Ha valaha is utaztunk repülővel, tudjuk, hogy minden repülőtérnek van egy hárombetűs kódja. Nem véletlen, hogy ilyen rövidke, ezt ugyanis könnyebb kimondani, bepötyögni vagy leírni, mint a teljes nevet.
Mindez elsősorban a rádiós irányítás miatt is fontos, különösen a legforgalmasabb légi kikötőkben - nyilatkozta Dan Bubb, a Las Vegas-i Nevada Egyetem professzora a Travel + Leisure amerikai online lapnak. Sok esetben ezek a kódok meglehetősen logikusak, ilyen például a JFK, amely a New York-i John Fitzgerald Kennedy repteret takarja. Azt is könnyű kitalálni, hogy a MIA a Miami-ban üzemelő nemzetközi repülőtér rövidítése. De néhány hárombetűs kifejezés fejtörést okozhat még az amerikaiaknak is, mint például az ORD, amely a Chicago O'Hare, vagy az MSY, amely a Louis Armstrong New Orleans reptér hívószava.
A rendszer megértéséhez a repülés gyerekkoráig kell visszanyúlnunk. A kódolás az 1930-as években kezdődött - mondja Bubb. Akkoriban a pilóták kétbetűs betűszavakat használtak, és mindennek az amerikai meteorológiai szolgálat szaknyelvéhez köthető. Csakhogy az 1940-es években egyre több repülőtér kezdett üzemelni, és a kétbetűs variációk száma kevés lett. A lehetséges kombinációké 676 volt, ami nem volt elegendő a világ reptereinek egyértelmű rövidítésére. Ezért találták ki a hárombetűs kódokat, amely 17 576 kombinációval szolgál.
Néhány repülőtérhez a városnév kezdőbetűi után egyszerűen egy X-et illesztettek, például ilyen a LAX Los Angelesben, a PHX Phoenixben és a PDX Portlandben, Oregon államban. Az 1960-as évekre az is világossá vált, hogy a „keresztelési” szisztémát egy nemzetközi szervezetnek kell egységesítenie, és szabványossá tenni a folyamatot. Ez a Nemzetközi Légi közlekedési Szövetség, a IATA feladata lett.
Meghatározó a város neve vagy történelmi személyiségé
Az új repülőtérkódok létrehozását illetően tehát világszerte a IATA dönt. "Megpróbálják a kódokat egyértelművé tenni, hogy minimalizálják a félreértést az irányításban, nehogy a pilóták zavarba jöjjenek, hiszen sokszor másodpercek alatt kell dönteniük" - mondja Bubb. Először az IATA a város nevére koncentrál, általában az első három betűt választva, mint például a BUD, azaz Budapest. Egy másik gyakori megoldás a repülőtér elnevezésének rövidítése, mint például a CDG, a párizsi Charles de Gaulle esetében.
Az is előfordul, hogy a repteret időközben másról nevezik el, de megmarad a kódja.
Ha egy hárombetűs variációt már lefoglalt egy másik repülőtér - nem lehetnek duplikátumok -, akkor az IATA továbblép és újabb megoldásokat keres. Bizonyos esetekben ez lehet egy földrajzi név: a Chicago O'Hare ORD rövidítése az Orchard Field szavakból, a repülőtér korábbi nevéből származik. Máskor valami egyébre utal a reptér elnevezése, történelmi személyiségekre, híres művészekre. A kódok viszont nem mindig erre utalnak: az MSY betűszó a New Orleans-i nemzetközi reptér esetében például a Moisant Stock Yards rövidítése, amely a terület régi elnevezése volt. A név utal John Bevins Moisant pilótára is, aki repülőgép-szerencsétlenségben halt meg itt.
Akad néhány furcsaság is a rendszerben. Például az amerikai haditengerészet lefoglalta az összes N kezdőbetűt, így néhány város logikátlannak tűnő kódokkal rendelkezik, mint az EWR, amely a Newark Liberty nemzetközi repülőtérkódja.
A szakmai kódrendszer más elven alapul
Kanadában a legtöbb repülőtéri kód Y-nal kezdődik. Ennek története az 1940-es évekig nyúlik vissza: a kanadai repülőtéri kódok vagy Y-nal kezdődtek – ez az angol igen kezdőbetűje –, vagy W-vel, ami az angol nélkül szó (without) kezdőbetűje, és arra utal, hogy volt-e meteorológiai rádióállomás a közelben.
Létezik egy teljesen eltérő repülőtéri kódrendszer is, amelyet a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) kezel. Az ICAO-kódok négy betűből állnak, és más koncepción alapulnak: ez esetben az egy adott régión belüli repülőterek ugyanazzal az egy vagy két betűvel kezdődnek. Az Egyesült Államokban ez a betű K, de Hawaii és Alaszka esetében kivételesne PH, illetve PA.
Általánosságban elmondható, hogy az IATA hárombetűs kódjait használják a normál utasforgalomban, ezek láthatók a jegyeken is, míg az ICAO-kódokat jellemzően szakemberek alkalmazzák, a pilótáktól a légiforgalmi irányítókig.