Egy időben rendszeresen visszatérő jelenet volt álmomban, hogy Amerikában kóborlok egy ismeretlen és nem túl bizalomgerjesztő városban. Nem voltak ezek az álmok minden ízükben vidámak és szorongató érzésektől mentesek, de mégsem tántorítottak el vágyamtól, hogy egyszer eljussak az Egyesült Államokba.
A családi legenda szerint anyai üknagyapám már megjárta az Újvilágot, ahol huszonéves korában kétkezi munkásként dolgozott, majd az ott összegyűjtött pénzből, hazatérve felépített egy malmot és egy jól működő gazdaságot a szülővárosom melletti falu szélén. Utazóládájával sokat játszottunk gyerekkoromban.
Így kicsiny részben az ő keze munkáját is dicséri az, ami abban az időben Amerikában felépült és talán, ha nem is tudatosan, de ez a családi történet is ösztönzőleg hatott rám az amerikai álmok mellett.
Álomból valóság
2007-ben, amikor váratlanul és csodával határos módon nyertem egy utazást a Bahamákra, már érintettem a New York-i Kennedy-repteret és Florida Fort Lauderdale nevű városának repterén is átrohantam a szó szoros értelmében, hogy végül lekéssem a Nassauba tartó járatot és tizensok óra repülés után, a fáradtságtól térdre rogyva adjam meg magam a check-in pult előtt.
A nagy találkozás még váratott magára.
Végül több mint egy évtized múlva az új munkahelyemen megkérdeztek, hogy szeretnék-e Bostonba utazni és találkozni az ottani kollégákkal. Habozás nélkül igent mondtam, s az álom lassan, de biztosan kezdett valósággá válni. Tudtam, hogy ha már Bostonba eljutok, akkor New Yorkig meg sem állok. Első találkozásom a Nagy Almával végül olyan jól sikerült, hogy azóta még két alkalommal fordultam meg ott, és a város mindig újabb arcát tárta fel előttem.
New York-i látogatásaim meghosszabbított nyári és őszi hétvégékbe sűrűsödtek, de talán a kevésbé gyakorlott utazóknak sem újdonság, hogy mennyi minden belefér néhány napba, pláne ha előre fel tudunk készülni, hogy mit szeretnénk megtapasztalni a városból.
New York City hatalmas területen helyezkedik el szárazföldön, illetve szigeten és több félszigeten, és öt nagy városrészt (Manhattan, Bronx, Brooklyn, Queens, Staten Island) foglal magában. A városrészeken belül pedig megannyi érdekes negyed vár ránk.
Ha a legtöbbet szeretnénk kihozni New Yorkból, akkor érdemes minél többet gyalogszerrel közlekedni, ebben az esetben pedig fontos, hogy gyaloglásra alkalmas cipőben és öltözékben induljunk neki a felfedezésnek.
Spontán kalandozás
Nem árt az sem, ha azzal a hozzáállással vágunk bele, hogy engedünk majd a spontaneitásnak és a lehető legrugalmasabb énünkkel vetjük bele magunkat az ismerkedésbe a várossal.
Utazásaim során szeretem magam vezettetni a hely ritmusa és a tervezett útról való letérésre csábító kisebb utcák, parkok, látványosságok, üzletek vagy kávézók által. Ezt a stratégiát választottam New Yorkban is: előre kijelölt célpontom felé veszem az irányt, de hagyom magam néha eltévedni, s letérek a fő csapásról, hogy aztán kisebb-nagyobb vargabetűket leírva megérkezzek oda, ahova indultam.
Nagyon mellé semmivel nem lőhetünk, mert ebben a városban szinte nincs olyasmi, ami nem érdekes, és már az is teljes értékű program, ha leülünk a padra egy parkban egy szendviccsel vagy szelet pizzával kezünkben és nézzük a járókelőket.
Ettől is úgy fogjuk érezni magunkat, hogy megérkeztünk a lazaság és a szabadság mindenkori gyújtópontjába, ahonnan feljebb már nincsen. Hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy beszippant a helyi életérzés, és mi is belelazulunk az élet csak New Yorkban tapasztalható különleges áramába. A hely energiája ellenálhatatlanul egyedi.
Ami a szuperlatívuszokat illeti, New Yorkkal kapcsolatban van miből meríteni, hiszen az Egyesült Államok legnépesebb települése, központja a New York-i agglomerációnak, és a világ nyolcadik legnagyobb várostömörülése. A világ egyik vezető üzleti, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, kutatási-fejlesztési, technológiai, média- és szórakoztatóipari központja, valamint a turizmus egyik kiemelkedő célpontja. Itt található az ENSZ és több, világszinten is jelentős multinacionális vállalat székhelye, valamint a világ egyik legnagyobb tőzsdéje.
