Hogyan kerülte el Franciaország a túlzott turizmus elleni tüntetéseket?

Idén Spanyolország, Olaszország és Portugália közel 20 városában gyűltek össze tüntetők június 15-én, hogy tiltakozzanak a túlzott látogatói számok ellen, amelyek szerintük rontják a helyiek életminőségét – idézi fel a France24.

Gazdagok és szegények

„A ti gazdagságotok a mi nyomorúságunk” – hirdette egy felirat egy tüntetésen, amelyen ezrek vettek részt a mallorcai fővárosban, Palmában – és ez csak az első volt a sok közül, amelyeket Spanyolország-szerte terveztek erre a nyárra.

A résztvevők körében az egyik fő panasz az Airbnb-hez hasonló oldalakon hirdetett turisztikai szálláshelyek áradata volt, ami felhajtja a lakásárakat, arra kényszeríti a lakosokat, hogy elhagyják a lakóhelyüket, és kiüresítse azt a kultúrát és közösséget, amelyeket sok látogató szeretne megtapasztalni.

A tüntetők szerint az eredmény nem más, mint mély szakadék a gazdag nyaralók és a turisztikai szektorban dolgozó helyiek között.

Fizikai pusztítás

Emellett a látogatók gondatlansága és a főbb látványosságok túltelítettsége a kedvelt helyszínek pusztulásához vezet, állítja a Menys Turisme, Més Vida (Kevesebb turizmus, több élet) nevű mallorcai spanyol érdekvédelmi csoport.

A Louvre is hasonló aggodalmakról számolt be. Januárban a múzeum igazgatója által írt kiszivárgott feljegyzés szerint a Louvre népszerűsége „fizikai megterhelésnek” teszi ki az évszázados épületet, és veszélyezteti a benne található értékes műalkotásokat. A világ leglátogatottabb múzeumának munkatársai júniusban példátlan sztrájkot jelentettek be a „tarthatatlan” munkakörülmények, többek között a kezelhetetlen tömegek ellen tiltakozva. 2024-ben összesen 8,7 millió ember látogatta meg a galériáit – ez körülbelül kétszerese annak a számnak, amelyre eredetileg tervezték.

A 2024-es rekordmennyiségű, 100 millió látogató Franciaországot a világ vezető turisztikai célpontjává tette, és a szakértők előrejelzése szerint jó úton halad afelé, hogy 2025-re még ennél is többen legyenek. Spanyolország szorosan a második helyen végzett 94 millió látogatóval 2024-ben – ez a nagy szám is hozzájárult az idei túlzott turizmus elleni újabb tüntetésekhez.

Akkor miért nem öltött testet ugyanez a negatív visszhang Franciaországban?

A franciák már megszokták, a spanyolok még megdöbbennek

Annak, hogy a magas látogatószám nem okozott tüntetéshullámot Franciaországban, az egyik oka az, hogy a két ország leglátogatottabb városai – Párizs és Barcelona – történelmileg eltérő kapcsolatban állt a turizmussal.

A francia fővárosnak hosszú múltja van a külföldi látogatók érkezésében, amely az 1800-as évek és az azt követő évek nemzetközi vásáraira vezethető vissza, beleértve az 1889-es világkiállítást, amikor az Eiffel-torony is készült.

Az eredmény egy „bizonyos szintű tolerancia” a turizmus iránt a francia fővárosban, annak ellenére, hogy nagy a látogatók koncentrációja, mondja Stefan Hartman az Európai Turisztikai Jövő Intézetétől.

Barcelonában azonban „lényegében nem volt turizmus az 1992-es olimpia előtt” – mondja Xavier Font, a fenntarthatósági marketing professzora és a Surrey Egyetem turisztikai szakértője az Egyesült Királyságban. Szerinte az elmúlt 40 év „nem olyan hosszú” ahhoz, hogy a város alkalmazkodjon az új turisztikai Mekkává válásához.

2024-ben a Spanyolországba látogatók több mint egyharmada a Barcelona fővárosú Katalóniába vagy a közeli Baleár-szigetekre utazott. A lakosok – különösen az idősebb generációk, akik emlékezhetnek arra, hogy milyen volt régen a város – döbbenten állnak a dolgok előtt.

Külföldi turisták Spanyolországban, belföldiek Franciaországban

„A turizmus a gazdaság annyira domináns részévé vált, hogy a helyiek úgy érzik, már nem számítanak” – mondja Font. Ugyanakkor a barcelonai turizmus kétharmada a külföldi látogatóktól származik, szemben a belföldi utazókkal, akikhez Font szerint „könnyebben alkalmazkodnak a lakosok”. A belföldi utazók valószínűleg hasonlóan viselkednek, mint a helyiek, és ugyanazt a nyelvet beszélik. Valószínűbb, hogy a belföldiek visszatérő látogatók vagy akár második otthont vásárolnak, és „tiszteletben tartják a környéket, amelyet megkedveltek” – mondja Font. „Míg az első alkalommal látogatók általában kevésbé ismerik a helyet és nem igazán tudják, mi a szokás, mi a helyes és mi nem.”

