A szombati, egyben utolsó napon tartottak előadást a Big Data veszélyeiről és előnyeiről a Corvinus Egyetem nagyelőadónak átalakított aulájában, a háromnapos BrainBar tudományos konferencián. A Big Data, ahogy arról már korábban is írtunk, a már létező jövő: a számtalan viselhető, hordozható és újonnan feltalált elektronikai kütyü irgalmatlan mennyiségű adatot generál rólunk, amelyet ezután a különböző vállalatok kezelnek rólunk – elvileg bizalmasan. Mi történik ugyanakkor, ha olyan problémával találkozunk, mint a Facebook és a Cambridge Analytica esetében, amikor 80 millió ember adata szivárgott ki?
Elszórt kenyérmorzsák
Az ilyen kiszivárgási botrányok esetében nem szabad megfeledkezni arról, hogy gyakorlatilag folyamatosan információt generálunk magunkról, kezdte a kerekasztal-beszélgetést Vess Popov, a Cambridge Psychometrics üzleti fejlesztésekért felelős igazgatója. Minden, amit teszünk, minden, amire rákeresünk, az követhetővé válik a nagyvállalatok számára – ebből áll a digitális lábnyomunk. Ezek ma már könnyen olvashatók és követhetők mesterséges intelligenciák vagy öntanuló algoritmusok segítségével, amelyek követik az egyes felhasználókat, és semmi mást nem csinálnak, csak adatot gyűjtenek róluk.
|
| Ari Popper és Vess Popov előadása a BrainBar tudományos konferencián, 2018.06.01-én. Forrás: BrainBar livestream |
Ezeket az adatokat utána a nagyvállalatok tudják hasznosítani, elsősorban marketing célokkal. Ez az adatgyűjtés a kiberbiztonság kétélű fegyvere: a Scifutures alapítója és vezérigazgatója, Ari Popper bár óvatosságra int mindenkit, kiemelte, hogy mint minden technológiát, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Ha a személyes információink rossz kezekbe kerülnek, valóban komoly etikai és biztonsági kérdések merülhetnek fel, jó kezekben viszont könnyebbé teszi az életünket – gondoljunk csak a fölösleges, bennünket egyáltalán nem érdeklő reklámok kiszűrésére Facebookon vagy a Google keresőjében.
Mennyit tud rólam az internet?
Ha röviden akarjuk összefoglalni: mindent, fűzte hozzá Popov. A keresési előzményeink alapján elszórt információkat hagyunk magunkról, kezdve a szexuális preferenciáinktól a vásárlási szokásainkon át a politikai, vásárlási és életviteli stílusunkról, vagy épp a demográfiai adatainkról – IP cím alapján könnyen belőhető az is, hogy honnan csatlakozunk. Ha úgy tetszik tehát, nem az a kérdés, hogy mit tudhat rólunk a világ, hisz kijelenthetjük, hogy bármi, ami érdekli az embereket, előbb-utóbb kikutatható, zárta Popov.
|
| Ari Popper és Vess Popov előadása a BrainBar tudományos konferencián, 2018.06.01-én. Forrás: BrainBar livestream |
A legdrágább információ egyébként jelenleg az egyén DNS-adata – ezt ma már egyre könnyebb lehet megszerezni, tekintettel arra, hogy az egészségügy világszerte digitalizálódik –, ez mintegy egymillió dollárt ér a hirdetőknek. Ezek elemzésével ugyanis célzottan hirdethetnek gyógykészítményeket vagy megoldásokat az egyéneknek, miközben megspórolnak maguknak rengeteg időt és energiát az egyes individuum követésén.
Melyek a fő kérdések?
A fontosabb kérdés, hogy hogyan kezeljük az adatokat, vette át a szót Popper. Ehhez átláthatóságra és ellenőriztethetőségre van szükség, ezért is üdvözölendő az Európai Unió GDPR-rendelete. Ugyanakkor fontos az is, hogy az információ ne legyen teljesen elzárva mindenkitől – ez különösen a kutatóknak lényeges, akik sokszor Facebook és Twitter bejegyzések elemzésével vonnak le szociális következtetéseket. Ha ezeket elvesszük, az a szociális tudományoknak jelenthet komoly érvágást, véli Popov. Hozzátette: az emberek akár hajlandóak kis mennyiségű pénzt is fizetni az adataik biztonságáért. Két évvel ezelőtt végeztek egy felmérést, amely alapján a válaszadók kétharmada jelezte, hogy hajlandó lenne havi 3 dollárt (kb. 750 forintot) fizetni azért, hogy a Facebook ne kövesse a mozgását az interneten.
Ari Popper szerint az ilyen pay-per-view megoldások jelenthetik a jövő adatbiztonságának kulcsát. Ne abból induljunk ki, hogy mit tudhatnak meg rólunk, zárta előadását: induljunk ki abból, hogy már mindent tudnak, és inkább hogyan tudjuk a felhasználást ellenőrizni. Meglátása szerint ha adott esetben maga a felhasználó szabhatna árat arra, hogy számára mennyit érnek az egyes személyes adatai, az egy lehetséges megoldást jelenthetne a mostani problémára.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
