt sem. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Chividale, amit nem szabad kihagyni a kőhíd mögötti kedves belvárosa miatt sem. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Az egyik szép kis tér Chividaléban. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Az egyik szép kis tér Chividaléban. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A félnapos barangolás után szálláshelyünkre „hajtattunk”, ami 17 kilométerre északnyugatra volt, a Povoletto járáshoz tartozó Ravosa falucskában. Direkt nem hotelt vagy panziót foglaltunk, hanem egy olasz földön külön kategóriának számító úgynevezett agriturismót.

Ez nem tévesztendő össze a mi falusi turizmusunkkal, itt konkrétan agrárvállalkozókról van szó, akik borászattal, állattenyésztéssel vagy gyümölcsösökkel (olykor mindegyikkel egyszerre) foglalkoznak, s emellett nívós szállást adnak. Ez jövedelemkiegészítés, ezt a kategóriát az olasz állam is támogatja.

Giorgio, az édesapa, Rossella, a lánya és az ő kislánya. Mindent beleadnak, ha vendég jön. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Giorgio, az édesapa, Rossella, a lánya és az ő kislánya. Mindent beleadnak, ha vendég jön. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A meglátogatott kisebb birtokot felügyelő Clochiatti család főleg szőlő-és fafeldolgozásból él. Rossella, a fiatal háziasszony azt mondta: mehetett volna valami nagyobb szolgáltatóhoz dolgozni, de megbeszélte az édesapjával és a férjével, hogy inkább beáll és vezeti a vállalkozás szálláshely részlegét. Mos, bevásárol, takarít és tálalja a reggelit – helyi prosciuttót, saját vajat, friss kenyeret, fügét, szőlőt és mandulát, meg jó olasz kávét.

Giorgio, az édesapja bevitt minket a kis borpalackozójukba és mivel megmondtuk, hogy magyarok vagyunk, nem durván, de előhozakodott azzal, hogy ők rosszul jártak 2007-ben, miután egy nemzetközi perben a bíróság kizárólag a magyar vállalkozóknak engedélyezte a Tokaj név használatát. Márpedig a szállásadóinknak is volt egy Tocai-ra keresztelt desszert boruk. De Georgio nem neheztelt ezért ránk, sőt, megkínált egy régi palackból, majd barátságosan azt mondta: no problemo! Ma már más néven árulják ugyanazt és jól megy a bolt.

Alaptábor a Zoncolan hegyre vezető úton. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Alaptábor a Zoncolan hegyre vezető úton. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A jogvita tehát valahogy közelebb hozta Magyarországot Giorgoéknak, még ha nem is a legkedvezőbb módon. Az érdeklődés azonban megmaradt, a házigazda poharazás közben felidézte 2010-es pécsi emlékeit, amikor a baranyai központ Európa Kulturális Fővárosa volt. „Finom ételek, és borok, kedves emberek, tiszta mediterrán vidék, akárcsak a miénk!” - mondta széles mosoly kíséretében.

A család távozásunkkor megerősítette a korábbi elgondolásunkat, hogy érdemes egyrészt bemenni Udinébe, másrészt felküzdeni magunkat Carnia falvaiba és hegycsúcsaira. Jöjjön először az első!

Az Udine nagy dombjára felvezető árkádsor. A végén ott a castello, benne sok érdekes kiállítással. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Az Udine nagy dombjára felvezető árkádsor. A végén ott a castello, benne sok érdekes kiállítással. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A mintegy 100 ezer lakosú Udine szerintünk megér másfél-két napot, de nem rohanva, hanem andantéban. Kell időt adni magunknak, hogy befogadjuk. Először persze a foci jutott eszünkbe: a Serie A-ban a középmezőnyhöz tartozik a város focicsapata (Udinese, 1896-ban alapították), itt született két focista ikon: Enzo Bearzot edző és Dino Zoff, a legendás kapus. Aztán ott a megunhatatlan történelmi belváros (centro storico) és a viszonylag fiatal (1978-as alapítás) egyetem. 

