Fél éve költöztem Budapestre egy tizenegy emeletes panelba, és azóta gyakorlatilag folyamatosan fúrnak, faragnak, kopácsolnak és felújítanak körülöttem. A kukák körül rendszeresen jelennek meg – és szerencsére tűnnek el – a különböző sittes zsákok, kiszuperált szőnyegek és feltekert linóleumok. Számomra akkor vált érdekessé a lomtalanítási kérdés, amikor hosszú évek szolgálata után a mosógépem felmondta a szolgálatot.
Az örök kerülgetnivaló
Egy-egy háztartásban rengeteg féle és fajta hulladék keletkezik, ezeknek zömét azonban könnyen eltávolíthatjuk: a szelektíven gyűjthetőket ma már szelektíven is viszik a kommunális hulladéktól (főleg ételmaradékok, koszos pelenkák, stb.), ezeket elég csak a megfelelő kukában elhelyezni. A háztartási lomot azonban nem tehetjük kukába, így az elektronikai hulladékot (kiszuperált hűtő, tévé, monitor, mosógép, stb.), leharcolt bútorokat, akkumulátort és a felújítás során keletkező sittet sem.
Fontos ugyanakkor, hogy bár a Fővárosi Közterület-fenntartó évente egyszer minden kerületben ingyenes lomtalanítást biztosít (ezeknek az időpontjairól itt tájékozódhatsz bővebben), a fent említett termékek jelentős részét még ekkor sem tehetjük utcára. A bútorokat ugyanis bár elviszik, az elektronikai hulladékot és a sittet, valamint a veszélyes hulladékokat nem. Ezeket ugyanakkor bármikor elvihetjük a kijelölt gyűjtőhelyekre vagy a MÉH-be.
Lomizókra bízzuk vagy magunk vigyük?
Minden esetben, ha magunk szállítjuk le a hulladékot úgy személyi igazolványra és lakcímkártyára is szükségünk lesz. A törvényi előírás szerint a lakosságnak magának kell gondoskodnia a leadni kívánt termék szállításáról, bár már egyre több telepen igényelhető háztól elszállítás. Egy másik, bár nem különösebben legális módja a kiszuperált mosógépektől való megszabadulásnak, ha a lomizókra bízzuk, akik kis platós kocsival járják a környéket. Sok ember kifejezetten ebből él – kérdés, hogy megéri-e?
A budapesti fémtelepeket üzemeltető Intermetal oldala szerint valamennyi pénzt magunk is kaphatunk a fáradozásainkért, a vas lemezhulladékot 40 forintért veszik át kilónként (egy mosógép – fajtától függően – úgy 30-70 kilogramm is lehet), míg a vörösrézért akár 1450 forint is ütheti a markunk – ezért is tulajdonítják el előszeretettel a vasúti rézkábeleket. Az alumínium dobozokért (sörös, üdítős) kilónként 320 forintot adnak. Összességében tehát egy mosógépért legrosszabb esetben is 1200 forintot kaphatunk, cserébe környezetkímélő módon szabadultunk meg. Az, hogy valaki lemond-e ennyi pénzről más javára, az már a maguk dolga. (Az én mosógépem 10 perc alatt tűnt el a ház elől, amíg felszaladtam a lakásba valamiért.)
|
Mi legyen az egyéb hulladékokkal?
|
Elhallgathatnak a fegyverek Kongóban. 
