A nemzetközi adózásban jelenleg kiemelt figyelem irányul a különféle szellemi termékekhez, például gyártási technológiákhoz, védjegyekhez, ügyféllistákhoz kötődő jogokkal kapcsolatos tranzakciókvizsgálatára. Nem mindegy ugyanis, hogy egy nemzetközi vállalatcsoport bonyolult adózási struktúrájában mely leányvállalat a jogok tényleges gazdasági haszonélvezője, így egy nem megfelelően átgondolt adózási struktúra komoly bajba sodorhatja a cégeket.
A probléma onnan ered, hogy egyes országok a magas hozzáadott értékű tevékenységek bevonzása érdekében az immateriális eszközök terén bizonyos kedvezményeket biztosítottak az ilyen eszközök tulajdonosainak a használat és/vagy ezen jogok értékesítése után. Ennek következtében a nemzetközi adózási struktúráikat a cégek sok esetben úgy alakították ki, hogy az alacsony adókulcsú országokba helyeztek immateriális eszközöket, amellyel csoportszinten javíthatták az adózási pozíciójukat. Így viszont felmerült a kettős nem-adóztatás gyanúja, és az is előfordult, hogy olyan országban érvényesítették a kapcsolódó kedvezményeket, ahol a jogok előállításához nem járultak hozzá tevékenyen.
Elkerülhetetlen az újratervezés
Az OECD által kidolgozott BEPS („BaseErosion and Profit Shifting”) projekt egyik akcióterve részletesen foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és rögzíti, hogy az immateriális eszközökhöz kapcsolódó kedvezményeket csak annak a társaságnak lehet biztosítani, amely hozzájárult az eszközök előállításához és csak olyan arányban, amilyen arányban abban közreműködött. A cégeknek ennek következtében mindenképpen át kell gondolnia azt a korábban elterjedt adótervezési gyakorlatot, hogy csupán az alacsony adókulcs miatt helyezzenek át immateriális eszközöket egyik országból a másikba - mondta Bagdi Lajos a DFK International magyarországi tagvállalatának, a Niveus Consulting Groupnak (NCG) a partnere.
| Az OECD említett, 5. számú akcióterve alkalmazásakor nagyon fontos elkülöníteni a jogi és a gazdasági tulajdonlás fogalmát, ugyanis az, hogy valamely országban tevékenykedő társaság jogilag az immateriális eszköz tulajdonosa, még nem jelenti azt, hogy gazdasági értelemben is az lenne, hiszen nem járult hozzá az előállításhoz. Ennek eldöntéséhez meg kell vizsgálni az adózó tényleges gazdasági tevékenységét (hozzájárulását), melyet az akcióterv Nexus Approach-nak nevez. Mivel a Nexus Approach értelmében az adózó kizárólag olyan mértékben jogosult bármilyen típusú kedvezményre az immateriális eszköz után, amilyen mértékben a létrehozatalához hozzájárult, ezért egy képlettel kell meghatározni ezt az arányt. Többek között erről volt szó nemrégiben részletesena DFK International nemzetközi adózási konferenciáján, Milánóban. A magyar szabályozás szintén átvette a nexus-arány alkalmazását, így egy megfelelő képlettel határozható meg az az összeg, amely adóalap-csökkentő tételként esetlegesen figyelembe vehető. Az adózóknak a nexus-arányszám kiszámítását megfelelően és körültekintően dokumentálnia kell. |
Magyarország már rövid távon vonzó célországgá válhat
Magyarországnak, mint az OECD tagjának szintén együtt kell élnie ezzel az új megközelítéssel, különösképpen azért is, mert a korábbi hazai jogdíj-szabályozás nem volt BEPS-kompatibilis. Ennek értelmében már tavaly nyáron módosított a jogszabályalkotó a jogdíjra vonatkozó szabályozáson. Az új magyar szabályozás értelmében az adózó továbbra is csökkentheti adózás előtti eredményét a jogdíjhoz kapcsolódóan, 2016 nyarától viszont már eltérő feltételekkel.
| A magyar K+F szabályozásról rövidenA jelenlegi magyar K+F kedvezményrendszer értelmében egy társaság a K+F tevékenység költségét a normál számviteli elszámolás mellett még egyszer levonhatja a társasági adóalap és a helyi iparűzési adóalap meghatározásakor, ami gyakorlatilag az ilyen jellegű költségek kétszeres elszámolását teszi lehetővé. Ezen felül, amennyiben egy társaságnak negatív társasági adóalapja keletkezik, akkor dönthet úgy, hogy a kedvezmény egy részét – bizonyos feltételek fennállása esetén – a szociális hozzájárulási adóból érvényesíti. |
A változás lényege, hogy már nem a teljes jogdíjbevétel 50 százalékával csökkenthető az adóalap, hanem a jogdíjból származó nyereség felével, ami szükségszerűen azt jelenti, hogy a bevételt csökkenteni kell a kapcsolódó költségekkel. Egy példával szemléltetve: azon cég, amely 100 egységnyi K+F költséggel 200 egység jogdíjbevételt realizál, az a keletkező 100 egységnyi eredményéből egyrészt levonhatja a 100 értékű K+F költséget, valamint a jogdíjból származó nyereség 50 százalékával (azaz 50 egységgel) tovább csökkentheti adóalapját, amellyel ezáltal egyáltalán nem lesz adófizetési kötelezettsége, sőt további jövedelmező tevékenységeinek eredményét is csökkentheti.
A jogdíjra jogosító eszközök meghatározása szintén teljes mértékben megfelel az 5. Akcióterv előírásainak, hiszen nem minősül már jogdíjnak például a védjegy, a know-how és az üzleti titok hasznosítása.
Bagdi szerint Magyarország kifejezetten vonzó célpont lehet, amit támogat az Európában legalacsonyabb mértékű társasági adókulcs, az attraktív K+F adókedvezményi rendszer és az ugyan BEPS-kompatibilissé tett, de még mindig létező, kedvező jogdíj-szabályozás.
„Ez a környezet várhatóan több külföldi cégcsoportot fog arra sarkallni, hogy a közeljövőben felvegye Magyarországot az adótervezési térképére, és az új elvárásoknak köszönhetően ide telepítse K+F központját. Magyarország ígyvárakozásunk szerint több, magasabb hozzáadott értéket teremtő tevékenységnek adhat otthont a jövőben” – tette hozzá Bagdi.
Von der Leyen szerint megérdemlik az előrelépést. 
A magyar sztori jó és a forint erősődésén keresztül megfelelő dezinflációs folyamatok indultak el
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
