- Milyen lett a tavalyi bor?
- A hivatalos statisztika szerint 1,6 millió hektoliter bor termett 2010-ben Magyarországon. Ez az utóbbi évtizedeket tekintve negatív rekord: általában 3,5-4 millió liter kerül a hordókba, ehhez képest a tavalyi mennyiség rendkívül kevés. A képet valamelyest árnyalja, hogy ennél azért valamivel több szőlő termett: a tavalyi évjáratból jelentős mennyiségű szőlő és szőlőcefre elhagyta az országot. Zömében Csehországba, Olaszországba, Szlovákiába exportáltak a termelők, és ott készült bor a magyar alapanyagból.
- A minőséget illetően is negatív rekordról beszélhetünk?
- A tavalyi év nagyon rossz évjárat volt, egy olyan év, amire nem vagyunk büszkék. Rengeteg volt a csapadék: a szokásos évi 5-600 milliméteres mennyiség helyett sokfelé 1000-1100 milliméter hullott, ami a szőlő egészségét, érését nagyon károsan érintette - ez a minőségre is rányomta a bélyegét. Ennek ellenére egy-két fajta esetében finom és jó borok születtek: elsősoban az illatosabb, korábbi szüretelésű fehérborok között találunk jó minőségűt, a rozék is jók lettek, a későbbi szüretelésű boroknál viszont nagyobb a minőségi ingadozás. Itt már nagyobb szerepe van a technológiának és a szaktudásnak is. Egy nehéz évjárat próbára teszi a technikai-technológiai és szellemi hátterét a termelésnek - magyarán mondva egy nehéz évjáratban válik el igazából, hogy hol van jó háttér és jó borász, aki valamelyest tudja kompenzálni az évjárat rossz adottságait. Mindent azért persze nem lehet a természet helyett elvégezni, számos tényező nem pótolható szakértelemmel.
- A megtermelt bort el is kell adni. A számos borászszervezet közös érdekeinek képviseletére, a magyar bor és borkultúra népszerűsítésére lenne hivatott az Agrármarketing Centrum (AMC) égisze alatt működő Bormarketing Bizottság, amely mostanában inkább az ellentétek, a lemondások és a felmentések miatt kerül be a hírekbe. Mi történik a szervezettel?
Csak a tényeket tudom, a mögöttük meghúzódó okokat az ember kevésbé láthatja. Tény az, hogy a borászok befizetéseiből évek óta működik egy alap, melynek közösségi marketingcélokat kell szolgálnia. A forgalombahozatali járulék 60 százalékát a kormány és a borszakma egyezsége értelmében évek óta marketingcélokra fordítják, a fennmaradó 40 százalékból pedig a borok minőségellenőrzését finanszírozzák az MgSzH-n (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal - a szerk.) keresztül. A 60 százalékot a borszakma szeretné azokra az ügyekre fordítani, amelyeket kiemeltnek gondol.
- Mekkora összegről van szó?
- Évi 800 millió - 1 milliárd forint körüli pénzről van szó, tehát számottevő összegről. Ennek a felhasználása az elmúlt években is nehézkesen zajlott; a kormányváltás óta pedig a rendszer kétszereplőssé vált. A pénzek beérkeznek a költségvetéshez, majd az AMC közreműködésével kerülnek pályázatok útján felhasználásra. A rendszer másik szereplője a vidékfejlesztési miniszter által létrehozott 13 fős Bormarketing Bizottság, amely a pályázatok kiírásával és elbírálásával foglalkozik egyfajta minősítő-döntéshozó szervezetként. A döntéseket végül a miniszter hagyja jóvá és írja alá.
Tény, hogy ebben a rendszerben nagyon sok feszültség van, ennek eredményeként 4 bizottsági tag személyes kihallgatást kért a miniszter úrtól, hogy a problémákról, nehézségekről, javaslatokról beszéljenek. Az írásos javaslatokra válaszként egy levelet kaptak arról, hogy megszüntetik a bizottsági státuszukat. Itt tartunk jelenleg; kérdés, hogy jobb lesz-e attól a helyzet, hogy a bizottság tagjait lecserélik. Nagyon sok pénzről van szó, és nagyon sok termelő erőfeszítéseiről, az azokból származó befizetésekről: azt gondolom, hogy természetes és elfogadható elvárás a szakma részéről, hogy beleszólhasson a pénzek felhasználásába.
