Ezt üzeni az ember, aki berendezte a fél világot: mindig legyen pénz a kasszában!

Achim Erdmann Kamprad és felesége, Franziska, Szászországban látta meg a napvilágot. 1896-ban szálltak partra, – egyetlen szót sem tudtak svédül – a svédországi Trelleborgban. Sietve indultak Småland megyébe, ahol is Achim még 1894 szeptemberében egy német vadászújságban megjelent hirdetés útján látatlanban megvásárolt egy nagyobb erdei ingatlant.

1897 tavaszán a helyi bank elutasította Achim hitelkérvényét, aki hazament a birtokra, és végzett magával, de előbb kedvenc vadászkutyáival is. Az öngyilkosság többször is előfordult utána a családban – tudjuk meg Bertil Torekull Az IKEA titka című könyvéből.

Már ötévesen kereskedett

Ingvar, az egyik unoka 1926-ban született. Ötéves sem volt, amikor elkezdett kereskedni. Nagynénje segített neki megvásárolni az első 100 doboz gyufát a stockholmi bazárban. A csomag 88 örébe került, de amikor eladta, minden dobozon keresett. Később karácsonyi képeslapot, újságokat és asztali fotókat árult, halat, amit maga fogott, vörösáfonyát szedett, amit egy busszal küldött tovább egy felvásárlónak. Tizenegy évesen zöldség- és virágmagokat kezdett árusítani. Ezen már annyit keresett, hogy vehetett egy márkás biciklit és egy írógépet. Az egyik leghűségesebb vásárlója a nagymamája volt, aki mindig vett tőle néhány apróságot, csakhogy biztassa.

Kereskedéssel a vérében született, szülei is azok voltak. A fantázia sem hiányzott: ahogy az gyerekeknél nem ritka, volt két képzeletbeli barátja, Kamfert és Schane, két indián, akik hűen követték és támogatták őt, bármibe is belefogott.

A német hatásért súlyos árat kellett fizetni

Családja úgy látta, végre egyesülhettek a németek a németekkel, amikor Hitler elfoglalta a Szudéta-vidéket. A faluban, ahol laktak, a szomszédok nácinak tartották őket. A nagyszülők óriási hatással voltak Ingvarra, aki úgy fogalmazott:

„Messze túl a gyermek és ifjúkori náci és fasiszta előjelekkel terhelt politikai tévelygésemért, évtizedekkel azután, hogy felocsúdtam egy ifjú mit sem sejtő gyanútlanságából, érett felnőtt koromban súlyos árat kellett fizetnem a német hatásért.”

A zseniális üzleti érzéket ez nem befolyásolta: 17 éves volt, amikor gyámsági hozzájárulással 1943-ban megalapította a lakberendezést forradalmasító IKEA vállalatot. A név az Ingvar Kamprad, a családi farm Elmtaryd, valamint a közeli Agunnaryd település kezdőbetűiből tevődik össze.

Szögekkel, képkeretekkel indította a boltot, főként rendelésre szállított. A kínálatban 1948-ban jelent meg a helyi üzemek által készített bútor. 1951-re ez vált az IKEA fő profiljává, az első bemutatótermet 1953-ban nyitották meg.

A világ egyik legnagyobb fafelhasználója

Az első IKEA áruház 1958-ban nyílt meg, Älmhultban, akkor ez volt Skandinávia legnagyobb bútorüzlete, és itt nyílt meg 1960-ban az első IKEA-étterem is. Az 1980-as évek elejére már szinte minden nyugat-európai országban volt áruházuk, az első amerikai bolt 1985-ben nyitott meg. A második, harmadik és negyedik legnagyobb IKEA Kínában található, az első helyezett természetesen Svédországban.

A világ azóta megváltozott: a sajtó természetesen felemlegeti a negatívumokat is. Azt, hogy az elképesztő mennyiségű árucikk mennyire árt a környezetnek, hiszen az áruházlánc a harmadik legnagyobb fafelhasználó a világon. Amikor az IKEA kezdte meghódítani a világot, ez még nem volt szempont.

Nemcsak áruházak – közösségi életterek

Ezernyi zseniális újítás és pozitívum is akad: az áruházak a világon mindenütt közösségi életterek, hiszen étterem és gyerekjátszótér mindenütt van. Ez is kereskedelmi trükk persze. minél tovább tartózkodsz náluk, annál inkább úgy érzed, otthon vagy és többet vásárolsz.

Egy netes bejegyzés szerint már tíz évvel ezelőtt minden tizedik európai gyerek IKEA-ágyban fogant. Nagy-Britanniában pedig minden ötödik. 

Tekintélyes megrendelői az élelmiszeriparnak is: A legendás húsgolyójából évente 150 millió darab fogy világszerte, és a hercegnő tortából is több milliónyi.

A régi katalógusokat sokan gyűjtik

Évtizedeken keresztül – 1951 óta – nyomtatták ki az áruházlánc legendás éves katalógusát, amit ingyenesen megkaptak a vásárlók és a klubtagok. Ez annak idején a gigacég marketing-költségvetésének 70 százalékát tette ki. A katalógusból több példányt nyomtattak ki világszerte, mint a Bibliából. Az idősebb svéd családoknak a régi katalógusok is értékesek, mert emlékek, és a könyvespolcon kapnak helyet. Ami még furcsább: komoly árakon kelnek el a svéd loppisokon, azaz bolhapiacokon. Részei a múltnak, egy família  életterének, történetének. Ma már azonban nem nyomtatják ki a katalógust, online érhető el a választék.

Az IKEA-nál minden tárgynak neve van és tervezője. Nem névtelen emberek terveznek névtelen tárgyakat. Egyes legendák szerint ennek az az oka, hogy Ingvar diszlexiás volt, de akár így volt, akár nem, az ötlet zseniális, hiszen egyéniséget, karaktert ad egy széknek, egy asztalnak, vagy akár egy csészének.

A névadás miatt fellázadt a turizmus

Azt már Kamprad nem érhette meg, hogy a névadó települések, régiók, tavak, folyók, tájak „fellázadtak” – mégpedig a turizmus miatt. Az Ektorp szó például, amiről a közismert kanapét elnevezték, valójában egy természetvédelmi terület neve Stockholm közelében, a Järvfjället pedig nem csak egy irodaszék, hanem egy gyönyörű lappföldi táj. Ha azt mondom, Bolmen, van, akinek – világszerte! – a vécékefe jut eszébe, pedig ez valójában egy tiszta, édesvízű tó.  A települést mostanában úgy reklámozzák, hogy

„Welcome to Bolmen – More than an IKEA toilet brush”

– azaz, üdv Bolmenben, ami több mint egy vécékefe. 

Az egyik fellépő alkalmatosságot Mästerby-nek nevezik, amely egy kis középkorban alapított falu Gotland szigetén. Az Ingatorp nevű asztal ugyancsak egy svéd település nevét viseli, akárcsak a Voxnan fürdőszoba polc. A Hemsjö tömbgyertya és a Kallax polc szintén kisvárosoktól kölcsönözte a nevét.

A Visit Sweden, a svéd nemzeti turisztikai hivatal, amely belföldi és külföldi marketinggel foglalkozik, néhány éve új kampányt indított el. Ennek lényege, hogy 21 olyan svéd helységet reklámoznak, amelyek az IKEA termékeinek nevei mögött állnak. A kampány jelszava: Discover the originals, azaz fedezd fel az eredetit. A cél az, hogy kíváncsivá tegyék a turistákat, ösztökéljék, hogy látogassanak el ezekre a szép helyekre, és személyesen tapasztalják meg, mit is rejtenek ezek a világszerte ismert skandináv szavak. Hiszen ezek nem csak komódok és hintaszékek, hanem szép turisztikai célpontok is. Mintha Magyarországon egy sámlit Szentendrének neveznének…

Bőrszín és szexuális identitás nem számít

Reklámjaikban mindig többféle bőrszínűek a szereplők. Egyrészt mert Svédországban sok a külföldi, másrészt mert ma már a világ szinte összes országában élőknek szólnak a hirdetések. Más tekintetben is úttörők: ők voltak az elsők, akik TV-reklámjukban egy homoszexuális párt szerepeltettek, 1994-ben.

Mindehhez Ingvar beleegyezése kellett természetesen. Aki alkoholistának mondja magát, de kontroll alatt tartottnak. Nem mintha Svédoszágban kevésbé innának az emberek, de elmondása szerint a lengyelországi terjeszkedés során, a tárgyalások alatti önfeledt vodkázások idején, a hatvanas években kezdte észrevenni, hogy remeg a keze. De képes volt néhány hét önmegtartóztatásra.

Saját maga is spórolós volt

Tipikus svéd dolog: bevallani olyat magadról, amit egyébként negatív, mint például a korai náci nézetek vagy a diszlexia. (Főleg, ha már kiderült a dolog.) Vagy, hogy a szupergazdag cégalapító profi spóroló is volt egyben. Évtizedekig tömegközlekedéssel (nyugdíjas jeggyel) közlekedett – Svédországban a hjres embereket, kivéve a huszonéves popsztárokat nem rohanják le nyilvános helyeken – vagy hogy évekig egy ezer éves Volvóval járt, ami ott népautónak számít - jóllehet, Porschéi is voltak.

Eleinte igen olcsó szállodákban lakott, sőt, egyes pletykák szerint a minibárból elfogyasztott italokért sem fizetett, inkább megvette azokat egy boltban. Ugyanakkor, majd negyven évig Svájcban élt, ahol aligha lehet spórolni – bár állítólag a költözés is pénzügyi okok miatt történt.

Az IKEA Kamprad nélkül is virágzik, talán mert ma is betartják a cégalapító legfőbb üzleti elveit, miszerint

„Gondoskodj róla, hogy mindig legyen pénz a kasszában! Az ingatlanok saját tulajdonodban legyenek! A fejlődést jórészt magad finanszírozd! Ne kérkedj!”