Már nem a Covid, hanem a háború írhatja át az idei turistaidényt

Hogyan reagálnak a háborús helyzetre a „civil” budapestiek? Mert nem csak tüntetésről és kék-sárga kivilágításról van szó. Péntek délután felszáll az 56-os villamosra egy fiatal orosz nő, világító ciklámen kabátban, tűsarkú csizmában, Michael Kors táskával és vagy öt megállón keresztül hangosan csicsereg legújabb típusú mobiltelefonján. Nyilvánvalóan nem turista.

Az utasok gyűlölködve nézik, pedig ő nem tehet semmiről.

Egy idősebb pár áll mellettem, rezignáltan megjegyzik, jó, hogy nem adtuk el 10 éve a víkendházat, milyen jól jött a Covid alatt, és talán még fog is, hiszen ilyenkor elsősorban a nagyvárosokat bombázzák. Biztos, ami biztos, azért este vegyünk öt kiló lisztet.

A házmesterünk egyenként figyelmezteti a lakókat, (a Tabánban) hogy ma – 26-án – lesz a lomtalanítás, érdemes a pincéket alaposan kiüríteni, mit lehet tudni, mikor lesz azokra egyébként is szükség.

A panelben lakó barátnőm megjegyzi: kár, hogy a hetvenes évek elején épült lakótelepek alá nem építettek pincét és óvóhelyet – de ki gondolt akkor ilyenre?

Svédországban élő unokaöcsém Srí Lankára utazott egy hete – most izgul érte a család, hogy fog visszautazni Stockholmba. Nyilvánvalóan nem Ukrajna felett. Már amikor odarepült, arról írt sms-t, látja fentről, az orosz-ukrán határnál, a hatalmas katonai készültséget.

A háború egész Európa turizmusát érinti

"Végre, utazunk" – sóhajtottak fel világszerte az emberek a Covid lecsengése után – már amennyiben lecsengés az, ha naponta még mindig százan halnak meg. Mindenki örült, hogy indul a vásárszezon, március 3-án nyílik az Utazás kiállítás, itt a tavasz, végre kimozdulhatunk, nyaralhatunk külföldön is. Most is lehetséges ez, csak jól meg kell gondolni, hol pihenhetjük ki a járvány meg a politikai helyzet fáradalmait.

Az ukrajnai háború ugyanis egész Európát érinti. Azok az országok, amelyek Ukrajnával vagy Oroszországgal határosak, nyilvánvalóan a leginkább érintettek. Az Utazás kiállításon számos ilyen, köztük poszt-szovjet köztársaság vesz részt, mint Grúzia, vagy új nevén Georgia, amely a világ egyik legrégibb bortermő vidékét mutatja most be. Igen ám, de oda valahogy el is kell jutni – persze főleg Moszkván keresztül.

Ki mer arra utazni most? Sok éves marketing munkájuk vált értelmetlenné. A Türk Államok szervezete négy országgal is szerepel, de nekik sem rózsás most a geopolitikai helyzetük. 

Ugyanakkor az észak-afrikai országok, mint az Utazás kiállítás díszvendége, mint Egyiptom, vagy a másik nagy kedvenc, Tunézia, feltehetően nyertesei a helyzetnek, sokan mennek majd oda nyaralni a magyarok, mert messze vannak a háborús tűzfészektől. Afrika általában nyerésre állhat, egyrészt mert országainak, attrakcióinak nagy része még ismeretlen az egzotikumokat kedvelő magyarok számára, másrészt, mert távol esik Európától. Meglepő, de ugyanannyi afrikai állam vesz részt idén a budapesti kiállításon, ahány európai, ami bölcs előrelátásra vall a jelentkezők részéről.

Az északi államokat behúzza a háború

A helyzet persze napról napra változik. Nyilvánvalóan sok lesz az útlemondás, a biztosítóknak is meggyűlik majd a dolga. Sokan nem mernek majd olyan régiókba sem utazni – még rokonlátogatásra sem –, amelyeket Putyin szabályosan megfenyegetett, mint például Svédország vagy Finnország.

Magyarországon sokan meglepődtek azon, hogy Észak-Európa két jóléti állama hogyan kerül hirtelen az ukrán konfliktusba. De elég csak belenézni a mai Dagens Nyheterbe, ahol Peter Hultquist védelmi miniszter kijelenti, hogy „Svédország és Finnország mélyreható együttműködést kezdeményezett a NATO-val”, ami gyengíti a semleges állam doktrínát.

Kicsit lejjebb azt olvasom, vezető hírként, hogy Zelenszkij „köszönetet mond Svédországnak a ’katonai támogatásért’”, ami, ha valaki – jelen esetben az orosz államelnök - úgy akarja, a jelenlegi helyzetben ürügyet szolgáltathat akár a megtámadásra is.

Bár a két fent említett országnak nem létszükséglete a turisztikai bevételek növelése, de például a csernobili atomerőmű elfoglalása mindenkit érdekel, hiszen a világ legnagyobb atomkatasztrófája idején a gyilkos felhő elérte mindkét országot, ki tudja, hány ember halálát okozva hosszú évek után.

A balti államok turizmusa is összedőlt néhány nap alatt – hiába a jelentős skandináviai gazdasági támogatás, főleg ami Észtországot illeti.

Nyugat-Európa és Amerika kivár

Nyugat-Európa kivár, nyilvánvaló, hogy ha véget ér a háború, amiben mindenki bízik, a német nyelvterületen élők változatlanul felkeresik majd a nyugat-magyarországi gyógyhelyeket. Legalábbis bízzunk ebben. Itt nem annyira a távolság számít, hanem a szándék, hogy egyáltalán merjenek utazni, ott hagyni az otthonukat, miközben a televízióban élőben mutatják, minden akciófilmnél szörnyűségesebb látványt nyújtva, mi történik, tőlük nem is olyan messze.

Lengyelország és a többi határos ország lakóinak jelentős része inkább nem kockáztat, mással van elfoglalva, menekültek ezreit fogadja be. Ezekben a régiókban nyáron a belföldi turizmusnak van nagyobb esélye.

Az amerikaiak még kivárnak az európai utazások lemondásával. Ha nem Európába utaznak, akkor természetesen saját kontinensükön fognak nyaralni, növelve az ottani belföldi turisztikai bevételeket.

Az USA-ban a belföldi turizmus egyébként relatív és ritkán használt fogalom, de ha mégis, beletartoznak a környező örök napfényt ígérő szigetek és kisebb közép-amerikai államok is. Az amerikaiak jelentős része egyébként sem hagyja el soha a kontinenst, az európai politikával nem foglalkozik, vagy csak olyan mértékben, hogy elmosolyodjon Trump sűrűn parodizált kijelentésein. Olykor még a legnépszerűbb talkshow-t vezető Ellen de Generes műsorában is meg kell magyarázni, mi is történik külföldön, ha netán egy európai származású színész utalást tesz a távoli szülőhazájában történt konfliktusra. Bár a félig orosz származású Sean Penn által az Ukrajnában forgatott dokumentumfilm bizonyára jobban megvilágítja nekik a helyzetet, és óriási érdeklődést kelt majd, de a stáb megvárja ezzel a háború végkifejletét.

CNN-t – vagy más hírtelevíziókat – persze sokan néznek, így tettek az elmúlt három évtized tragikus európai eseményei alkalmával is. (Jóllehet, kevesebben, mint mondjuk 2011. szeptember 11-én, hiszen azóta átvette a hatalmat a közösségi média.) Ezen történések egy része csak ideig-óráig fogta vissza az utazási kedvet, de Magyarország - onnan nézve - nagyon közel esik Ukrajnához.

Megjósolható veszteségek

Kérdés, hogy a jó előre megszervezett üzleti utak, kongresszusok szervezői mekkora kárt szenvednek? Útnak mernek-e most indulni több ezer kilométerről a külföldi tudósok, orvosok,
akik ráadásul a helyzetet behatóbban ismerik?

Mint tudjuk, a légijáratok jelentős részét törölték, sőt távolabbi országok sem engedik átrepülni az orosz gépeket légterükben. Az érem másik oldala, hogy mivel európai országok állampolgárai dolgoznak, milliószámra külföldön, várható, hogy rokonaik elindulnak hozzájuk, biztonságot keresve, és ezért tömve lesznek a járatok, már ameddig egyáltalán utazhatnak.

A légitársaságok nagy része így is milliárdos károkat szenved, hiszen az elmúlt hónapokban flottájuk felfrissítéséről, új beszerzésekről és fejlesztésekről adtak ki közleményeket, rábírva az utasokat, hogy ha repülni szeretnének, őket válasszák.

A hajós turizmus kötött útvonalú, lassúbb, és egyébként is védtelenebb célpont, ha veszélyhelyzetről van szó. Észak-Európában elképesztően népszerűek hosszabb-rövidebb kiruccanásokra a sokemeletes hajómonstrumok, amelyek most nem nagyon merészkednek majd ki az Északi-tengerre és a Baltikum környékére. De még Gotland szigetére sem, amely többször szerepelt az orosz hadviselés szótárában, ami nem sok jót jelent. A Szentpétervárra igyekvő hajójáratok, amelyek iránt az utóbbi időben igen megnőtt a kereslet, szintén nem sok jóra számíthatnak.

A magyar turizmus veszteségei egyelőre még nem felmérhetők, a jövő héten induló Utazás kiállításig is sok minden történhet még. 

Érdekes adalék: jelen sorok szerzője pár hete készített egy interjút éppen a magyar-orosz turisztikai kapcsolatokról. Interjúalanyom akkor azt mondta, hogy „átalakulóban van egy szemlélet, ennek egyik jele, hogy a főbb célországokban marketing célú külképviseleteket nyitnak, amelyek célja Oroszország, mint turisztikai célpont pozitív imázsának növelése. 

Részt vettem a közelmúltban egy orosz turisztikai imázsfilm fesztivál zsűrijében, ezek a rövidfilmek, klipek abban versenyeztek, melyik népszerűsítik ügyesebben Oroszországot. Kimondottan frappáns frappáns alkotások születtek, amelyeknek semmi közük már a régi sematikus szlogenekhez.”

Nem tudom, mennyire rombolta le a háború ezen alkotók törekvéseit, de gondolom, hogy ezt az imázst nem lesz könnyű újra építeni.