- Hogyan lehet népszerűsíteni a bort? Működhet az óriásplakát is, vagy csak a fesztiválok, borkóstolók, bortúrák hozhatnak számottevő forgalomnövekedést?
- A bor egy rendkívül sokszínű termék, megjelenése minden szempontból - árban, minőségben, stílusban, szakmai tartalomban - változatos. Nem túlzás, hogy az ember alkotta termékek között a bor a leggazdagabb választékú. Ebből adódóan a piacrajutásnak, a marketingmunkának is nagyon sokszínűnek kell lennie: ahány termék, ahány piaci szegmens, annyi megfelelő és szükséges marketingeszköz. Bizonyos termékeket óriásplakátokkal is jól lehet kommunikálni, rendkívül fontosak azonban a személyes találkozások is. A sokszínűség mellett ugyanis a bornak sajátossága a személyesség is: kötődik hozzá a készítő stílusa, hozzáértése, a minőségről alkotott elképzelése is. Ezt a jellegzetességet értelemszerűen személyesen lehet a legjobban bemutatni, átadni.
A bor ráadásul abszolút bizalmi termék: az, hogy egy adott bor tényleg a megjelölt helyen, módon, az adott szőlőfajtából készült, nyilvánvalóan jogi értelemben is garantált, ennél is fontosabb azonban a fogyasztó bizalma, amelyet a termelő és a termék iránt táplál. Ezt a bizalmat, hitelességet a leghatékonyabban szintén a személyes találkozások alkalmával lehet kiépíteni, megerősíteni. Egy újsághirdetésnél százszor hatékonyabb lehet, ha a fogyasztó eljöhet a pincémbe, találkozhat velem egy fesztiválon, és a szemembe nézve meghallgathatja az én elképzeléseimet a borról.
- Gyorsan nőtt a népszerűsége a borkúltúrával kapcsolatos fesztiváloknak, évről évre egyre többen vesznek részt a rendezvényeken. Rendezvényszervezői szemmel nézve milyen évjárat a 2011-es?
- Az utóbbi két évtizedben gombamód szaporodtak az országban a borfesztiválok, a semmiből nőttek ki a kisebb-nagyobb rendezvények, melyek között egyaránt megtalálhatóak a kisebb helyi fesztiválok, a nagy országos mustrák és a nemzetközi szintű boros találkozók is. Az elmúlt néhány év folyamatosan romló gazdasági helyzete persze ezekre is rányomta a bélyegét, a válságos időszakban a látogatók mellett a borászok is jobban megfontolják, hogy egy fesztivál, kiállítás költségeit hányszor tudják vállalni egy évben, mely rendezvények esetében. Ez bizonyos szempontból jótékony hatással is jár: erősíti a fesztiválok közötti versenyt, a szervezők pedig megpróbálnak egyedi arculatot teremteni az eseményeknek, próbálják az eltérő értékeket kiemelni, ami segíthet a fogyasztóknak abban, hogy megtalálják a számukra legkedvesebb rendezvényeket.
A válság azonban továbbra is tart, tapogatjuk, hogy elértük-e már a gödör alját: az ország legnagyobb borfesztiváljának szervezőjeként azt látom, hogy soha ilyen kevés közösségi forráshoz még nem lehetett hozájutni, nincs keret, nincs kiírt pályázat. A tavalyi évhez képest egyelőre 25 milliós mínuszban vagyunk, a pénzhiány pedig ahhoz vezethet, hogy pont azt a kulturális tartalmat kell leginkább megnyirbálni, amire egyébként a legbüszkébbek vagyunk. A fesztivált ugyanis épp a kulturális többlet különbözteti meg egy egyszerű borvásártól. Azt pedig tudomásul kell venni - és ezt a kulturális kormányzat figyelmébe is ajánlom -, hogy ma a széles tömegek leginkább a fesztiválokon jutnak hozzá a kultúrához, bizonyos műfajok, a folklór, a népzene, a világzene, a néptánc gyakorlatilag nem is érhetőek el más formában. Ezek "fogyasztásához" a fesztiválok rendkívül fontos, esetenként egyedüli lehetőséget kínálnak; ha ezt a funkciójukat nem tudják betölteni, akkor nehéz lesz a valóságshow-k szintjéről kiemelni az országot.
- Hogyan lehet ilyen helyzetben fesztivált szervezni?