Ismerős képek
Amerika és New York mellett elmenni lehetetlenség. Mindenütt jelen van kultúrájának hatása, minden áldott nap szembe jön velünk.
Filmek, sorozatok, zenék, képzőművészeti, irodalmi alkotások, divattermékek, tudományos felfedezések garmadája, hogy csak néhányat említsünk a politikán túl, amelyek hosszú ideje átszövik mindennapjainkat.
Amerika – akár beismerjük, akár nem – hatással van ízlésünkre, gondolkodásunkra, világlátásunkra, így mire munkaügyi kiküldetésem végeztével Bostonból befutott a vonatom Pennsylvania Stationre és a peronra lépve belecsöppentem a folyton nyüzsgő metropolisz pulzáló energiaterébe, olyan érzés fogott el, hogy New York nem az a hely, ahol még sohasem jártam, hanem már ismerem filmekből, videóklipekből, fotókról, de most lett háromdimenziós kiterjedése, színe és szaga. Kézzelfoghatóvá vált mindaz, amit eddig csak képernyőn, könyvekben vagy magazinokban láttam.
“These little town blues, they’ve all melted away” – énekli Frank Sinatra, és valóban: itt nem számít, ki vagy és honnan jöttél, azonnal része leszel a városnak és a város is részeddé válik. Teljes természetességgel él itt együtt a világ minden nációja, szegény és gazdag, vallási, etnikai és politikai hovatartozástól függetlenül.
Itt végre én is beülhetek majd egy dinerbe víz ízű kávét kortyolni a juharszirupos palacsinta mellé, vagy egymagamban ihatok egy hosszú bárpultnál, ahol kedves amerikaiak fognak megszólítani és beszélgetni velem a sör mellett, miközben helyi slágerek szólnak, amiket, láss csodát, én is ismerek.
Mivel a filmbeli Twin Peaks sajnos nem létezik, és ha létezne is, nem lenne elég közel New Yorkhoz ahhoz, hogy elugorjak azt a bizonyos isteni meggyes pitét megkóstolni, helyette be kell majd érni egy tuti hamburgerrel vagy egy jól megtömött pastrami szendviccsel.
Elvegyülni New Yorkban
Amikor a vonatjegyet vettem, azt reméltem, hogy egy hollywoodi szuperprodukcióhoz méltó módon a Grand Central Stationre futok be és mindjárt meg is csodálhatom az épületet, amit oly régóta szerettem volna. Ám számításaim nem jöttek be, ezért oda külön el kellett gyalogolnom, hogy átérezhessem eme impozáns pályaudvar filmekből ismerős hangulatát, amit 1871-ben nyitottak meg és a peronok számát tekintve a világ legnagyobbja.
New Yorkba megérkezni és elvegyülni a tömegben otthonos érzés a rengeteg ember, a széles utcák, a folyamatosan, de nem életveszélyesen áramló forgalom és a hatalmas épületek ellenére is.
Szinte azonnal hipnotizáltak a magasan fölém tornyosuló háztömbök és felhőkarcolók, legyenek azok az egykor a World Trade Centernek otthont adó pénzügyi negyedben épült új toronyépületek, amelyeknek ezernyi üvegablakáról a felhős ég óriás tükörképe néz le ránk, vagy az olyanok, mint az 1902-ben elkészült Flatiron Building, amit különleges formája és elhelyezkedése, ikonikus mivolta miatt érdemes mindenképp látni.
Arra számítottam, hogy letaglózó lesz az épületek hatalmassága, de nem ezt tapasztaltam.
Sokkal nagyobb megdöbbenést okozott, hogy milyen őrült mennyiségű energiát használnak fel a New York-iak légkondicionálásra. Tényleg nem viccelnek a légkondival, ömlik a hűvös vagy inkább hideg levegő a terekbe. Ezt akkor érezzük meg igazán, amikor egy nyári napon, a szinte elviselhetetlenül forró levegőn szédelgés után bemenekülünk valahova. Az erős hőmérsékleti kontraszt európai embernek váratlan.
Míg a New York-iak vígan görkorcsolyáznak, bicikliznek és futnak rekkenő, párás hőségben is a Central Park útjain, addig az Európából odatévedt magamfajta, naiv turista a naplementét várja, miközben a Guggenheim Múzeum extrém hűvösét próbálja megszokni, mégha azt a belső tér építészete és a művészeti remekek átmenetileg feledtetik is.
