A Goodyear abroncsgyártó arra kereste a választ, hogy mennyire segítőkészek az autósok Magyarországon. Ezért először megkérdezte az autósokat, hogy megállnának-e segíteni egy bajba jutott autóstársuknak, majd a valóságban le is tesztelte, hogy hányan állnak meg segíteni egy lerobbant autó mellett álló, gumicserével bajlódó autós láttán.
Félelem és bizalmatlanság
A Goodyear által telefonon megkérdezettek 55,4 százaléka igennel felelt arra a kérdésre, hogy segítene-e ha azt látná, hogy valaki kerékcserével bajlódik az út szélén; 40,8 százalékuk pedig azt mondta, hogy talán segítene. Azok, akik nemleges választ adtak, attól tartottak leginkább, hogy csalás, vagy valamilyen bűncselekmény áldozatai lesznek.
Az abroncsgyártó arra is kíváncsi volt, hogy csak elméletben vagyunk-e ilyen nagyvonalúak, vagy a valóságban is, ezért egy országúti teszt során éles helyzetben figyelte meg a járművezetőket. A teszt két-két órán át tartott, úgy, hogy az első órában egy autós egyedül próbálkozott a kerékcserével, a második órában pedig stoppal kért segítséget az arra autózóktól. Három magyar városban, Budapesten, Győrben és Debrecenben tesztelték az autósokat, a délutáni csúcsforgalomban.
Stoppal gyorsabban megy
A teszt során azt is figyelték, hogy mennyi idő telik el, mire valaki megáll: az M7-esnél több, mint 14 percig kellett várni, míg az első autós megállt, azonban amikor stoppolással is jelezte, hogy segítségre szorul, egy percen belül jött is a segítség. A többi városban is egyértelművé vált, hogy sokkal rövidebb idő alatt álltak meg, amikor a bajba jutott sofőr stoppolással próbálkozott, mint amikor segítségkérés nélkül küszködött a kerék cseréjével.
A három magyar város közül a győriek bizonyultak a legkészségesebbnek, itt összesen 38-an álltak meg abban az órában, amikor stoppolt a segítséget kérő, Debrecenben 27-en, Budapesten pedig 21-en. Ez az összes elhaladt autós 4,2%; 1,9%; és 0,9%-át tette ki. Mindezt összevetve azzal, hogy a telefonos megkeresésre a válaszadók több, mint fele azt jelezte, hogy megállna, világosan látható, hogy az elméleti rendelkezésre állás jelentősen magasabb a valós segítségnyújtási szándéktól.
Megfigyelhető volt az is, hogy amikor nem stoppolt a segélykérő, inkább busz- vagy teherautósofőrök, furgon vezetők, szállítók, kamionosok siettek a segítségére, amikor azonban már kitette a kezét és úgy kért segítséget, a személyautósok aránya volt nagyobb. Volt, aki motorral, kerékpárral, vagy gyalog is segíteni akart, és olyan is, aki visszafordult az úton, hogy segítsen.
Szorosabb együttműködés a katonai fenyegetés hatására. 
