Régen és most

Régen a repülőjegy vásárlás úgy nézett ki, hogy bementünk egy utazási irodába, ahol ha elég jó volt a kiszolgálás, kiválasztották nekünk a legolcsóbb jegyet az adott célpontra (ha azt kértük), és felajánlották egy konkrét áron, hozzátéve az ún. repülőtéri illetéket. Ettől a ponttól tudtuk az árat, ha akartuk, annyiért megvehettük.

Ez a hagyományos légitársaságok netes foglalási rendszerein is nagyjából így van, bár egyre nehezebb eldönteni, melyik légitársaság hagyományos, aszerint viszont jól megkülönböztethetőek, hogy egyszerű és korrekt-e a jegyvásárlás, vagy pedig könnyen rémálomba torkollik.

Pénzbeszedők lettek

Az egyértelműen fapados kategóriába sorolt társaságok (Wizzair, Ryanair, Easyjet) mostanában jól hasítanak, nyereségesek, részvényáraik emelkednek. Abból nyilván nem élnének meg ilyen jól, ha csupa olcsó jegyet árusítanának. Ezért logikus, hogy adnak olcsón is jegyet bizonyos időpontokra és célállomásokra, és drágán is, az algoritmus kiszámítja, mikor mekkora a kereslet, és eszerint árazza a jegyeket.

Igen ám, de a légitársaságok rájöhettek, hogy ez így, pláne hogy nagy verseny is van köztük, nem hoz elég nagy bevételt. Ezért elmozdultak abba az irányba, hogy megbonyolítják a vásárlás menetét, áttekinthetetlen akciókat és plusz szolgáltatásokat vezettek be, emellett a korábban a repülés természetes részét képező dolgokért, mint a táskánk magunkkal vitele, elkezdtek külön pénzeket kérni, ráadásul egyre nagyobbakat.

Akadálypálya

Ezzel sikerült megkerülniük azt az EU-s jogszabályt, hogy a termék végső árát kell felajánlani a vevőnek, nem lehetnek benne rejtett költségek. Sajnos, ez olyan jól sikerült, hogy a repülőjegy vásárlás egy rémisztő procedúrává, egy igen nehéz akadálypályává vált, ha valaki kontrollálni szeretné a kifizetett költségeket.

Nézzünk konkrét példákat. A feladott poggyászért mindegyik fapados díjat szed, de ezt megszoktuk, valahol el is lehet fogadni, mondván, ha rövid útra megyünk olcsón, elég a kézipoggyász, ha sok mindent viszünk, akkor azért még fizetünk. Kétségkívül gondosan áttekinthetetlenné tették a poggyászdíjat: minden járaton és minden időpontban más, így becsülni sem tudjuk ennek költségét, csak ha gondosan kimazsolázzuk a poggyászár keresőben.

Újabb kellemetlenségek

Na de eddig ez még mindig túlélhető, ha egy többtagú család megy, visz egy feladós poggyászt, kimazsolázza az árát, belekalkulálja a költségbe. Igen ám, de a Wizzair például kitalálta, hogy még a kézipoggyászért is fizettet, ráadásul sokat, majdnem annyit, mint a feladott nagypoggyászért, hacsak az nem egy miniatűr valami. Nos, innentől kezdve, ha tényleg nem egy miniatűr táskával megy az utas, már el is ment a kedve az egésztől. Ha elég elszánt, és van más járat a célpontra, gondosan tanulmányozni kezdi, ki mennyiért vinné el kézipoggyász díj nélkül.

Nemrég egy újabb kellemetlenséget is bevezettek a fapadosok. Korábban mindenki oda ült, ahová akart, ezzel legalább nem volt gond, legfeljebb egy kis ülőhely vadászat beszálláskor. Utána jött az a megoldás, hogy lehet külön pénzért helyet venni, akár nagyobb lábtérrel a szárnyaknál. Ez még rendben volt, ha nem vettünk, akkor is leültünk valami normális helyre. Most viszont kitalálták, hogy nem ülhetünk le, online be kell jelentkezni és helyet foglalni, amit persze önkényesen kiosztanak. Ha nem tetszik, tessék külön pénzért helyet választani.

Még egy igen bonyolult dolog: a különféle kedvezmények rendszere. Ezt a Wizz Air fejlesztette tökélyre, de olyan bonyolult lett, hogy ha az utas végigszámolja, hogy megéri-e neki, biztos jelest kapna, ha ez egy középiskolai matekdolgozat lenne. Ebből adódóan a többség elbukik, vagy nem bíbelődik a számolással és megy máshoz, vagy végül fütyül a kedvezményre, veszi az egész árú jegyet

Csencselés

És végül, egy legújabb és legdurvább dolog, amit nyugodtan nevezhetünk lehúzásnak, ezt a Ryanairnél észleltük. A cég beszüntette a korábbi utasellenes politikát, áttekinthető lett, nosza, lelkesen nekiállunk vásárolni. A folyamat végéig nincs is semmi különösebb gond, aztán egyszer csak a fizetés előtt a forintban felajánlott, Budapestről induló járatunk ára, pontosabban a fizetendő összköltségünk egyszer csak euróban jelenik meg. Sokan ezt észre sem veszik, csak később látják, hogy ami mondjuk 100 ezer forint volt eddig, az a bankszámlán már 107 ezer, ugyanis elképesztően rossz árfolyamon váltják át, 315-es piaci árfolyam esetén pl. 295-ön.

Ha az ember szemfüles és ezt észreveszi, nem értvén, hogy jön a képbe az euró, talál egy pici szövegrészt, hogy ha mégis forintban akarunk fizetni, jelöljük be a pipát, de ezt nem javasolják, mert a bankunk ki tudja milyen árfolyamot alkalmaz. És ez az igazán durva: a Ryanair alkalmazza a legdurvább árfolyamot, bankot még nem láttunk, aki 7 százalékot leszedne (megtévesztés). De ami az igazán súlyos, hogy a pipa benyomása után, vagyis mikor jeleztük, hogy forintban akarunk fizetni forintban vezetett számlánkról, mégis euróban terhelnek, a rettenetes árfolyamon átváltva. Ez többször is előfordult, és mikor az utas reklámalt, udvariasan közölték, hogy az utasnak igaza van, de a Ryanairnek nincs módjában a kárt megtéríteni.

Mit tegyünk?

Ezt a csapdát csak egy módon kerülhetjük el: ha tényleg csak akkor utazunk, ha extrém olcsón adják a jegyet. Ha oda-vissza 15 ezer forintét utazunk egy európai célpontra, akkor a 7 százalékos átváltós lehúzás is kis összeg, belefér. Általában is azt lehet javasolni, hogy alapesetben csak a nagyon olcsó utakat válasszuk és menjünk minimális csomaggal. Ha viszont „rendes” útra megyünk poggyásszal, családdal, szánjunk időt az alapos számolásra, és készüljünk fel rá, hogy a bankszámlánkról végül nagyobb összeget vonnak le, mint amire számítottunk.