Megdöbbentő megélni azt is – bár sokat hallottunk már róla –, hogy elfogyaszthatatlan méretű adagokat kapunk az ételekből, gyakran még akkor is, ha a legkisebbet választjuk.
New York a világ egyik legdrágább helye, de a pénzünkért cserébe az adagokban és a minőségben – legalábbis ami az ételeket illeti – többnyire nem kell csalódnunk, és az olcsóbbnak tekinthető street food is egészen kiváló tud lenni. Sem a hamburger, sem a pizza, sem a hot dog vagy a taco nem olyan ízletes idehaza, mint New Yorkban.
Szállás és füldugó
A szálláshelyekkel már egészen más a helyzet, mert viszonylag olcsó szállást a nem túl jó hírű környékeken lehet inkább találni, például Queensben, ám ezek a helyek csak a legminimálisabbat vagy még azt sem nyújtják a pénztárca megkíméléséért cserébe. Ha jobb szállást szeretnénk, biztonságos és jó közlekedésű helyen – legyen az közvetlenül tulajdonos által kínált lakás, lakrész vagy egy hotelszoba – , akkor bizony ki kell nyitni a pénztárcát.
Mivel én elsősorban Manhattant vettem célba, lévén a legfőbb látványosságok egy kezdő newyorkozónak itt vannak, itt kerestem magamnak szállást.
Egy alkalommal például Chinatownba vitt az utam, ahol egy füst alatt Kínát is megismerhettem. A negyed nem meglepő módon tele van kínai éttermekkel, nyüzsgő élelmiszerboltokkal, bőséges árut kínáló zöldségesekkel, kávézókkal, ruhaüzletekkel és mindenféle szolgáltatókkal, ahol angol szót nem igazán lehet hallani és mindenütt kínai feliratokba ütközünk. Manhattan sok negyedéhez képest rendezetlenebb, sűrűbb környék, és itt él a világon a legnagyobb, Ázsián kívüli kínai közösség.
Ha a Manhattan Bridge közelében akad szállásunk, akkor éjjel a hídon áthaladó vonatok zaja ellen jól jön majd a füldugó, amit gondos házigazdám ki is készített nekem.
A közlekedés viszont innen kedvező gyalog és metróval is. Gyalog a sugárutak és keresztutcák szépen és logikusan kiépített hálózatán könnyen lehet haladni, főleg ha előttünk van a térkép a mobiltelefonon. A metró már egy másik világ, de a legfőbb látnivalókhoz ezek is elvisznek, és a mobilunkra telepített alkalmazással a beléptetőkapunál fizethetünk az utazásért. A jegypénztárt vagy az online jegyvásárolgatást el lehet felejteni.
Rendkívül praktikus és gyors így a közlekedés, csak győződjünk meg róla, hogy a megfelelő vonalon vagyunk, mert a földalatti útvesztők kalandossá tudnak válni. A metrót, vonatot én csak akkor használtam, ha időre készültem valahova vagy ha már térdig lejártam a lábam. A föld alatt is rengeteg érdekes meglepetésre bukkantam képzőművészeti munkák, falfestmények vagy mozaikok formájában, de csodás utcazenészekben sem volt hiány.
Mégis úgy tapasztaltam, hogy gyaloglás közben láthatom igazán kibontakozni a várost.
Szédítő magasság
Nem tartozom azon utazók közé, akik a főbb látványosságok megtekintését felületes huncutságnak tartják, ám a Szabadság-szobrot még a harmadik alkalommal is kihagytam, megelégedvén azzal, hogy a büszke nő alakját a város egyes pontjairól láthatom. Tudtam viszont, hogy mindenképpen felmegyek egy kilátóhellyel rendelkező épület tetejére, hogy onnan tekintsek le és még jobban átérezzem, mennyire elképesztő, amit embermilliók New York felépítésével létrehoztak.
Így esett a választásom első alkalommal a Rockefeller Center Top of the Rock nevű kilátó emeletére, ahol – legyőzve erős félelmemet a magasságtól – én is kinéztem az üvegfalakon túlra. Döbbenetes élmény volt.
