Privátbankár.hu: Ennyire jók a kapcsolatai a kancelláriaminiszterrel?
Krisán László: Mire gondol?
Pb.: Július elején vetette fel a pályázati országjárás idején, hogy előre kellene hozni a pályázati kiírásokat, s akár egy év alatt is meg lehetne hirdetni a teljes pályázati kört. A múlt héten pedig Lázár János előterjesztésében kormányjavaslat lett belőle...
K.L.: Egyrészt ez nem júliusi történet, már sokkal korábban felmerült ilyen igény a vállalkozások részéről, másrészt ez nem feltétlenül személyes kapcsolat kérdése. A KAVOSZ az elmúlt közel 13 évben kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett arra, és feladatának is tartja egyben hogy meghallgassa és összegyűjtése a vállalkozók kéréseit, felvetéseit és az ezekből leszűrhető javaslatokat közvetítse a gazdaságpolitikai döntéshozók felé.
|
| Krisán László, MTI-fotó |
A vállalkozók számtalan általunk rendezett fórumon, országjáráson és természetesen a KAVOSZ, valamint két tulajdonosa a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a VOSZ irodáiban is napi szinten mondják el véleményüket. Nagyon világosan és közvetlenül fogalmaznak - nem csak az általunk üzemeltetett Széchenyi kártyaprogramról, de az életük, a működésük más területeiről is beszélnek, véleményt formálnak, megosztják velünk gondjaikat.
Ma a fejlesztéspolitika a miniszterelnökségen zajlik a szaktárcák bevonásával, ezért az információk és a javaslatok becsatornázását is ennek figyelembevételével indokolt végigvinni.
Pb.: Hogy fogadja a kormányzat ezeket az észrevételeket?
K.L.: Érdemi párbeszéd alakult ki és ennek több konkrét ügyben látható az eredménye. Kifejezetten komoly erénynek tartom, hogy a vállalkozások, a piac részéről érkező véleményekre odafigyel a politika, sőt kész akár saját korábbi elképzelésein is módosítani. Ez azért korábban nem volt általában jellemző. Ilyen, a párbeszéd alapján elért változás volt és a vállalkozások és számunkra is az egyik legfontosabb lépés, hogy a Széchenyi Kártya Program olyan új elemekkel bővült, amelyek nagyban elősegítik az Uniós pénzekhez hozzájutást a hazai kis- és középvállalkozások számára.
Eredmény volt az is, hogy még a pályázatok kiírása előtt kikerült az a pályázati feltétel, hogy 5 millió elnyert pályázati forintonként egy-egy új munkahelyet kellett volna létrehozni és 5 évig fenntartani a GINOP műszaki, technológiai, fejlesztési pályázatokban, miközben ez piaci alapon teljesen megölné az adott projektet vagy céget. A véleményünk meghallgatása után ez módosult, s ma már csak a meglévő dolgozói létszám megtartása a feltétel, ami a vállalkozások számára már elfogadható, ésszerű.
Ugyancsak fontos elem volt hogy utólag kikerült a már kiírt GINOP pályázatokból a mérlegfőösszegre vonatkozó szigorú kikötés, amely szerint az elnyerhető pályázati összeg maximum az előző évi mérlegfőösszeg mértékű lehet. Ez - azon kívül, hogy sem a vállalkozás számára, de még a kiíró részére sem mutat semmi érdemleges információt - gyakorlatilag a mikro- és kisvállalkozói kör 98 százalékát kizárta volna a pályázatokból. Csendesen jelzem, hogy ma már a bankok is komolyan ágálnak az ellen, hogy a mérlegfőösszeg legyen a fő minősítési mutatójuk.
Pb.: Mennyire kell ezekért a változásokért lobbizni?
K.L.: Ezek abszolút szakmai és piaci, vállalkozói kérdések és eszerint is kell kezelni őket. A kormányzat logikusan és ésszerűen cselekszik akkor, amikor ad annak a közel 300 ezer vállalkozásnak a véleményére, akik a Széchenyi Kártyaprogram valamelyik elemét már igényelték, és komolyan megdolgoztak a magyar gazdaság fellendítéséért.
