Mekkora bajban vannak azok az autósok, akik kamerát szereltek a kocsiba?

A hazai vezetők között egyre népszerűbbek az autóba szerelhető fedélzeti kamerák (más néven menetkövetők, angolul dashcam-ek), amelyek jó szolgálatot tehetnek egy közlekedési baleset körülményeinek tisztázása során akár a biztosító, akár a bíróság előtt. Ugyanakkor egyre többet hallani arról is, hogy konkrét és részletes jogi szabályozás híján Magyarországon egyáltalán nem kockázatmentes az ilyen felvételek elkészítése és felhasználása. A Bán és Karika Ügyvédi Társulás ismerteti a fedélzeti kamerák használatával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és kockázatokat.

Melyek a fedélzeti kamerák használata melletti és elleni érvek?

A menetkövetők használatát jellemzően személy- és vagyonvédelmi okokkal indokolják: az üzembentartó így kívánja rögzíteni az esetlegesen bekövetkező közlekedési baleset körülményeit (beleértve az időjárási és közlekedési viszonyokat is), esetleg a biztosítási csalásra utaló magatartásokat, vagy éppen a gépjárművet ért rongálási, birtokháborítási cselekményeket, illetve ezek kísérleteit. Mindezekre egyre kifinomultabb specifikációkkal rendelkező (akár 170 fokos látószögű, nagy felbontású, részletgazdag, a környezeti fény- és egyéb viszonyokat automatikusan korrigáló, az autó mögötti teret és GPS-adatokat is rögzítő) kamerák állnak a vezetők rendelkezésére, amelyeknek széles körben történő alkalmazásuk akár visszatartó erőt is gyakorolhat a szabálytalanul közlekedőkre – mondta el dr. Kerényi Edmond, a Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.

A menetkövetőkkel szembeni érvek elsősorban adatvédelmi aggályokat fogalmaznak meg nevezetesen, hogy a felvételeken szereplő személyek a rögzítéshez nem adták meg az előzetes vagy utólagos hozzájárulásukat, a kamerák indokolatlan mértékben rögzítik mások privát szféráját és lehetőséget teremtenek a felvételekkel való visszaélésre is. A jogász szerint a felszerelt kamera a vezetőt is zavarhatja a kilátásban, növelve a baleset bekövetkeztének kockázatát.

Milyen előírásokat kell betartani a menetkövetők használata során?

A fedélzeti kamerák szabályozása Európa más országaiban sem egységes. Ausztriában súlyos pénzbüntetést is kiszabhatnak a dashcam-et használók ellen, máshol pedig csak azt engedélyezik, hogy a már megtörtént balesetet rögzítsék, vagy csak kizárólag magánhasználatra szánt felvételeket készítsenek (például úti-, művészeti, vagy természetfilmeket konkrét járművek és/vagy személyek rögzítése nélkül), míg Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Horvátországban vagy éppen Oroszországban egyáltalán nem létezik erre jogi szabályozás (vagy az teljes mértékben megengedő). Erre tekintettel utazás előtt minden esetben ajánlott előzetesen tájékozódni az adott országban érvényes szabályozásról.

Magyarországon konkrét jogszabályi rendelkezés nem vonatkozik a fedélzeti kamerák használatára, így mindössze néhány jogszabályhely, a bírósági gyakorlat, illetve nagyrészt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (NAIH) állásfoglalásai jelenthetnek némi eligazodási támpontot. Általánosságban elmondható, hogy a követendő magatartás annak függvényében alakul, hogy ki, milyen célból készíti a felvételeket, azok mit tartalmaznak és azokat milyen módon használja fel a készítője.

Magánszemélyként használhatok menetkövetőt?

Igen, minden más szóba jöhető személyi körre már kifejezett jogi előírások vonatkoznak, például a céges autóba szerelt kamerát üzemeltető munkavállalók, a közterület-felügyelet, a személyszállítási szolgáltatók (ebbe a körbe a személytaxik nem tartoznak bele), a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytatók eseteire. Magánszemélyként – a NAIH állásfoglalása szerint – azonban csak abban az esetben nem kell betartanunk az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket, ha a felvételeket kizárólag saját személyes célból készítjük el és ilyen célra is használjuk fel.

