Majd 40 éve nem láttunk ilyet: a pénzromlás üteme 2,2%-ra lassult, bár elemzők ennél magasabb inflációt vártak a hét elején. Idén 2,5 százalékos lehet az éves infláció, és jövőre is az MNB 3 százalékos célszintje alatt maradhat. A jegybank az átmeneti hatások kiszűrése érdekében több inflációs alapmutatóval számol, erre azért van szükség, hogy ténylegesen kiderüljön, mekkora az inflációs nyomás a gazdaságon. Ha ezeket alaposabban szemügyre vesszük, pontosabb képet kaphatunk a mostani meglepetés adat okairól is.
Egyre kevesebbet fogyasztunk, ezért ragadtak be az árak
|
Az MNB négy alternatív alapmutatóval is számol, ezek: a feldolgozatlan élelmiszerek, az energiaárak és a szabályozott árak kiszűrésével előállított maginfláció, az indirekt adók hatásától szűrt maginfláció, valamint a ritkán változó árú termékek és a keresletérzékeny termékek inflációs mutatója. Az almutatók számításánál a szabályozott árakat az MNB nem veszi figyelembe, vagyis a rezsicsökkentés hatása ezekben nem érhető tetten.
Az inflációs alapmutatók az elmúlt negyedévben mind süllyedtek, viszont a közti különbség az idei évben egyre szűkült, ami annak a jele, hogy a gazdaságra nem neheződik inflációs nyomás, ugyanakkor a keresletérzékeny és a ritkán változó árú termékek is egyre visszafogottabban drágultak - ez egyértelműen a visszaeső és továbbra sem bővülő fogyasztás dezinflációs hatásával magyarázható.
Megfizettük az unortodoxia árát
Az adóemelések hatása ugyanakkor kifutni látszik, a grafikonjainkon szépen kirajzolódik, hogy az adóhatásoktól szűrt adat tavaly mennyivel volt az inflációs szint alatt: ezek szerint - vélhetően - a különadók nagy része beépült az árakba, vagyis a lakosság fizette meg. A dezinflációs hatás is erős, a mostani alacsony inflációs szint egyik oka többek között, hogy az élelmiszerárak a vártnál kevésbé drágultak. Ez egyértelműen a lanyha keresletnek tudható be. A magyar háztartások többsége adósságot törleszt, a fogyasztását pedig visszafogja, a kereskedők így nem emelik az árakat, hiszen kereslet így sincs.
Marad az alacsony infláció?
A ritkán változó árú termékek inflációs mutatója a középtávú inflációs pálya belövésénél lehet a segítségünkre, az MNB ennél a mutatónál a fogyasztói kosár részletes csoportjai közül csak azokat használja, amelyeknek egyedi, bolt szinten megfigyelhető árainak legfeljebb 15 százaléka változik átlagosan havonta. Ez a mutató jelenleg 1,7 százalék, idén bár emelkedett, nem haladta meg a 2 százalékot. Ez pedig arra utal, hogy nem várható az árak drasztikus emelkedése, marad az alacsony inflációs környezet - szinte semmi nem veszélyezteti a jegybanki célt. Vagy mégis?
Egyelőre kérdés, hogy az év elején hatályba lépett régi-új különadók, valamint a most debütáló extraadók (közműadó) beépülnek-e majd az árakba, ezek ugyanis mind a termelést drágítják meg. Ugyanakkor a továbbra is gyenge belső kereslet továbbra is nyomhatja az árakat - az MNB legfrissebb előrejelzése az idei évben is számol, hogy a fogyasztás 0,5 százalékkal csökkenhet.
Megfizetjük-e az újabb különadókat?
Ugyanez a prognózis azzal is számol, hogy 2,6 százalékos lehet, vagyis a mostani szintnél valamivel magasabb - holott a jegybanki stáb már a nyári rezsicsökkentést is bekalkulálta. A maginfláció ugyanakkor emelkedhet, 4 százalékot vár az MNB 2013-ra, vagyis az energiaárak, a hatósági árak és a feldolgozatlan élelmiszereket nem számolva már gyorsulhat az áremelkedés. Az adószűrt adat ugyanakkor 2,4 százalék, ami azt sejteti, hogy az MNB is számol azzal, hogy az újabb adók megnyomhatják az árakat. Az inflációs cél alatti mutató tartásához minden esetre nem fog rosszul jönni az újabb rezsicsökkentés.