A centro storico mérete saját becslésünk szerint nagyobb mint mondjuk a sok magyarnak is ismert prágai belvárosi övezet és tele van kis belső udvarral, beugrókkal, jó fagyizókkal, kézműves árukat kínáló boltocskákkal, jó múzeumokkal. S mivel a szeptember arrafelé folyamatos ünnep, nem lehet nem kipróbálni a sok finomságot, a borokat, meghallgatni a jó zenei programokat. 

Ottjártunk egyik napján még egy környezetvédelmi előadás is volt a Piazza della Libertán, a belváros szívében. Szombat délelőtt több százan hallgatták, hogy miként lehetne az egyes embereknek és a gazdáknak is jobban vigyázni a minket körülvevő világra, közben meg a kisebbeket a témával összefüggő játékokkal szórakoztatták. 

Jól karbantartott klasszikus stílusú épületben működik Udine belvárosában az Olasz Nemzeti Bank egyik részlege. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Jól karbantartott klasszikus stílusú épületben működik Udine belvárosában az Olasz Nemzeti Bank egyik részlege. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A központi tér fölött, a dombon ott áll kevélyen a tekintélyt parancsoló castello, egy valódi kulturális tér. Mivel az évente szokásos Friuli DOC nevű háromnapos kulturális és gasztro fesztivál idején voltunk a városban, a castellóban mind a négy futó kiállítást megnézhettük csökkentett áron, mert a szervezők ezekre a napokra mindenkinek kedvezményt adtak. A legizgalmasabb talán a Friuli körzet, a főleg Udine társadalmi életét, gazdasági fejlődését bemutató állandó fotótárlat volt, de volt egy középkori művészeti, meg egy kortárs kiállítás is. (A negyedikre már nem volt energiánk.) 

Az egyetem egyik főépülete is a centro storico közepén áll. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Az egyetem egyik főépülete is a centro storico közepén áll. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Az előbb szó volt az egyetemről is. Több főépülete közül az egyik a centro storicóban van. Pont egy konferenciára készültek, amikor beléptünk a díszes előcsarnokba, ott az egyik rendező srácot faggattuk arról, hogy miket oktatnak és vannak-e kelet-európaiak, pontosabban magyarok a közel 16 ezer hallgató között. Megtudtuk, hogy a belvárosban humán karok működnek leginkább, az egyik a nemzetközi kapcsolatoké, ott lehet pár magyar. Nem jártunk jobban utána, majd legközelebb, de vélhetően nem lehetnek sokan, és ha vannak egyáltalán, tudott volna róla a szervező, aki maga is egyetemista.

Majdnem elfelejtettük: külföldön már bevált gyakorlatunk szerint a belvárosi idegenforgalmi irodában nagyobb formátumú papírtérképet kértünk a belváros nevezetességeiről. Tudjuk, hogy telefonra letölthető verzió is létezik, de az kicsi képernyős, így meg átláttuk az egész körzetet és a piktogramok jól orientálnak. Ennek a térképnek a böngészése közben ráleltünk egy fontos főútra, ami épp a belváros szívéből indul kifelé. Úgy hívják: Viale Ungheria. Nosza, menjünk, nézzük meg! Elmentünk, lefotóztuk az utcatáblát, íme!