Ezt a személyes célt a NAIH megszorítóan értelmezi, azaz a fedélzeti kamerák használatának elvileg az alábbi követelményeknek kellene megfelelni:

• a képfelvételek nem lehetnek kimagaslóan jó minőségűek (azaz: pár képkocka rögzítése másodpercenként, alacsony felbontással), és nem rögzíthetnek folytonos mozgást;
• a felvételeket alapvetően 5 munkanapig lehet megőrizni úgy, hogy ahhoz más ne férjen hozzá;
• a videók elkészítésén és tárolásán kívül minden más műveletet (például nyilvánosságra hozatal) már a vonatkozó adatvédelmi jogszabály rendelkezései szerint lehet teljesíteni. A nyilvánosságra hozatal kapcsán ki kell emelni, hogy ilyen esetben a felvételen látható arcképeket és rendszámokat (mint személyes adatokat) előzetesen felismerhetetlenné kell tenni (például kitakarás vagy pixelezés útján).

Mi az oka a fedélzeti kamerák használata körüli bizonytalanságnak?

A menetkövetők használatának célja, valamint a töredékes jogi szabályozás közötti összhang hiánya, és az ebből fakadó értelmezési problémák arra vezethetők vissza, hogy a kamerák szükségszerűen rögzítenek személyes adatokat, ilyen rögzítéshez pedig főszabály szerint az érintett hozzájárulása szükséges. Az utakon viszont értelemszerűen nincsen arra lehetőség, hogy ezt a hozzájárulást minden közlekedésben résztvevőtől (legyen az autós, biciklis vagy gyalogos) előzetesen beszerezzük (még akár a videókészítés tényére felhívó matricának a karosszérián való elhelyezésével sem). Ha pedig nem a fentiek szerint jártunk el a videókészítés során (és nem szórakoztató jellegű, művészeti célú videót készítettünk), akkor tulajdonképpen a felvételek már potenciálisan sértik mások személyiségi jogait.

„Jól látható, hogy a fenti követelménylista kevéssé van összhangban a fedélzeti kamerák tényleges használati céljával, hiszen az autó vezetője éppen azért készít folyamatos és jó minőségű felvételeket az autó környezetéről, hogy (a közúti baleset példájánál maradva) az esetlegesen bekövetkező, azaz előre nem látható baleseteket rögzítse. Egy közúti incidens körülményeinek a minél pontosabb, utólagos tisztázása pedig a szó szoros értelmében perdöntő lehet” – hangsúlyozta dr. Kerényi Edmond.

Ehelyütt külön megemlítendő, hogy a NAIH egy, a Google Street View szolgáltatás kapcsán kiadott állásfoglalásában – az európai uniós Adatvédelmi Irányelvre hivatkozva – kifejtette, hogy felvételek akkor is készíthetők, ha az a felvételt készítő jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges (bizonyos kivételektől eltekintve), ilyen érdek lehet tehát a Google Street View által képviselt üzleti érdek is. Ha az üzleti érdek igazolása elégséges jogalapnak tűnik, akkor felvethető, hogy a menetkövetők használatának jogszerű érdeke valójában a személyes biztonság és a testi egészség közvetett védelmében áll, amely adott esetben elemibb érdeknek bizonyulhat az üzleti érdeknél is.

A fedélzeti kamerák használatának különös jellemzője tehát, hogy a baleset bekövetkeztének ténye (utólagosan) igazolja a felvétel elkészítésének indokoltságát. Ez különösen igaz akkor, ha a felvétel nem csak az elkészítője, hanem a balesetben érintett más (adott esetben vétlen) személyek jogainak érvényesítését is elősegítheti, illetve (különösen bűncselekmények, például cserbenhagyás esetén) a rendőrség, vagy a szerencsétlenségben közre játszó úthiba esetén a közútfenntartó számára is hasznos információkkal szolgálhat, amit közérdeknek is tekinthetünk.

Mi lehet tehát a követendő, jogszerű magatartás?

