Mit akar a kereskedő, mit akar a vásárló? Természetesen az egyik több pénzt, a másik a lehető legjobb vásárlási élményt, olcsón. A Metropolitan Egyetem oktatója, és a Big Fish Kft. vezetője, dr. Horváth Attila szerint sokat kell tenniük még a fizetési szolgáltatóknak, hogy a kereskedők is és a vevők is elégedettek legyenek a folyamattal - legalábbis ez derült ki a Smart 2017 konferencián Budapesten.
Hiszen már a legkisebb hiba is elérheti a vásárlók több mint 30 százalékánál, hogy elpártoljanak a kereskedőtől. A fizetés pillanatában még bőven átfut a vevő agyán:
-
kell neki ez a termék egyáltalán?
-
megéri az árát?
-
megtalálhatná máshol jobb áron is?
És ez csak néhány példa volt, a megszakítás oka még a túlbonyolított, vagy éppen komolytalan biztonsági rendszer, az ár feltüntetésének hiánya, vagy amikor nem sikerül befejezni a vásárlást.
Ez kell mindenkinek?
A kereskedők mindent megtesznek azért, hogy amikor fizetünk a digitális kosarunk tartalmáért, az legyen könnyű, gyors, több opciós, és nyújtsák a vásárlók számára releváns lehetőségeket. Például Németországban a kutya sem használ kártyát, mindenki átutal, hiába az egyik legfejlettebb e-kereskedelmi nemzet.
Horváth azt tanácsolja: építsük a bizalmat és bátran tegyük ki, hogy gond esetén hogyan térítjük vissza a pénzt, szóval az ügylet kockázatmentes. Tegyük láthatóvá már a vásárlási folyamat elején, hogyan lehet fizetni, és milyen szabályok vonatkoznak a kereskedésre (ÁSZF).
Növeli még a bizalmat, ha a vevő a saját devizájában láthatja az összeget, visszahozni pedig olyan megoldásokkal tudjuk, mint az egykattintásos fizetés vagy a gyors checkout.
A kereskedőnek is vannak vágyai
A kereskedő viszont más preferenciák alapján választ fizetési megoldást a boltjához. Számukra fontos, hogy a fizetési rendszer könnyen integrálható legyen a saját oldalára, be akarja építeni, a saját képére akarja formálni, nem térhet el nagyon az üzlet dizájnjától.
Persze maradjon felhasználóbarát és tartalmazzon minél több funkciót. Horváth szerint a probléma az, hohgy ezzel szemben a boltok kapnak egy több száz oldalas fejlesztési útmutatót, egy rossz “20. századi” fizetési megoldást, és alapfunkciókat, holott manapság már olyan kérdésekre kellene választ adniuk ezeknek a rendszereknek, mint például a számla megoszthatósága, a helyi devizák használata és a helyi specializációk.
Forintot, eurót és dollárt is talált a hivatal, amit azonnal befizettek a kincstárba. 