A számok azt mutatják, hogy a belföldi utazások vezetnek Franciaországban, ahol a belföldi látogatók költése kétszerese volt a külföldi turisták költésének 2024-ben, szemben Spanyolországgal, ahol a két adat sokkal közelebb volt az egymáshoz.

Ennek ellenére a francia főváros hasonló nyomás alatt áll, amikor a hatalmas látogatószám fogadásáról van szó – az összes franciaországi turista közel fele Párizst látogatja, így messze az ország legnagyobb vonzereje.

Koncentrált spanyol, szétszórtabb francia

Az olyan intézmények, mint a Louvre, egyértelműen érzik a nyomást, de a városközpont és a lakosok számára a városhatárokon kívüli népszerű látnivalók is kínálnak némi enyhülést. A Disneyland Párizs 14 millió látogatót, a versailles-i kastély pedig 7 milliót fogad évente, kétharmadával többet, mint a Louvre, ami a turizmus nagy részét a fővároson kívülre tereli. Párizson túl Franciaországban a turizmus általában „szétszórtabb” – mondja Hartman.

A Spanyolországba látogatók leggyakrabban a tengerparti területeken gyűlnek össze, ahol élvezhetik a tengerparti nyaralást, vagy Madridba utazhatnak, elkerülve az ország középső részén uralkodó barátságtalanabb hőmérsékletet. „A spanyol piac túl nagy része a nyári szezonra koncentrálódik” – mondja Font. „A városlátogatás koncepciója pedig jelentősen megnövelte a helyi közösségekre nehezedő nyomást.”

A franciaországi turisták nagyobb valószínűséggel célozzák meg az év során a helyszínek és tevékenységek széles skáláját – beleértve a kisebb városokat, a nyári tengerparti nyaralásokat, a téli síeléseket, valamint a vidéki borvidékek és örökségi helyszínek látogatását, de a túlzott turizmus továbbra is aggodalomra ad okot, különösen a korlátozott kapacitású, népszerű területeken.

Ha már tüntetnek – az túl késő

A franciaországi Porquerolles sziget a Côte d'Azur-ön most napi 6 ezer főre korlátozza a látogatók számát, hogy megvédje a természeti szépségű helyet. A bretagne-i Saint-Malo fallal körülvett városa egész évben igyekszik látogatókat vonzani, hogy enyhítse a nyári turisztikai csúcsokat, amelyek frusztrálták a lakosokat.

De úgy tűnik, hogy a franciaországi úti célok – eddig – elkerülték azt, amit Hartman a látogatói nyomás „fordulópontjaként” ír le, amikor a turisták száma meghaladja egy helyszín befogadóképességét, vagy sebeket ejt, amivel társadalmi cselekvési mozgalmakat indít el. Amikor ez megtörténik, mondja, az „már túl késő” – teszi hozzá Font.

„A turistacélpontok egyensúlyának helyreállításához sok erőforrásra és tervezésre van szükség, hogy megtörjük a profitorientált és gyakran nagyon erős, a turizmus fejlesztését támogató rendszereket.”

Proaktív irányítás és diverzifikáció Franciaországban

A francia hatóságok stratégiákat vezettek be a zsúfoltság korlátozására: előzetes foglalás, látogatói korlátozások a természeti helyszíneken (például Calanques, Porquerolles), turisztikai adók és övezeti szabályok az új rövid távú bérbeadások megakadályozására a túlterhelt területeken – foglalja össze a The Telegraph.

A lakhatási nehézségekkel küzdő területeken különleges jogállású, úgynevezett zone tendue-k kijelölése lehetővé teszi a helyi hatóságok számára, hogy korlátozásokat vezessenek be, és extradíjakat vessenek ki a megfizethető lakhatás finanszírozására, enyhítve ezzel a lakosokra nehezedő turisztikai terhet.

A francia modell több helyszínre – Párizs, Versailles, Disneyland, Provence, síközpontok és kis festői falvak – terjeszti ki a turizmust, elkerülve az olyan egyetlen helyszínre épülő gócpontokban, mint Barcelona vagy Velence, tapasztalható intenzív zsúfoltságot. A szezonális és földrajzi diverzifikáció segít enyhíteni a városi központokra és az olyan ikonikus nevezetességekre nehezedő nyomást, mint a Louvre – ahol a zsúfoltság még az év elején alkalmazotti sztrájkokhoz is vezetett.

Az erős belföldi turisztikai kultúra, a látogatók kiegyensúlyozott eloszlása, a helyiek és a turisták közötti kulturális összhang, valamint az előremutató szabályozási politikák kombinációja teszi lehetővé Franciaország számára, hogy hatalmas népszerűségét kihasználja, anélkül, hogy az a Dél-Európa más részein tapasztalt negatív társadalmi reakciót váltana ki.