9p

Elmossa az árrésstopot a recesszió?
Mekkora sebeket ejt rajtunk Donald Trump vámháborúja?

Online Klasszis Klub élőben Jaksity Györggyel!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a neves közgazdászt!

2025. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A spanyolországi zarándokút egyre népszerűbbé válik, korábban több titok övezte. Hogyan indultam el immár hat éve első utamra, és mit láttam közben? Erről szól az e heti Világjáró.

Nem tudom pontosan meghatározni, mikor hallottam először a Caminóról, a spanyol zarándokútról, amely a titokzatos, kettős nevű Santiago de Compostelába vezet. Spanyolországról akkor inkább a napfényes tengerpart, a bikaviadalok és a filmek jutottak eszembe. Egy hosszú gyalogút, amelyen csodás dolgok is megeshetnek, és csak titkos – szóban, illetve ritka könyvekben terjedő – információkból ismerhető, valami ilyen képzettársítás rémlik. Ez még a mobiltelefonok előtti korszakban történt. Amikor még be lehetett toppanni barátaimhoz csak úgy, hátha otthon vannak.

Most, ahogy a rövid, érdekes videók korába léptünk, már szinte szembe jön a Camino. Mindenki hallott róla. A mindig és mindenhonnan elérhető felületeken felbukkan lépten-nyomon. Már tömegek jártak rajta. A katedrálishoz megérkezők napi száma is több ezres, szinte végtelen sorban jönnek. Emiatt picit örülök, hogy már több évvel ezelőtt nekivágtam.

Hív az út

Egyre inkább úgy éreztem, hogy el kell menjek. Ezt persze magánéleti fordulat előzte meg. Úgy gondoltam, hogy van valami dolgom az úttal, belső szükségem van rá. Legalább arra, hogy elinduljak.

Az elutazáshoz két dologra is szükség van: az egyik a pénz, ami a bő hónapnyi út költségeinek fedezésére szolgál, a másik az elegendő idő a munkából, családtól, egyéb kötelezettségektől való elszakadáshoz. Talán az utóbbi a nehezebb. Ezért is van nyáron sok diák és tanár az úton. Az elő- és utószezonban inkább az idősebbek, nyugdíjasok, „két munkahely között” lévők gyalogolnak.

Úgy hallottam akkor, hogy az út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokon keresztül vezet Spanyolországba, ahol nyugatnak tartva éri el célját. Sőt egészen az óceán partjáig el lehet menni, mindig nyugatnak tartva, amíg csak lehet. Erre készültem. Természetesen az utat belső, önismereti, misztikus tartalma miatt egyedül kell megtenni. Úgy negyven napra számítottam a tengerrel együtt, mivel korábbi kirándulások alapján arra gondoltam, hogy körülbelül napi huszonöt kilométert fogok megtenni.

A Pireneusok felhői
A Pireneusok felhői
Fotó: Privátbankár/Bózsó Péter

Mi kell hozzá?

A felszerelés összeállításához megnéztem mindenféle videókat. Mindenfélét mondtak. Az volt világos számomra, hogy végig magam viszem az összes cuccomat, és végig gyalog megyek, azaz nem szállok buszra, vonatra, taxiba, mivel ezzel megtörném a misztérium varázsát, „érvénytelenné” válna az út számomra. Igen, ilyen dolgokban szabálykövető vagyok. Továbbá, az önismereti munkához is erre volt szükségem.

Mit viszek, mit hordozok mindig magammal? Én nagy, az elégségesnél nagyobb hátizsákot választottam. Azt mondják, hogy a testsúly tizede az ideális. Később, a több út során az kristályosodott ki, hogy nincs aranyszabály, kinek ez, kinek az. Az a lényeg, hogy komfortosan érezze magát az ember. Bele lehet esni divatcsapdákba, vagy az ultra könnyű túrázók kilós versenyébe. Hátizsák-anorexia.

Nekem nyolc kiló jött ki, sok felesleges dolgot is viszek. Tudom, hogy ezek nem feltétlenül szükségesek, de ekkora zsákot hosszú távon is nagyobb megerőltetés nélkül cipelek, és közben élvezem az utat.

Egyszer az úton találkoztam Giorgióval. Azt hittem csak egynapos túrán van, de nem: az ő hátizsákja kicsiny és csupán négy kiló volt. Kifaggattam és elárulta, hogy csak két váltás ruhája van. Esőkabátja nincs. Ha esik, nem gyalogol. Általában nyáron kevés az eső, és hamar továbbáll. Erre az időre behúzódik valahová. Elfogadtam az érvelését. Később ismét láttam egy padon: hátizsákjába nyúlt, és kivett egy vaskos könyvet. Úgy ránézésre volt egy kiló! Neki ez volt a fontos.

