Reptér-kvíz: kitalálja, minek a rövidítése az ORD vagy az MSY?

Ha valaha is utaztunk repülővel, tudjuk, hogy minden repülőtérnek van egy hárombetűs kódja. Nem véletlen, hogy ilyen rövidke, ezt ugyanis könnyebb kimondani, bepötyögni vagy leírni, mint a teljes nevet. 

Mindez elsősorban a rádiós irányítás miatt is fontos, különösen a legforgalmasabb légi kikötőkben - nyilatkozta Dan Bubb, a Las Vegas-i Nevada Egyetem professzora a Travel + Leisure amerikai online lapnak. Sok esetben ezek a kódok meglehetősen logikusak, ilyen például a JFK, amely a New York-i John Fitzgerald Kennedy repteret takarja. Azt is könnyű kitalálni, hogy a MIA a Miami-ban üzemelő nemzetközi repülőtér rövidítése. De néhány hárombetűs kifejezés fejtörést okozhat még az amerikaiaknak is, mint például az ORD, amely a Chicago O'Hare, vagy az MSY, amely a Louis Armstrong New Orleans reptér hívószava.

A rendszer megértéséhez a repülés gyerekkoráig kell visszanyúlnunk. A kódolás az 1930-as években kezdődött - mondja Bubb. Akkoriban a pilóták kétbetűs betűszavakat használtak, és mindennek az amerikai meteorológiai szolgálat szaknyelvéhez köthető. Csakhogy az 1940-es években egyre több repülőtér kezdett üzemelni, és a kétbetűs variációk száma kevés lett. A lehetséges kombinációké 676 volt, ami nem volt elegendő a világ reptereinek egyértelmű rövidítésére. Ezért találták ki a hárombetűs kódokat, amely 17 576 kombinációval szolgál.

Néhány repülőtérhez a városnév kezdőbetűi után egyszerűen egy X-et illesztettek, például ilyen a LAX Los Angelesben, a PHX Phoenixben és a PDX Portlandben, Oregon államban. Az 1960-as évekre az is világossá vált, hogy a „keresztelési” szisztémát egy nemzetközi szervezetnek kell egységesítenie, és szabványossá tenni a folyamatot. Ez a Nemzetközi Légi közlekedési Szövetség, a IATA feladata lett.

Meghatározó a város neve vagy történelmi személyiségé

Az új repülőtérkódok létrehozását illetően tehát világszerte a IATA dönt. "Megpróbálják a kódokat egyértelművé tenni, hogy minimalizálják a félreértést az irányításban, nehogy a pilóták zavarba jöjjenek, hiszen sokszor másodpercek alatt kell dönteniük" - mondja Bubb. Először az IATA a város nevére koncentrál, általában az első három betűt választva, mint például a BUD, azaz Budapest. Egy másik gyakori megoldás a repülőtér elnevezésének rövidítése, mint például a CDG, a párizsi Charles de Gaulle esetében.

Az is előfordul, hogy a repteret időközben másról nevezik el, de megmarad a kódja.

Ha egy hárombetűs variációt már lefoglalt egy másik repülőtér - nem lehetnek duplikátumok -, akkor az IATA továbblép és újabb megoldásokat keres. Bizonyos esetekben ez lehet egy földrajzi név: a Chicago O'Hare ORD rövidítése az Orchard Field szavakból, a repülőtér korábbi nevéből származik. Máskor valami egyébre utal a reptér elnevezése, történelmi személyiségekre, híres művészekre. A kódok viszont nem mindig erre utalnak: az MSY betűszó a New Orleans-i nemzetközi reptér esetében például a Moisant Stock Yards rövidítése, amely a terület régi elnevezése volt. A név utal John Bevins Moisant pilótára is, aki repülőgép-szerencsétlenségben halt meg itt.

Akad néhány furcsaság is a rendszerben. Például az amerikai haditengerészet lefoglalta az összes N kezdőbetűt, így néhány város logikátlannak tűnő kódokkal rendelkezik, mint az EWR, amely a Newark Liberty nemzetközi repülőtérkódja.

A szakmai kódrendszer más elven alapul

Kanadában a legtöbb repülőtéri kód Y-nal kezdődik. Ennek története az 1940-es évekig nyúlik vissza: a kanadai repülőtéri kódok vagy Y-nal kezdődtek – ez az angol igen kezdőbetűje –, vagy W-vel, ami az angol nélkül szó (without) kezdőbetűje, és arra utal, hogy volt-e meteorológiai rádióállomás a közelben.

Létezik egy teljesen eltérő repülőtéri kódrendszer is, amelyet a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) kezel. Az ICAO-kódok négy betűből állnak, és más koncepción alapulnak: ez esetben az egy adott régión belüli repülőterek ugyanazzal az egy vagy két betűvel kezdődnek. Az Egyesült Államokban ez a betű K, de Hawaii és Alaszka esetében kivételesne PH, illetve PA. 

Általánosságban elmondható, hogy az IATA hárombetűs kódjait használják a normál utasforgalomban, ezek láthatók a jegyeken is, míg az ICAO-kódokat jellemzően szakemberek alkalmazzák, a pilótáktól a légiforgalmi irányítókig.