Legközelebb a High Line végében található Hudson Yards legmagasabb épületében, a 2020 tavaszán megnyílt Edge nevű kilátópontra is felsuhantam a szupergyors lifttel, ahol végleg be kellett ismernem, hogy iszonyomat a magasságtól egy szinten túl nem tudom legyőzni. Az Edge terasza, ahonnan sokan a legnagyobb nyugalommal néznek le az egy részén átlátszó padlón át a 345 méter mélyen fekvő városra, finoman szólva nem nekem valónak bizonyult. Irigykedve és elismeréssel, egyben erős szédüléssel dacolva néztem a nálam sokkal bátrabbakat.
A High Line Park, vagy röviden High Line, egy 1,6 négyzetkilométer területű park Manhattan nyugati részén. A Chelsea negyedben az utcaszint felett elnyúló parkot a hajdani West Side Line magasvasút pályája mentén alakították ki. Élő környezetté átalakítása több terület, tájépítész, várostervező és ökológus szakember bevonásával valósult meg, és 2009-es megnyitása óta a kortárs tájépítészet ikonikus jelentőségű parkjának tekintik. Itt található egy, a híres Zaha Hadid által tervezett, feltűnő lakóház is.
Építészeti bravúrokban nincs hiány. A vörösréz színben pompázó Vessel például a Hudson Yards egyik 16 emeletes látványossága. A méhkaptár-szerű kompozíció a körzet rekonstrukciós projektjének részeként épült. 154 lépcsősoron, 2500 rézzel burkolt, összekapcsolt, spirális lépcsőn lehet feljutni a tetejére, ahonnan kilátás nyílik a Hudson folyóra.
A legjobb taco
Ha pedig High Line, akkor Meat Packing District. Ez a negyed vágóhíd múltjától eltávolodva ma már előkelő galériáknak, éjszakai kluboknak, menő designer üzleteknek és éttermeknek ad otthont. Itt van a Chelsea Market Hall, ami önmagában is élmény éttermeivel és üzleteivel, ám én a Los Tacos No. 1. miatt kerestem fel, ahol a tacóért érdemes kivárni a hosszú, de tempósan haladó sort. Garantáltan könny szökik szemünkbe az élvezetes ízektől.
Ha egy mexikói és csak emiatt erre piacozó házaspár is azt állítja, hogy a legjobb tacót itt ehetem New Yorkban és ők is hajlandóak sorba állni érte 20 percig, én hiszek nekik.
Ebben a városban azt tapasztaltam, hogy ha egy étteremnél vagy kávézónál nagy a sor, ott megéri megállni. Még ha nem is az én közép-kelet-európai türelmetlen habitusomnak való volt ez a sport, egyszer sem bántam meg a várakozással töltött a perceket.
Persze ha évtizedekig minden áldott nap más étteremben ennék New Yorkban, akkor sem mondhatnám el, hogy mindenütt jártam. A lehetőségek tárháza végtelen, és mindeközben még olyan csodák is szembe jöhetnek, mint a Katz’s Deli, ahol a Harry és Sally című film igen szórakoztató, színlelt orgazmus jelenetét forgatták, és nem mellesleg New York egyik legjobb Reuben vagy pastrami szendvicsét fogyaszthatjuk el.
Ismerkedj idegenekkel!
Ha rövidebb időt tervezünk tölteni New Yorkban, elég, ha felmegyünk egy felhőkarcoló tetejére, sétálunk és piknikezünk egy parkban, amire természetesen kitűnő helyszín az ikonikus Central Park, a korábban említett High Line vagy Brooklynban a Prospect Park. Érdeklődéstől függően egy vagy akár két múzeum is beleférhet a programba.
Együnk, igyunk úton-útfélen a nemzetközi konyhákkal ismerkedve, figyeljük a helyieket, akik nem szégyellnek saját, olykor legvadabb ízlésüknek megfelelően öltözködni, s ha tehetjük, beszélgessünk random ismeretlenekkel.
Itt nincs semmi szokatlan abban, hogy megszólítják egymást ismeretlenek és laza beszélgetésbe kezdenek.
Hogy majdnem elfeledkeztem a Times Square-ről? Igen, hisz valójában felejthető, sok és zajos, de ha először vagyunk a városban, kihagyhatatlan. Így legalább nagyon erős vagy inkább nyomasztó képet kapunk arról, hogy milyen apró porszemek vagyunk a fogyasztói társadalomra optimalizált, óriás gépezet számára. Hatalmas kivetítőkön nyomják arcunkba, mi az éppen aktuális termék vagy szuperprodukció, amitől garantáltan boldogok leszünk, és a következő sarkon meg is vehetjük rögtön.
Ezt az élményt enyhítendő, ha szeretjük a jazzt, fogjunk egy Ubert és menjünk el egy klubba Harlemben, ahol vérbeli fekete zenészek játszanak minőségi jazzt a kedves közönségnek. Harlem ma már korántsem annyira veszélyes, mint egykoron volt. Én a Bill’s Place-t választottam, ahol maga az öreg, szaxofonos Bill és két zenésztársa játszott kicsiny közönségünknek.
Az ilyen kis klubokba a férőhelyek limitált száma miatt ajánlott előre foglalni.
A Manhattan Bridge közelében levő szállásom miatt adta magát, hogy a pénzügyi negyedet és annak környékét is útba ejtsem, ám a híres Wall Street-i bika intim részeinek megsimogatását éppen úgy kihagytam, mint a Szabadság-szobrot. Minden nem férhet bele.
A New York-i tőzsde közelében található 9/11 emlékmű ezzel szemben elképesztő és váratlan hatással volt rám. Az események után ennyi évvel is felkavaró az üzenete és plasztikussága, a négy oldalról fekete mélységbe omló vízzuhataggal. A World Trade Center összeomlásának képei újra felidéződnek bennünk.
Manhattani naplemente
Chinatownból Brooklynba is könnyűszerrel átsétálhattam, így ott is jutott időm egy keveset kalandozni. A Brooklyn Bridge, ami nagy kedvencemmé vált, 1883 óta az egyik fő látványosság, nem lehet megunni, bármely napszakban vagy évszakban kelünk is át rajta. Ha átgyaloglunk rajta Manhattanből a túloldalra, érdemes sétálni egyet a Hudson folyó partján. A hidak és a manhattani oldalon tornyosuló épületek látványa a brooklyni oldalról éppolyan lenyűgöző nappal, mint kivilágítva este.
A prominens Brooklyn Heights negyedben 2010-ben megnyitott Brooklyn Bridge Park szuper pihenőhely egy átgyalogolt nap után, és arra is jó, hogy elkészítsük naplementés fotóinkat a hídról Manhattannel a háttérben. Itt se lepődjünk meg, ha valaki leül mellénk és szóba elegyedik velünk.
A porzó torkoknak pedig 10 perc sétányi távolságra az Evil Twin Brewery elképesztően jó sörei hoznak megváltást. A New York-iak szeretnek és tudnak is sört főzni, így mindig találunk folyékony kincseket.
Ha marad annyi időnk és szezon van, érdemes Coney Islandet is útba ejteni, ami Manhattantől egy órányi vonatútra van. Azt mondják, hogy aki nem járt ott, az valójában nem is járt még New Yorkban igazán.
Coney Island is egyike a filmekben sokat látott, ismerős helyszíneknek. Ehetünk egy hot-dogot Nathannél, napozhatunk a strandon, megmártózhatunk az óceánban és táncra perdülhetünk a falécekkel borított sétányon zenélő dj-k muzsikájára, ha esetleg nem vonz minket a New York Aquarium nyugalma.
Mindenféle korosztály és réteg képviselteti magát, a vidámparkok pedig őrületes színkavalkáddal fogadnak. A nyári időszakban a legjobb idelátogatni, mert ekkor vannak nyitva a strandok és a vidámparkok, ahol lehet célbadobni, körhintázni, vattacukrot enni és óriásit hullámvasutazni. Engem itt is az emberek végtelen lazasága és a felszabadult életöröm fogott meg a legjobban.
Trip és élményorgia
Összegezve: New York minden alkalommal élményorgia, trip, különös kaland.
Annyira csábító a megmártózás a túladagolt szabadságban, az instant otthonosság érzete, az élmény, hogy a város rögtön a tiéd, az affér ezzel a semmihez nem fogható hellyel, hogy mindannyiszor elgondolkozom, tudnék-e itt hosszabb távon élni.
Aztán arra jutok, hogy újra meg újra vendége lennék és átadnám magam annak az érzésnek, amit eddig sehol másutt nem kaptam meg, s tudom, nem is fogok. Talán ha életem egy korábbi szakaszában jutok el ide, mindent megtettem volna, hogy kipróbálhassam, milyen New York-inak lenni. Bár tulajdonképpen úgy van ez, hogy amíg itt vagy – legyen az pár óra, néhány nap vagy évek –, máris ittenivé lettél.
Egyszer olvastam valahol, hogy az emberek sohasem felejtik el az első szerelmüket és az első napot New Yorkban. Aki nem hiszi, járjon utána!
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.
Aki áresésre várt, annak csalódnia kell. 