A párbeszéd mindig arról szól, hogy két fél próbál megoldást keresni egy felmerülő kérdésre, a kormányzat részéről most látunk fogadókészséget, ami nagyon jó irány. Azt pedig úgy gondolom, értékelik, hogy nem öncélúan, saját érdekünkben lépünk fel, hanem javaslataink a vállalkozások nézeteit, várakozásait, vágyait próbálják ötvözni. Nem parttalan vitákat kezdeményezünk, érv nélküli kritikákat fogalmazunk meg, hanem tényleges problémákat vetünk fel, tényleges megoldási javaslatokkal. Ha a politika a vállalkozások mellett és érdekében lép fel, akkor annak minden olyan elemével egyet tudunk érteni, ami segíti a hazai cégeket. Ez ennyire egyszerű piaci logika.
Pb.: Vannak azért olyan pontok, ami jól jött a Széchenyi Kártya programnak is. Sokak szerint nagy fegyvertény, hogy a pályázati önerő- és megelőlegező Széchenyi Kártya hitel immár automatikus opciója a pályázatoknak. Ez hogyan sikerült?
K.L.: Komoly és fontos eredmény ez és leginkább a hazai vállalkozókat segíti. A lassan a hátunk mögött hagyott pályázati ciklusban három komoly bírálat hangzott el: a válságban minimum megperzselődött cégeknek nincs pénze önerőre, ha van is hitel, drága a kamata, illetve, hogy a túlzott bürokrácia, a rengeteg utánjárás megöli a pályázati kedvet. A Széchenyi Kártya maximum 50 millió forintos Uniós Önerő hitele a kamattámogatással, jelenleg évi 0,8 százalékos kamaton fut, míg a már elnyert Uniós Támogatást megelőlegező hitelhez évi 0,35 százalékon férhet hozzá bármely kkv – ennél jobb konstrukciót ma nem hiszem, hogy lehet találni a hitelpiacon. Ami pedig az automatikus hozzáférést illeti: az Államreform 2.0 program egyik zászlóshajójának tekinti a pályázati rendszer megújítását, egyszerűbbé, egyablakossá tételét. És valóban miért is kellene a cégeket még több helyre szalasztani azért, hogy a pályázatok beadását megtámogató hiteligénylést meg lehessen tenni egy olyan esetben, ahol a kölcsön megtérülése a pályázati győzelemmel biztossá válik? Az állam számottevő kamattámogatást ad a konstrukcióhoz, miért ne kínálhatná ily módon a „saját” termékét a cégeknek? Fontos hangsúlyozni, hogy a vállalkozásoknak megvan a lehetőségük arra is, hogy ne ikszeljék be a kedvezményes hitelt kérő rubrikát, ha ilyen - szerintem egyébként kifejezetten kedvező - kondíciók ellenére sem akarnának még átmeneti időre sem hitelt felvenni.
Pb.: Térjünk vissza kicsit a múlt heti bejelentésre. Miért lenne jó ha két év alatt minden pályázatot kiírnának?
K.L.: Nézzük meg jól: a 2007-2013-as uniós ciklus keretének lekötése, a pénzek kifizetése még ezekben a hónapokban is komoly feladatot ró a pályázati intézményrendszerre. Őszintén be kell vallani, hogy ez a leterheltség is hozzájárult ahhoz – túl az egyéb objektív okokon -, hogy még mindig csak várjuk az igazi pályázati boom-ot, holott a mostani pályázati ciklusból már több mint másfél év eltelt. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ennek a késlekedésnek kapcsán a vállalkozások lényegében majd' 3 éve nem jutnak friss pályázati lehetőségekhez, mivel a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) forrásai jórészt még 2012-ben elfogytak.
Ha azt ígérjük a vállalkozásoknak – és ez jó –, hogy a pályázati pénzek 60 százalékát valódi gazdaságfejlesztésre fordítjuk, akkor azt jelezzük feléjük, hogy valóban rájuk alapozzuk a jövőt. Ha a kicsik elindulnak, akkor nem kell többé aggódni a valós foglalkoztatásért, a megtermelt javak pedig valóban fenntartható pályára állítják a gazdasági növekedést – s így kisebb mértékben lesz kitéve a nagy, multinacionális vállalatok beruházási hajlandóságának az ország.
De ehhez a jövőképhez illik konkrétumokat is társítani: miért kellene 5-7 éven keresztül várni a pályázati programok kiírására – annyit fog változni a vállalkozói vagy a piaci környezet? Aligha. A cégek fejlesztési elképzelései, jövőképe végre 7 év bizonytalanság és hátrálás után újra viszonylag stabil, így semmi akadálya nincs, hogy ezek szellemében kerüljenek kiírásra a pályázati programok 2, de akár 1 év alatt is. Ha pedig esetleg finomhangolásra lenne szükség a következő, hónapok, évek alatt, az kevésbé okozna bizonytalanságot, hiszen a főbb irányokkal így mindenki jó időre előre tisztában lehet. Egyébként pedig a prioritások már a tervezés elején kijelölésre és Brüsszel által elfogadásra kerültek, így azokkal mindenki tisztában kell, hogy legyen. A fentiek okán olyan nagy meglepetések nem várhatóak a felhasználási területeket illetően.
Fontos hangsúlyozni: mi nem azt javasoltuk és nem is gondoljuk, hogy minden pénzt ki kellene fizetni 2 év alatt, azt viszont igen, hogy a kiírások jelenjenek meg 2 éven belül. Ebben az esetben a pályázatok értékelése, a projektek megindítására 2020-ig további 3 év állna rendelkezésre, ami nagyban garanciát jelentene arra, hogy a 2023-ig lezárandó elszámolásoknál ne legyen olyan emberfeletti pörgés, amely az elmúlt hónapokat jellemezte, hogy minél több brüsszeli pénzt le tudjunk kötni.
Pb.: Miért baj az, ha megpróbálunk minden pénzt lekötni?
K.L.: Az nagy dolog és támogatandó, hogy a 100 százalékot célozzuk a korábbi ciklus pénzeinek felhasználását illetően, de a pénzek hasznosulásának hatékonyságát jól mutatja, hogy maga Lázár János is elmondta egy tavaszi konferencián, hogy a kormány most épp tűzoltást végez – márpedig ilyen helyzetben nem igazán lehet arra számítani, hogy kiérlelt, megalapozott döntések születnek s a pénz valóban oda megy, amely gazdaságpolitikai szempontból a legoptimálisabb. A pályázatok kiírásának felgyorsításával időt adunk magunknak arra, hogy immár a hasznosulás is érdemi szempont legyen, mert nem elkölteni kell tudni az uniós pénzeket, hanem értelmesen, jól felhasználni
Pb.: Igen, igen, de a szkeptikusok szerint nem lesz elég támogatandó projekt. Erről mi a véleménye?
K.L.: Még egyszer mondom: a kiírások jelennek meg két éven belül, nem a pénzeket kell kipörgetni ennyi idő alatt. De arra azért felhívom a kétkedők figyelmét, hogy az első GINOP pályázat tavaly őszi kiírásakor is a 8 milliárd forintos keretre 43 milliárd forintnyi pályázat érkezett be. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti: annak ellenére, hogy még csak a napokban várható a nagy összegű K+F+I pályázatok kiírása, már most is 320 milliárd forintot meghaladó a vállalkozásoktól beérkezett pályázati kérelmek összege. Szóval, én ilyen számok mellett azért annyira nem aggódnék amiatt, hogy nehezen talál majd helyet magának a pályázati összeg.
Az ukrán elnök figyelmezetése nem sok jót jelez.