A lábbeli hasonló eset. Én a bakancsra szavazok, mert kemény a talpa és fogja a bokát. Van aki a könnyű, szellős sportcipőt kedveli. Vagy a szandált.

De kettő mezítlábas zarándokkal is találkoztam. Az egyik egy belga fiatalember volt, aki nyáron a forró aszfaltra panaszkodott. Azon nem tudott járni. Épp egy templom kinyitására várakoztunk. Pihenésképp kézenállással ütötte el az időt. A másikuk egy lengyel fiatalember volt – októberben. Az aszfaltra bizonyára nem panaszkodott volna, de nem kérdeztem, miért van mezítláb. Úgy gondoltam, tele van a hócipője ezzel a kérdéssel. Az ideális sátorhelyekről beszélgettünk.

Az első nap a kis kék-sárga csillaggal is jelzett utat követjük, legalul látható a táblán
Az első nap a kis kék-sárga csillaggal is jelzett utat követjük, legalul látható a táblán
Fotó: Privátbankár/Bózsó Péter

Az első nap

Az első útra Barcelonába repültem, ahol egyetemi jóbarátomat is meglátogattam. Előtte még soha nem voltam egyedül hosszabb külföldi úton, így vendégszeretete oldotta feszültségem. Spanyolul sem beszélek. A Pamplonába tartó vonaton egy Tatonka hátizsákos férfit láttam meg. A lengyel márka miatt megszólítottam: kiderült, hogy magyar és a Caminóra tart.

Gáborral együtt utaztam a kiindulópontra, Saint-Jean-Pied-de-Portba Pamplónából, immár busszal. Itt nem találtuk a buszpályaudvart, mivel egy park alá volt rejtve, mélygarázsként. Egy Jézusra emlékeztető, hátizsákos mexikói férfi igazított útba minket. Később kiderült, ő is zarándok: Oscar. Többször találkoztam vele az úton, majdnem egészen a célig. Mindig örömmel üdvözöltük egymást.

A francia kisváros népes zarándokseregnek adott otthont. Az úthoz zarándokútlevél kell. Ebbe gyűjtjük a pecséteket, amelyeket szállásokon, templomokban, kávézókban, speciális pecséttel is ellátott kereskedelmi vagy alternatív, adományozós pontokon lehet begyűjteni. A zarándokszállásokon csak ezzel a zarándokútlevéllel lehet megszállni. A betelt útlevéllel lehet kiváltani Santiagóban az oklevelet az út megtételéről. Saint-Jean-Pied-de-Portban én is kiváltottam a zarándokirodában az első zarándokútlevelem.

A zarándokok megkülönböztető jelzésként vörös karddal díszített kagylót hordanak hátizsákjukon. Ezzel jelzik, hogy zarándokok. Én úgy éreztem, hogy a kagyló még nem jár nekem, majd csak a tengernél, azaz az út teljesítésével fogom kiérdemelni. Ez azonban kisebbségi álláspontnak bizonyult – noha tényleg csak az út végén szereztem be az első kagylómat –, mivel a kagyló nem a tenger elérését szimbolizálja. Bár magyarként a tenger azért különös dolog számomra.

Szent Jakab apostol testét a legenda szerint halála helyszínéről, a Szentföldről hajóval hozták az északnyugat-spanyolországi, galíciai partokra, ahol korábbam térített. A hajót vihar törte darabokra, de Jakab teste egy csodával megmenekült: kagylók által körülvéve, sértetlenül partra vetődött.

Barátkozós
Barátkozós
Fotó: Privátbankár/Bózsó Péter

Az első caminós nap élénken él emlékezetemben. Kicsit olyan volt, mint az első szerelem. Nem igazán tudtam aludni a zarándokszálláson az óváros lejtős főutcáján. Egy nagy, többemeletes ház volt nyikorgó padlóval. Hajnali szürkületben indultam, de elmentem az óváros felső kapujához, hogy „hivatalosan” a zarándokiroda közeléből induljak. Sokan fényképezkednek ezzel a kapuval, bár az alsó kapu alatti híd a kis folyó felett a legnépszerűbb. Innen húsz kilométer az út hosszan fel a hágóhoz, majd négy kilométer le. 1258 méter emelkedő, 485 méter ereszkedés. A nagy hátizsákkal, tapasztalat nélkül félelmetesnek tűnt.