Látszik, hogy a név alatt ott egy kiegészítés: ottobre - novembre 1956. Vagyis a forradalom tiszteletére kapta ezt a nevet ez az út. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Látszik, hogy a név alatt ott egy kiegészítés: ottobre - novembre 1956. Vagyis a forradalom tiszteletére kapta ezt a nevet ez az út. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Magyar vonatkozást túránk második részében is találtunk, fenn, az olasz Alpok északi részén, pár lépésre az osztrák határtól. Timau településen működik egy elég jól összerakott első világháborús múzeum, hivatalos nevén Museo della Grande Guerra. Több ilyen is van Olaszország északi részén, de itt viszonylag közel vagyunk az Isonzóhoz, és az ugye drámai emlék a magyar közgondolkodásban, egyesek dédszülei közvetlen harci emlékeket őrizhettek az első világháborúból, hiszen a vesztes oldalon, vagyis a monarchiáén harcoltak, ellenük hevesen küzdöttek az olaszok Friuliban is. A világháborúban egyébként Udinében volt az olasz vezérkar székhelye, egészen az osztrák-magyar haderő 1917-es, sikeres caporettoi áttöréséig, amit XII. Isonzói csatának is hívnak.

Carnia hegyei között találtunk békésebb küzdelmekre utaló pontokat is, mégpedig az 1750 méter magas Zoncolan és a 2043 méteres Paularo hegyét. Előbbire sífelvonóval mentünk fel, de megtehettük volna a távot biciklivel is, ahogy a Giro d’Italia mezőnye többször is feltekert oda. A Zoncolan oldalában egyre magasabbra kanyargó meredek szerpentinjét a Pokol kapujának is hívják a profi bringások a kegyetlenül izzasztó, 15-22 százalékos (!) emelkedők miatt. Eddig hét Girót vezettek fel ide a szervezők, utoljára 2021-ben.

Ilyen magaslati tavakat is felfedezhetünk Friuli-Venezia Giulia tartományban. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor
Ilyen magaslati tavakat is felfedezhetünk Friuli-Venezia Giulia tartományban. Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A másik hegyre viszont nem bérelhettünk liftet, az 1340 méteren lévő „alaptáborból” (Valdaier falucska) alattomosan és folyamatosan emelkedő, zúzottkőből készült úton lehetett felkaptatni a 2000-es csúcsra. A Paularo tetejénél nem sok madár rajzott, mi viszont amolyan madártávlatból lenézhettünk a völgyekben egymásba fonódó falvakra. A távcsőnek használt teleobjektívünkben jól látszottak a harangtornyok és a falvakhoz közeli dombokra felkúszó, kisebb házak is.

Csak elvétve kaptunk árnyékot, sikerült kikerülni egy szamárcsordát és többször is „megvédett” minket a NATO egy vélhetően olasz katonákat szállító, amerikai típusú helikoptere, amely – gyakorlatozva vagy inkább valakiket keresve – ott körözött a hegy fölött. Egyszer annyira közel jött hozzánk, hogy integetni is tudtunk és láttuk, hogy visszaintenek. Megnyugodtunk, nem minket keresnek, viszont tudnak rólunk és óvják lépéseinket. Grazie, mille!