- Reménykedünk abban, hogy a források még bővülhetnek, folyamatosan lobbizunk azért, hogy egy kissé megnyíljanak a csapok. Mi is itt élünk az országban, látjuk a nehézségeket, senki sem várja el, hogy változatlanul menjen tovább minden: megtesszük azokat a lépéseket, amelyek segíthetnek a költségeink racionalizálásában, a források hatékonyabb felhasználásában. A nulla szintű támogatással azonban nem lehet messzire eljutni, a spórolás nem elegendő: meg kell vágni a kiadásokat, kevesebb kulturális programmal, kisebb marketingbüdzsével kell tervezni. A jelenlegi helyzet feloldása mellett nagyon fontos, hogy valamilyen jövőképet kaphasson a szakma: mondhatnák azt is, hogy "Uraim, elfogadjuk, hogy ez egy támogatandó érték, de ez az év ilyen, idén nem megy, de majd jövőre." Az ember akkor úgy tud tárgyalni a beszállítóival, a fellépőkkel, a művészekkel: csináljuk meg idén félgázsival, aztán jövőre majd újra lesz pénz. Nagyon nehéz azonban úgy, hogy nem tudjuk, hogyan gondolkodnak a jövőről azok, akik a sorsunkról döntenek. Kulturális rendezvényeket közösségi források nélkül nem lehet megszervezni: ha teljesen üzleti alapokra helyezzük, akkor az már nem az a kultúra, nem az a színvonal lesz, amit megszoktunk.
- A néptáncosok helyett majd jönnek a valóságshow-sztárok. Az eredményes bormarketing az adóbevételeken keresztül az államkasszára is hathat - hogyan alakul a hazai borfogyasztás? A mennyiségen vagy a minőségen látszik a válság?
- Összességében a becslések alapján a borfogyasztás nem esett vissza - ezt azonban csak óvatosan merem kijelenteni, mert nem igazán vannak erre statisztikák. Úgy gondoljuk azonban, hogy a fejenként és évenként számított 30 literes fogyasztás nem csökkent. Az olcsóbb borok kereslete természetesen nagyobb, ebben a kategóriában egyre jelentősebb az import aránya is. Itt vannak komolyabb zavarok az illegális borok miatt: habár egyre csökken azoknak a termékeknek az aránya, amelyek esetleg nem is szőlőből készültek, növekszik egy másfajta törvénytelenség jelenléte a piacon - ezek az adóelkerülő borok. Ezek nyilvánvalóan komoly versenyhátrányt jelentenek a törvénytisztelően tevékenykedő borászoknak, az elsődleges fontosságú árversenyt ugyanis lehetetlen tartani a közterheket nem fizetőkkel. Összehangolt ellenőrzésekre lenne szükség a hatóságok részéről: nem gombostűt kell keresni a szénakazalban, hiszen komoly mennyiségekről van szó, amelyhez megfelelő logisztikai hátteret kell biztosítani, nem lehet nyomtalanul bonyolítani ekkora ügyleteket. A megfelelő szándék megléte esetén ezen a területen rövid idő alatt komoly eredményeket lehetne elérni.
- Amiből a borász szakma mellett az államkassza is profitálhatna.
- Pontosan így van. A kínálat - volumenben és értékben is - felső 5 százalékát adja a csúcsborok piaca. Ez az a szegmens, ami sok esetben elködösíti a döntéshozók tekintetét: ezek a borok és borászok kerülnek a kirakatba, nemzetközi mércével mérve is sikeresek, árban és minőségben is kiemelkedőt nyújtanak. Könnyen hiheti azt a külső szemlélő, hogy ez a valóság - holott ez az 5 százalék. A háttérben eközben ott vannak az óriási gondok: csökken az ültetvénynagyság, a 20 évvel ezelőtti 100 ezer hektárral szemben ma felére csökkent a szőlők területe. A Kert Magyarország című agrárstratégiában gyönyörű gondolatok vannak arról, hogy az agrárium szerepe az egészséges élelmiszerek előállításán kívül az is, hogy jó megélhetést adjon az embereknek, vidéken tartsa az embereket, rendezett, turisztikailag vonzó tájakat biztosítson az országnak - a szőlőnek ebben fantasztikus adottságai és lehetőségei vannak. Ezt nem kihasználni, hanem ebben inkább visszalépni borzasztó veszteség lenne. A szőlő és a bor össztársadalmi szinten rengeteg hasznot hajthat - nem beszélve a bor egészségmegőrző erejéről.
Privátbankár - Gáspár András
A Policy Solutions kutatása szerint. 