Friss, napfényes reggel lett. A félelmet oszlatta a lelkesedés, a Pireneusok hegyeinek egyre szebb látványa és a számos zarándok hasonló igyekezete. A zsákkal a hátamon neki kellet feszülnöm, de jóleső érzés töltött el. Ezután már mindig kívántam a kisebb erőfeszítést, néhány nap alatt valószínűleg fel is gyorsultam. Úgy tűnt, hogy a többiek is felgyorsultak a napok múlásával. Ezt azzal magyaráztam, hogy a rendszeres testmozgással felszabadulnak a boldogsághormonok, és szinte folyamatosan örömteli állapotba juttatnak. Elragadt az a bizonyos „flow”.

A kisváros fölé emelkedve először kertek, egy kisebb falu-féle következik, meredekebb szakaszokkal és pihenőkkel. Az emelkedőnek az elején étterem, szállás és kávézó is van: Orisson. Azt hiszem, hogy ez minden itt útját megkezdő zarándoknak megmarad emlékezetében. Szép kilátás mellett lehet pihenni, inni, és beszélgetni.

Számomra a találkozások fontosak. Nem félek bemutatkozni. Itt az emelkedőn találkoztam Nicole-lal Ausztráliából, akivel egy szakaszon hosszabban elbeszélgettem. Azóta már egyszer járt Budapesten. Az utazós barátságok gyakran kitartanak, legalábbis az ismeretség szintjén.

Az Orisson-menedékház az egyetlen a felfelé vezető úton
Az Orisson-menedékház az egyetlen a felfelé vezető úton
Fotó: Privátbankár/Bózsó Péter

A misztikus meglepetés

Azt a taktikát választottam, hogy előre nem készülök fel nagyon részletesen az útra, hogy inkább meglepetések érjenek, és ne az előre betervezett látványosságokat pipálgassam ki. Az út egy szakaszon keskeny aszfalt úttá vált. Körülötte legelők. Ami egy kicsit furcsa volt, hogy a szinte állandó kolompolást nagyrészt lovak szolgáltatták. Nyakukban kolomppal. Ez egy kicsit meseszerűvé tette a dolgot, mintha gyermeki fantázia reptette volna a kolompot a takaros tehenektől a csintalan lovak nyakába.

A meglepetés egy, az úttól kissé távolabb lévő sziklaszirten várt rám. Épp egy baszk büfénél álldogáltam. Egy útelágazáshoz mozgóbüfét és pecsétet hozott ki egy helyi vállalkozó és egyben zarándoksegítő, ami jól esett, mivel errefelé más nemigen volt. A távolban emberek gyülekeztek, nézelődtek a szikla körül.

Közelebb mentem, és akkor tűnt fel, hogy egy kisebb Madonna-szobor emelkedik a szikla fölé. Egészen megkapó látvány volt. Misztikus élmény. Ez a Virgen de Biakorri, a biakorri (vagy orissoni) Mária-szobor. A szűz a pásztorok és mindazok védelmezője, akik átkelnek a hegyen, tehát a zarándokoké is, így az enyém is – gondoltam. Ha ködös a táj, ha esik, sokan csak elmennek mellette. A távolból nem is igazán látszik. Közel ember nagyságú, még turistának is nézhetik.

A pásztorok, vándorok védelmezője
A pásztorok, vándorok védelmezője
Fotó: Privátbankár/Bózsó Péter

A Lepoeder-hágó előtt hófolt volt még. Bele fekve hóangyalt készítettem. Jól esett a hidegsége. Médiatizált világunkban persze felvételt is készítettem.

A hágótól lefele az útnak a meredekebb, de rövidebb, egyenes szakaszát választottam a már spanyolországi Roncesvalles hatalmas kolostor szállása felé. Egészen kifáradva, boldog elégedettséggel délután négyre érkeztem meg. Már majdnem megtelt, de számomra még jutott ágy. Szerencsésnek éreztem magam. Mindig szívesen emlékszem rá.

(Folytatjuk.)

A Világjáró többi cikkét itt érhetik el. A Világjáró Extrát, amelyben az idei Caminót meséljük el napról napra, pedig itt olvashatják

