A modern társadalmakban a körforgásban lévő pénz mennyiségét a nemzeti bankok képesek szabályozni. A piacon megvásárolható árucikkek ára pedig természetesen a kereslet és kínálat arányból alakul ki. Ezen összefüggés megértéséhez nem kell egyetemre járni. Ha valamiből sok van, akkor keveset adunk érte, mivel azzal hitegetjük magunkat hogy könnyű beszerezni. Ilyen lehet a gabona, az abból készülő kenyér vagy a csirkefarhát.
Más egy kicsit a helyzet ha valamiből kevés van. Vegyünk egy egyszerű példát, mondjuk az aranyat. A gabonával összehasonlítva az aranyból véges készleteink vannak és ezeket nem tudjuk tetszőleges mértékben megnövelni. Ha viszont hazánkban van lehetőség bevetni újabb búzatáblákat, akkor annak kínálati mennyiségét gyorsan lehet növelni és így annak ára elindulhat lefele. A 2022 tavaszán kialakult ukrajnai krízis során állítólag a mezőgazdaság problémákkal néz szembe az országba és emiatt meg fog indulni a gabona, valamint az abból készülő termékek ára. Ugye érthető az analógia…
Nem szabad azonban megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy ezekért a nyersanyagokért és termékekért pénzzel, sokszor még a mai napig készpénzzel fizetünk. Ha viszont ez a helyzet, akkor a klasszikus értelemben történő vásárlások során nem történik más mint egy puszta csere. Ergó odaadok a boltban egy papír ezrest és ezért cserébe kapok valamennyi kenyeret. De tegyünk fel, hogy nekem valamilyen okból kifolyólag könnyű szert tennem akár két ezer forintra is. Az okokat mindjárt meg fogjuk nézni. Ekkor az a faramuci helyzet áll elő, hogy én már nem is válok meg olyan nehezen az 1000 forintosomtól, mondván hogy van még pénz a tárcámban. Ez egyszerű emberi pszichológia. Kiderül azonban, hogy a gazdaságot és ezen belül az inflációt is ilyen egyszerű emberi pszichológiai folyamatok irányítják. Történik ez azért, mert a gazdaság nem egy hanem nagyon sok emberből, fogyasztóból tevődik össze.
Ha tehát nagyon sok ember, relatíve gyorsan valahogyan új pénzhez jut, akkor azok el fognak kezdeni egyre több terméket vásárolni és ez az árak emelkedéséhez fog vezetni. Ez a gyors pénzhez való jutás egy kicsit pongyola fogalmazás mód lehet, de mire is gondolok itt?
Hogyan juthat valaki gyorsan pénzhez egy gazdaságban?
Erre egy nagyon egyszerű példa a nyugdíjak emelése. Ez egy különösen érdekes példa, hiszen sok kormány él ezzel a módszerrel és látszólag így kezdvez a nyugdíjasoknak. Megemeljük 5%-al a nyugdíjakat, mondják a politikusok. A probléma viszont ezzel az, hogy a nyugdíjasok már nem dolgoznak és tulajdonképp fiktív teljesítményre kapnak további 5%-nyi pénzt. Ez viszont nem fog mást eredményezni, mint az valuta fizetőképességének gyengülését. Lehet hogy ez közvetlenül nem pont 5%-os inflációt fog kiváltani, de valamennyivel biztosan kevesebbet fog majd érni az adott valuta.
Egy ország kormányának tehát viszonylag egyszerű dolga van, hiszen ő irányítja a nemzeti bankok és ezen keresztül a monetáris politikát. Az új ezresek kinyomtatása nem túl nagy feladat, hiszen ezt gépek végzik. Csak egy kicsit nagyobbra kell állítani a nyomtatandó mennyiséget és máris kész a többlet pénz, amit szét lehet osztani segélyek, nyugdíjak és egyéb más juttatások formájában. Az hogy közben ezzel a valós munkát végző állampolgárok által kapott fizetőeszköz erejét gyengítik az már egy másodlagos kérdés. A gazdaság viszont ilyen szempontból kegyetlen és reagálni fog a fiktív, értékkel nem rendelkező pénzek nyomtatására.
Krízishelyzetekben ez még jelentősebb probléma lehet. A háború erre egy nagyon jó példa, hiszen ilyenkor az általánosan elfogadott és feltételezett gazdasági folyamatok bizonyos hányada lelassul vagy akár teljesen le is állhat. Ilyenkor viszont nagy költségvetési hiányok keletkezhetnek és a kormányoknak muszáj valamilyen megoldást eszközölniük. Az angol szakirodalmak a ezt a pénznyomtató módszert Quantitative Easing-nek nevezik és a módszer a legnagyobb lelkesedéssel az Egyesült Államok alkalmazza. A fiktív módon nyomtatott dollárra nem csupán segélyeket folyósítanak, hanem háborúkat is finanszíroznak, de ezen ne lepődjünk meg, hiszen ez a módszer nem új keletű.
Egy nagyhatalom számára, aki olajat is termel ki és azt dollárért cserébe árulja a matematika valamelyest másképp jön ki, mint egy olyan nemzet számára, amely csak 10 millió polgárt számlál és nincs komoly exportcikke. A kis birodalmak valutáit az előbb említett módszerekkel nagyon jól lehet támadni, ezért tehát ne lepődjünk meg ha a forint lesz az a valuta, amely a leginkább megsínyli majd a gazdasági válságokat. Örülhetünk ha ezekből úgy lábalunk ki, hogy megmarad nemzeti valutánk.
Ha ezeket megértettük, akkor el is kezdhetünk keresni módszereket arra, hogy megvédjük pénzünket az inflációtól. A bitcoin 2008-as megjelenésével a kriptovaluták a figyelem középpontjába kerültek. Sokan ezektől a digitális eszközktől várják az infláció elleni védelmet. A blokklánc elvileg pont a fiktív dollárnyomtatás problémáját oldja meg. Reméljük, hogy ez így is lesz és sokaknak sikerül blokklánc alapú technológiák segítségével védekezni az infláció ellen. Egy másik módszer lehet a világ valamilyen erős valutájának használata. Sokan ilyenkor dollárra vagy euróra váltják forintjukat, de emiatt természetesen elindul azok árfolyama is felfelé. Az átváltást és a kereskedést a forex tőzsdéken bináris opciós (https://www.binaryoptions.com/hu/) alapokon szokták végezni és a specialisták itt szoktak nagy profitokat realizálni. A krízisek során általában irreális módon megnő a volatilitás és ez sokaknak jó lehetőség a passzív jövedelmek beszerzésére. Ha viszont a várttól ellenkező irányba mozdul el az árfolyam, akkor megégethetjük kezünket, szakértő segítsége nélkül tehát nem javallott a bináris kereskedés.
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
