A világ szeme ismét a Boeingen: vajon el tud-e startolni űrszondája május 6-án?

Ez a régóta halogatott küldetés a NASA kereskedelmi programján belül a jármű első személyzeti indítását jelenti. Sikeres kísérlet esetén lehetőségek tárházát adhatja ez a NASA-nak – és a jövőben az űrturistáknak – az alacsony Föld körüli pályára jutáshoz.

Ugyanis a Starliner felbocsátása jelentős mérföldkő a kereskedelmi űripar fejlődésében. De a küldetés zaklatott története azt is megmutatja, milyen nehéz az űrbe vezető út, még egy olyan tapasztalt cég számára is, mint a Boeing – mutat rá cikkében Wendy Whitman Cobb űrpolitikai szakértő.

A NASA űrsiklójának 2011-es nyugdíjbavonulását követően a NASA kereskedelmi űrvállalatokat invitált meg, hogy segítsenek az ügynökségnek rakományokat és személyzetet szállítani a Nemzetközi Űrállomásra. 2014-ben a NASA a Boeinget és a SpaceX-et választotta ki, hogy megépítsék saját legénységi járműveiket: a Starlinert és a Dragont.

A Boeing járművét, a Starlinert úgy építették, hogy akár hét fős személyzetet is szállíthasson az alacsony Föld körüli pályára és onnan vissza. A Starliner 15 láb magas kapszula, amelyben a legénység ül. Ez valamivel nagyobb a többinél, mint például az Apollo modul vagy egy SpaceX Dragon.

A Boeing a Starliner bizonyos részeit újra felhasználhatónak tervezte azért, hogy csökkentse az űrbejutás költségeit. Bár az Atlas V rakétája végleg kikerül a világűrbe, és a járművet segítő szervízmodul is elhasználódhat, a Starliner legénységi kapszulája akár tízszer is felhasználható hat hónapos átfutási idővel. A Boeing eddig két repülésre alkalmas Starlinert épített.

A Starliner fejlődése azonban számos kudarccal is járt. Bár a Boeing 4,2 milliárd dollárt kapott a NASA-tól, szemben a SpaceX 2,6 milliárd dollárjával, a Boeing így is több, mint 1,5 milliárd dollárt költött az űreszköz fejlesztésére.

2019-ben, a Starliner első, személyzet nélküli tesztrepülését egy sor szoftver- és hardverhiba akadályozta abban, hogy elérje tervezett pályáját, és csatlakozzon a Nemzetközi Űrállomáshoz. Egyes rendszereinek kipróbálása után aztán sikeresen landolt az új-mexikói White Sands rakétatartományban.

2022-ben több mint 80 javítás után a Starliner végrehajtott egy második, szintén személyzet nélküli tesztrepülést. Ezúttal a jármű sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson, majd hat nappal később Új-Mexikóban landolt.

Ennek ellenére a Boeing további problémák miatt 2023-ról 2024-re halasztotta a Starliner első személyzeti indítását.

Ennek egyik oka az volt, hogy a Starliner ejtőernyői tesztelésekor - amelyek segítenek lelassítani a járművet, miközben visszatér a Földre – azt találták, hogy az ejtőernyősorok egyes láncszemei gyengébbek lettek a vártnál, ezért eltörhettek volna. A másik probléma egy gyúlékony szalag használata volt, amely tűzveszélyes lehet.

Döcögős a Starliner útja

Ezért joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért volt olyan nehéz a Starliner kifejlesztése – mutat rá a szakértő. Mint írja, a NASA illetékesei elismerték, hogy nem fordítottak akkora figyelmet rá, mint a SpaceX Dragonjára, mivel az ügynökség jól ismeri a Boeinget és vakon megbízott benne. Pedig a Boeing az utóbbi időben több problémával is szembesült, leginkább a repülőgépei biztonságával kapcsolatban.

Butch Wilmore űrhajós azonban cáfolta, hogy Starliner problémái ezeket a problémákat tükröznék.

De a Boeing számos, a Starlineren kívüli egyéb űrtevékenysége kapcsán is mechanikai hibákat és költségvetési nyomást tapasztalt, beleértve az űrkilövő rendszerét is. Pedig a tervek szerint ez a rendszer lesz a NASA Artemis programjának fő rakétája, amely az Apollo-korszak óta először tervezi, hogy embereket küldjön a Holdra.

A legénység a szimulátorban gyakorolt: 

Óriási a jelentősége 

Tekintettel ezekre a nehézségekre, a Starliner sikere igen fontos lesz a Boeing jövőbeli űrkutatása szempontjából. Még akkor is, ha a SpaceX Dragon sikeresen elszállítja a NASA űrhajósait a Nemzetközi Űrállomásra, az ügynökségnek tartalékra van szüksége. És itt jön be a Starliner.

Az 1986-os Challenger-robbanást és a 2003-as Columbia-siklóbalesetet követően a NASA 2011-ben nyugdíjba küldte űrsiklójátt. Így az ügynökségnek kevés lehetősége maradt az űrhajósok űrbe ki- és visszajuttatására. Ezért a második haszongépjármű-szolgáltató jelenléte azt jelenti, hogy a NASA-nak nem kell egyetlen cégtől vagy járműtől függenie az űrrepüléseknél, mint korábban.

Talán még fontosabb, hogy ha a Starliner sikeres lesz, versenyezhet a SpaceX-szel.

Bár jelenleg nincs hatalmas kereslet az űrturizmus iránt, és a Boeing nem is tervezi, hogy a közeljövőben piacra dobja a Starlinert az idegenforgalom számára, a verseny minden piacon fontos a költségek csökkentése és az innováció növelése miatt.

Űrverseny

A közeljövőben valószínűleg még több ilyen verseny várható. A Sierra Space Dream Chaser még ebben az évben elindul, hogy rakományt vigyen a NASA számára a Nemzetközi Űrállomásra. Az űrrepülőgép legénységi változatát is fejlesztik a NASA kereskedelmi személyzeti programjának következő megmérettetéséhez. A Blue Origin együttműködik a NASA-val újabb kereskedelmi személyzeti szerződésekben, és egy Holdraszállót is fejleszt az Artemis programhoz.

Bár a SpaceX viszonylag leegyszerűsítette a kereskedelmi űrrepülést, a Boeing döcögős tapasztalatai a Starlinerrel azt mutatják, mennyire nehéz az űrrepülés még egy tapasztalt cég számára is.

A Starliner egyébként nemcsak a NASA és a Boeing számára fontos, hanem azért is, hogy bebizonyítsa, egynél több vállalat is sikereket érhet el a kereskedelmi űriparban. A sikeres kilövés egyúttal nagyobb bizalmat adna a NASA-nak abban is, hogy az iparág képes támogatni a Föld körüli pályán végzett műveleteket, miközben az ügynökség a közeljövő Holdútjaira és azon túli küldetéseire is tudna összpontosítani.