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Cádiz: húsvéti készülődés csuklyásokkal
Bózsó Péter | 2025. április 19. 06:01
A körmenet, bevallom, meghatott. Van valami fennköltsége, közössége, és tiszteletreméltó az erőfeszítés a hordozók részéről. Valami megmaradt a régebbi időkből. A Világjáró e heti állomása: Cádiz húsvétkor.
Szubjektív Megkövetjük Rogán Antalt, visszasírjuk Lázár Jánost – Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. április 18. 17:07
Rogán Antal lekerült a szankciós listáról, de akkor nincs is semmi látnivaló? Mi a helyzet az MNB-alapítványokkal, kattan majd bilincs valaki kezén? Magyar Péter szárazon tartja a puskaport, de jól teszi? Ellenzékbe vonult a Fidesz, bejöhet ez a taktika? E témákról is vitatkoztak, beszélgettek, viccelődtek a Klasszis Média munkatársai, Csabai Károly, Litván Dániel és Vég Márton az Ez Viszont Privát legfrissebb adásában.
Szubjektív Ez az intézkedés a kiskereskedelem totális meg nem értéséről tanúskodik – az utca embere az árszabályozásról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. április 16. 18:59
A kormány bevezette az árrésstoppot, valamint fellépett a bankok és telefontársaságok áremelései ellen. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mit érzékelnek az árcsökkenésekből, és hogy szerintük mi az infláció fő oka.
Szubjektív Az Adria királynője – virágvasárnap Abbáziában
Elek Lenke | 2025. április 12. 06:01
Anno a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, itt gyógyult Kosztolányi és Móra Ferenc is. Húsvét táján (is) érdemes célba venni, az április a színek pompáját hozza el. Errefelé nemcsak virágvasárnap létezik, hanem virághét is. A Világjáró e heti állomása Abbázia, vagy ismertebb nevén Opatija.   
Szubjektív Magyar Péter növelte az előnyét, Trump ejtette az Orbán-kormányt – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Wéber Balázs | 2025. április 11. 18:31
Eddig enyhén szólva sem hozta el a várt aranykort Donald Trump a magyar kormánynak: az amerikai vámok Magyarországot is sújtani fogják, a magyar korrupció benne maradt az amerikai jelentésekben, Rogán Antal fent maradt a szankciós listán, Orbán Viktort továbbra sem hívták meg a Fehér Házba. És Ukrajnában sem tört ki a béke. Eközben itthon a Tisza Párt kettőről hét százalékpontra növelte előnyét a Fidesszel szemben a Republikon szerint.
Szubjektív Valakihez húzódni kell, szorul a hurok – az utca embere Netanjahu látogatásáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. április 10. 19:03
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a magyar kormány meghívására érkezett Budapestre, miközben nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellene. A látogatás megítéléséről, Magyarország Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC) való kilépéséről, valamint a kormány külpolitikájának jövőjéről kérdeztük a járókelőket. 
Szubjektív Ahol a nagy ravasz született – Kopogj be Shakespeare házába!
Elek Lenke | 2025. április 5. 05:46
Shakespeare szülőháza olyan, mint egy nemes időzárvány, vagy mint egy megkövesedett időkavics egy tobzódó kert közepén. A Világjáró e heti állomása a talán legismertebb angol drámaíró, költő és színész egykori otthona Stratford Upon Avonban.  
Szubjektív Orbán Viktor minden szabályt felrúg, bekapja végre a csalit Magyar Péter? Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Vég Márton | 2025. április 4. 18:46
Provokáció vagy baráti gesztus Orbán Viktor részéről Netanjahu budapesti fogadása? Magára nem tartja érvényesnek a szabályokat a magyar kormány. Jönnek az adatok: akkor ennyit a fantasztikus évről? De mi van, ha már az adatokat is kozmetikázzák? Baj. Egymást tapossák a pártok a vidéki szavazatokért, ezért tolja a szélsőjobboldali témákat a Fidesz? Magyar Péter meddig tud hallgatni? Trump is odavert egyet a magyar gazdaságnak is, de a száj- és körömfájás katasztrófát hozhat. E témákról is vitakoztak a Klasszis lapcsoport újságírói, Bózsó Péter, Litván Dániel és Vég Márton az Ez Viszont Privát friss adásában.
Szubjektív Netanjahu Budapesten: miért több mint problémás ez a diplomáciai vizit?
Wéber Balázs | 2025. április 1. 18:46
Benjamin Netanjahut a Nemzetközi Büntetőbíróság körözi, országát nemzetközi emberi jogi szervezetek népirtással vádolják, a hágai Nemzetközi Bíróság pedig szintén népirtás gyanújával vizsgálódik ellene a gázai háborúval kapcsolatban. A magyar kormányfő mégis hivatalos látogatáson fogadja az izraeli kormányfőt, egyedüliként az EU-ban. Nagyító alatt ezúttal egy több mint problémás vizit. 
Szubjektív Egy ilyen botrányért Donald Trump régen Hillary Clinton fejét követelte
Kollár Dóra | 2025. március 30. 18:07
Finoman szólva sincsen a helyzet magaslatán a napokban az IT-biztonság terén a Trump-adminisztráció, pedig 2016-ban az amerikai elnök még nagyon erős véleményt vallott a kérdésben. Jegyzet.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG