A Nike egyik társalapítója, Bill Bowerman 1971-ben éppen a feleségével reggelizett, mikor hirtelen megvilágosodott: a gofrisütő barázdái egy futócipő talpában is nagyon jól működnének. Bowerman ekkoriban atlétikaedzőként dolgozott, ezért már korábban is próbált megoldást találni arra, hogyan lehetne könnyebbé és gyorsabbá tenni a versenyzők lábbelijét.
A nagy átalakulások
Bill Oregonban, a Hayward Field nevű területen dolgozott, ami akkoriban kezdett iparosodni, ezért akart olyan cipőket készíteni, amelyekben füvön és betonon is egyaránt biztonságosan lehet futni.
Barbara, Bowerman felesége a Nike történetével foglalkozó történésznek, Scott Reamesnek mesélt a nagy heuréka-pillanatról: „Éppen reggeliztünk, én gofrikat sütöttem. Ahogy az egyiket éppen kiemeltem a sütővasról, felém fordult, és így szólt: ha fejjel lefelé fordítanánk, úgy, hogy a barázdás rész legyen a föld felé, az működhetne. Ezzel felugrott az asztaltól, megragadott két dobozt abból a vacakból ami az uretán előállításához kell, berohant a laborjába, és beleöntötte a gofrisütőnkbe.”
Ez a pillanat inspirálta a Nike első futócipőit, az 1974-ben, stílszerűen Waffle Trainer néven debütáló párt, ami rögtön óriási sikert aratott:
Ma már tudjuk, hogy mennyire bejött a sportcégnek az ötlet, a Nike évente körülbelül 28 milliárd dollárt keres a cipők eladásával, ez kb. 20 milliárdnyi gofri ára. Az első pár cipőt egyébként az Oregoni Egyetem futója, Otis Davis kapta, aki szerint kifejezetten kényelmetlenek voltak, és olyan érzés volt viselni őket, mint hogyha nem lett volna semmi a lábán.
Az energiaügyi biztos beszélt erről. 