Hangsúlyozandó, hogy a teljességgel jogszerű magatartást a NAIH-állásfoglalásban kifejtettek jelenthetik, azonban nem túlzás azt állítani, hogy a gyakorlatban az autóvezetők a felvételeket (az állásfoglalásban foglaltakkal szemben) jó minőségben, folyamatosan és a személyes adatok kitakarása nélkül rögzítik. Ilyen esetben a videón szereplők személyes adatainak védelme érdekében célszerű arról gondoskodni, hogy a rögzített felvételeket a kamera folyamatosan felülírja és csak (a konkrét esemény bekövetkezte előtti) néhány perces időtartamnyi adatmennyiséget rögzítse, kifejezetten azzal a céllal, hogy a bekövetkezett baleset, szabálysértés, bűncselekmény utóbb minél pontosabban rekonstruálható legyen.

Az elkészült felvételeket nem szabad nyilvánosságra hozni a személyes adatok felismerhetetlenné tétele nélkül (például az internetre feltöltéssel vagy bárki részére továbbítással), valamint azokat – további felhasználás hiányában – öt munkanap elteltével törölni kell, például ha a kisebb jelentőségű közúti balesetet követően a felvétel készítője semmilyen eljárást nem kíván indítani, vagy a megindított eljárásban a felvételek bizonyítékul felhasználását megtagadják.

Felhasználható bizonyítékként a felvétel a bíróságon, vagy a biztosító előtt?

Hangsúlyozandó, hogy a NAIH-állásfoglalás figyelmen kívül hagyásával készített felvételek önmagukban alkalmasak arra, hogy mások személyiségi jogát megsértsék, azaz fennáll a lehetősége annak, hogy erre hivatkozva a felvételen szereplő személy – miután tudomást szerzett a felvételről – eljárást kezdeményez velünk szemben. (Sőt, ha a felvételek tanúsága szerint maga az autóvezető is szabálytalanul közlekedett, akkor a terhelő bizonyítékot a vezető tálcán nyújtja át a nyomozó hatóságoknak.)

Lényegében ez a személyiségi jogi jogsérelem áll szemben a bírósági vagy szabálysértési eljárásban az igazság érvényesülésének (mint közérdeknek) a biztosításával. „A bírósági gyakorlat több esetben rögzítette, hogy a személyiségi jogokat sértő felvételek mint bizonyítékok alapvető célja ennek a közérdeknek a szolgálata, ezért a felvételek elkészítése és felhasználása nem tekinthető visszaélésnek, ha azok valóban bizonyítási céllal kerültek rögzítésre, és más módon a vezető nem tudná bizonyítani igazát (nevezetesen azt, hogy vétlen volt a közlekedési balesetben). Természetesen az az adott ügyben eljáró bíróságon múlik, hogy a konkrét tényállás és a bizonyíték ismerete alapján ezzel ellentétes következtetésre jut-e.” – magyarázta a Bán és Karika Ügyvédi Társulás jogásza.

A polgári eljárásjogot 2018. január 1-jétől új törvény szabályozza, amely főszabályként előírja, hogy nem használható fel az a bizonyíték, amely jogsértő módon keletkezett, vagy amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene. A bíróság mérlegelése alapján azonban az ilyen bizonyíték is felhasználható a perben a jogsérelem sajátosságát és mértékét, a jogsérelemmel érintett jogi érdeket, a jogsértő bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatását, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok súlyát, és az eset összes körülményeit figyelembe véve.

A biztosítók körében egyelőre nem kristályosodott ki a bírósági gyakorlathoz hasonló „iránymutatás”, ugyanakkor a kárrendezés peren kívüli (olcsóbb és gyorsabb) rendezése vélhetően a felvételek mérlegelés alapján történő „befogadása” mellett szól az esetükben is.

Végezetül megemlítendő, hogy 2018. május 25. napjától hatályba lép az új európai uniós adatvédelmi rendelet, amely nyomán a magyar adatvédelmi jogszabályok is módosulni fognak. Remélhetőleg ennek nyomán a fedélzeti kamerák céljával összefüggő, jelenleg még bizonytalan adatkezelési kérdések is némiképp tisztázódni fognak a jövőben, arra tekintettel is, hogy a fentiekben vázolt problémák a (motoros, biciklis) bukósisakokra szerelhető kamerák, vagy akár az okosszemüvegek vonatkozásában is felvethetők – derül ki a Bán és Karika Ügyvédi Társulás összeállításából.