Világjáró rovatunk többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Itt a régi-új keleti blokk – Szijjártó Péter is beszállt az időgépbe
Wéber Balázs | 2025. szeptember 3. 18:31
Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin-ping a pekingi parádén lépett fel először közösen: a jelek szerint egy új, autoriter, a hidegháborút idéző keleti blokk formálódik a Nyugattal szemben. “A Kommunista Párt nélkül nincs modern Kína”, énekelte egy katonai kórus a nagyszabású díszszemlén, az Orbán-kormány külügyminiszterének jelenlétében.
Szubjektív Kétes társaságban ünnepel Szijjártó Péter, avagy újabb lépés Kelet felé
Wéber Balázs | 2025. szeptember 2. 19:01
A magyar külügyminiszter gazdasági kapcsolatépítéssel és a blokkosodás meghaladásával magyarázza részvételét a szerdai pekingi parádén. Ugyanakkor olyan országok vezetőivel is parolázik majd, ahol ellenzék nem létezik, a rendszer ellenségei pedig még jobb esetben is börtönben végzik, vagy hirtelen kiesnek az ablakon. Nagyító alatt ezúttal a Nyugat-ellenes vezetők „világtalálkozója”.       
Szubjektív Coimbra meg az édes-bús-szerelmes fado
Elek Lenke | 2025. augusztus 30. 06:01
Ha Portugáliába látogatunk, ez a gitárral kísért, érzelmes és bús zenei műfaj kihagyhatatlan. S még az sem baj, ha nem beszéljük a nyelvet. A Világjáró ezúttal a fado őshazájában járt.
Szubjektív Orbán Viktor nagy győzelmi terve és Hatvanpuszta titkai – Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2025. augusztus 29. 18:31
Fapadosról ismét magángépre váltott a NER, amely a horvát tengerparton már a 2026-os választási győzelem tervén dolgozik. De mi van abban az osztogatáson kívül? Miért hirdet a 15 éve kormányzó Fidesz gigantikus országépítési programot? Mit láttunk Magyar Péter országjárásának révfülöpi állomásán? Miért nem lehet bemenni Hatvanpusztára, ha nincs ott mit titkolni? És miért alkalmaz kettős mércét a kormány a Barátság kőolajvezeték és Munkács bombázása ügyében?
Szubjektív Őrült cirkusz gyengíti az amerikai demokráciát
Káncz Csaba | 2025. augusztus 24. 11:05
A texasi választókerületek átrajzolásáról szóló törvényt követően a demokraták is országszerte terveket szőnek a választókerületek manipulálására. Miért veszélyes ez hosszú távon az amerikai demokráciára nézve? Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Munkácsot az oroszok rakétázták, az Északi Áramlatot az ukránok robbanthatták fel
Wéber Balázs | 2025. augusztus 23. 11:28
Jegyzet arról, hogy egy háború nem teljesen fekete vagy fehér, az etikát eltapossa az érdek, a valósággal pedig akkor is szembe kell nézni, ha az összekuszálja a fejünkben élő narratívákat.
Szubjektív Utazás Svájcba: lélegzetelállító sokkterápia magyar inflációkárosultaknak
Gáspár András | 2025. augusztus 23. 06:11
A Világjáró ezúttal Svájcban kalandozott: Bázel, Zürich, Lugano és Luzern mellett a hegyek királynőjére is eljutottunk – természetesen a világhírűen pontos svájci vasútnak köszönhetően.
Szubjektív Politikai üldözés a tűzijáték árnyékában – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Izsó Márton | 2025. augusztus 22. 18:33
Mit üzen Hadházy Ákos autós üldözéses balesete Hatvanpusztán, és Gáza végső ostroma? Miért tűnt fel az idegeneket kiszolgáló Péter az augusztus 20-ai tűzijátékon? Magyar Péter újabb ígéretei. Mit jeleznek a baktériumok az egészségügyben? Mivel tudta javítani népszerűségét a Fidesz? Szubjektív heti visszatekintő adásunkban ezúttal Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Bózsó Péter újságíró fejtette ki a véleményét.
Szubjektív Nincs szükség arra, hogy Európa legnagyobb tűzijátéka itt legyen – az utca embere augusztus 20-áról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. augusztus 20. 11:32
A kormány ismét rekordösszeget költ az augusztus 20-ai tűzijátékra és az ünnepségekre. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent az ünnep, mit gondolnak a hivatalos ünnep költségeiről, valamint arról, hogy melyik politikus képviseli leginkább az ünnep örökségét, szellemét.
Szubjektív Fájdalmas döntésekre kényszerülhet Zelenszkij – egy dupla csúcs tanulságai
Wéber Balázs | 2025. augusztus 19. 18:31
A világbéke nem tört ki, mégis közelebb kerülhettünk a fegyvernyugváshoz. Már „csak” a megszállt ukrán területek jövőjéről, a biztonsági garanciákról és az Oroszország-NATO egymás mellett élésről kell megegyezni. Kijev fájdalmas alkura kényszerülhet a békéért cserébe. Nagyító alatt ezúttal az alaszkai és a washingtoni csúcs.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG