A fő Camino de Santiago zarándokútvonal a saját sikere miatt veszhet el

Írásunkban az Abay Analistas tanácsadó cég által a Camino de Santiago Önkormányzatainak Szövetsége (AMCS) és a spanyol kormány számára a Camino de Santiago francia útjának gazdasági és társadalmi fenntarthatóságáról szóló friss tanulmány fő megállapításait ismertetjük.

A jelentés világosan kimondja azt, amit a zarándokút végállomásának városa, Santiago de Compostela és az észak-nyugat spanyol Galícia tartomány városainak számos lakosa évek óta kifogásol: a föld befogadóképessége és a helyiek türelme már a határán van. Nemcsak arról van szó, hogy hány ember fér el a santiagói székesegyház előtti téren, a Plaza del Obradoiro-n, hanem arról is, hogy a turisztikai nyomás hogyan erodálja a városok társadalmi szövetét, amelyek ironikus módon a zarándokoktól függenek a túlélésük érdekében.

Globális tömegjelenség

Ahhoz, hogy megértsük a kihívás nagyságát, vissza kell tekintenünk a múltba. A zarándokút végigjárása, ami a század elején még csak egy kiválasztott kevesek spirituális vagy kulturális kalandja volt, mára globális tömegjelenséggé vált. Míg a 2004-es Szentévben, amikor a zarándokok száma megtöbbszöröződött, közel 180 ezer zarándokút teljesítési igazolást adtak ki, ez a szám 2010-re 272 ezerre emelkedett, és az elmúlt évtizedben az ugrás exponenciális volt.

A 2024-es év már közel félmillió zarándokkal zárt, a 2025-re vonatkozó megerősített adatok pedig több mint 530 ezer túrázóra teszik a mércét. Egy olyan növekedésnek vagyunk tanúi, amely főként a nyári hónapokban megduplázza számos galíciai város lakosságát, többnyire az útvonal utolsó száz kilométerére koncentrálódva.

A jelentés kiemeli, hogy a Francia Út továbbra is vitathatatlanul a messze vezető útvonal a választhatóak közül, és a teljes zarándokforgalom közel feléért felelős. Tavalyelőtt több mint 236 ezer ember választotta ezt az útvonalat. Ennek a népszerűségnek azonban van egy árnyoldala is.

A túlzsúfoltság nem oszlik el méltányosan. Míg a végponttól távolabbi Kasztília vagy Aragónia egyes területei az elnéptelenedéssel küzdenek, és az arra járó zarándokokat ritka kincsnek tekintik, a galíciai szakasz, különösen Sarriából kiindulva, folyamatos emberáradattá válik, ahol a magány és a csend, a zarándoklat belső értékei egyre nehezebben megtalálhatók.

A zarándok inkább már csak turista

A jelentésben tárgyalt egyik legérzékenyebb kérdés a zarándokok változó profilja. A megkérdezett helyi érintettek a Camino de Santiago identitásának fokozatos elvesztésére figyelmeztetnek. Most nyíltan arról beszélnek, hogy az útvonal a túlturizmus áldozatává válik, ahol a hagyományos – emberi érintkezésen és önzetlen fogadtatáson alapuló – vendégszeretetet tisztán kereskedelmi kapcsolatok váltják fel.

A múlt szigorú zarándoka átadja a helyét egy sportturistának, aki szállodai szolgáltatásokat igényel a hostelekben, és a Caminót úgy éli meg, mint egy vidámparki látogató, aki gyors fotót szeretne posztolni a közösségi médiában anélkül, hogy valóban kapcsolatba lépne azzal a tájjal, amelyen jár.

Ennek az átalakulásnak közvetlen következményei vannak a közösségi életre nézve. A jelentés rámutat, hogy a legnépszerűbb településeken – különösen Santiago de Compostelában – a lakosok kezdik idegennek érezni magukat a saját otthonaikban. A régóta fennálló üzletek bezárnak, hogy helyet adjanak az ajándékboltoknak, és a mindennapi életet a kívülállók folyamatos beáramlása zavarja meg.

A helyi hagyományok érzése, amely történelmileg az az összetartó elem volt, amely értelmet adott a Caminónak, csorbát szenved, amikor a helyiek úgy érzik, hogy a városukat már nem értük irányítják, hanem egy átmeneti népesség igényeit elégítik ki, amely tízszer nagyobb, mint a helyi lakosság.

Lakhatás és lázadás

Ennek a telítettségnek a legfájdalmasabb hatását az ingatlanpiacon érezni, és ez a probléma felháborodást váltott ki Santiago de Compostelában. A tanulmány figyelmeztet a dzsentrifikáció kockázatára és a helyi lakosság lakhatáshoz jutásának nehézségeire, ami nem elméleti jelenség, hanem kézzelfogható valóság a galíciai főváros utcáin.

Az elmúlt években olyan társadalmi mozgalmak, mint a Compostela Resiste, nagy horderejű tiltakozásokat szerveztek, sőt, az Obradoiro téren is tüntettek, ahol a lakosok, szimbolikusan zarándokoknak öltözve, fekete szalagokkal, azt követelték, hogy otthonaik ne legyenek szállodák a „A te Airbnb-d volt az otthonom” szlogennel.

A turisztikai szálláshelyek elterjedése felhajtotta a bérleti díjakat, kiszorítva a diákokat és a dolgozó családokat a történelmi központból és a környező városrészekből.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a társadalmi fenntarthatóság ugyanolyan fontos, mint a gazdasági. Értelmetlen, ha a Caminón bár eurómilliókat lehet keresni, ennek következménye a városok –amelyeken keresztülhalad – helyi életének elsorvadása.

Ha a falvak puszta díszlethátterekké válnak, amelyeket a turisták élvezhetnek, a Camino elveszíti azt az autentikusságot, amely egyedivé teszi, és hosszú távon még maguk a turisták számára sem lesz vonzó.

Turisztikai monokultúra

A kritikák ellenére a dokumentum nem hagyja figyelmen kívül a gazdasági valóságot: számos vidéki település számára – különösen azoknak, amelyeket a jelentés „kedvezőtlen demográfiai adottságokkal rendelkező vidéki településként” sorol be – a Camino az egyetlen mentőöv az eltűnés ellen. Az útvonal motorként működik, amely stabilizálja a népességet és lehetővé teszi a vállalkozást azokon a területeken, ahol a mezőgazdaság már kifizetődő.

Ez a turisztikai monokultúra azonban kétélű fegyver. A foglalkoztatás erős szezonalitása bizonytalanságot és az ingatag ágazattól való túlzott függőséget teremt, így ezek a városok ki vannak téve minden olyan válságnak, amely elvágja a látogatók áramlását, amint azt a világjárvány már bizonyította.

A jelentés által felvetett kihívás, amelyet a hatóságoknak meg kell oldaniuk, az, hogy miként kezeljék ezt a sikert anélkül, hogy kudarcot vallanának.

A kutatók olyan megoldásokat javasolnak, amelyek magukban foglalják a valódi együttműködő kormányzást, a lakosok – és nem csak a vállalkozók – hangjának biztosítását, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a turizmus szezonalitásának csökkentését és jobb elterülését.

Reméljük, hogy a Camino de Santiago nem lesz a saját hírnevének áldozata. Galíciának történelmi kötelessége nemcsak a katedrális köveit védeni, hanem egy Európa lényegét alkotó útvonal lelkét is, biztosítva, hogy az továbbra is befogadó tér maradjon, és ne a konfliktusok és bizonytalanság színtere.