Az intézkedést a fehérorosz mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium állatorvosi és élelmiszeripari felügyelete hozta - jelentette az orosz hírügynökség.
| Magyarországon mindössze egy esetben észleltek megbetegedést, melyet a Vidékfejlesztési Minisztérium jelentett az Állategészségügyi Világszervezetnek - reagált a Vidékfejlesztési Minisztérium. |
A fehérorosz állatorvosi szolgálat szombati jelentésében a korlátozást azzal indokolták, hogy Magyarország területén "olyan állatokat találtak, amelyek a Schmallenberg-vírus hordozói".
Az eddig kevéssé tanulmányozott betegséget első felbukkanásának helyéről, a németországi Schmallenbergről nevezték el. Ezen a Kölntől mintegy 80 kilométerre fekvő településen mutatták ki először a járványos megbetegedést három tejelő szarvasmarhán 2011 augusztusában. A betegség egyebek között átmeneti magas lázat, gyomor- és bélpanaszokat, akár 50 százalékos tejhozam-csökkenést, továbbá holtellést, magzati és későbbi fejlődési anomáliákat is okozhat.
Csak ne legyen kergemarhakór 2.0!
Az elmúlt 25 év slágertémája volt a szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás, más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők (birkák, juhok) úgynevezett súrlókórjával és az embereknél előforduló Creutzfeld-Jakob kórral (CJD).
1985-ben a gazdák felfigyeltek arra, hogy egy betegség - gyanúsan hasonló a birkák súrlókórjához - jelent meg a marhák között. Egy Holstein tejelő marha volt az első, amely rugdalni kezdett, egyre idegesebbnek tűnt, majd holtan esett össze. Miután felboncolták, megállapították, hogy agya tele volt lyukakkal, mint egy szivacs, ezért nevezték el ezt a betegséget szivacsos agyvelőelfajulásnak, (BSE)-nek.
Míg 1987-ben Nagy-Britanniában 700 marhát tartottak számon, amelyek kergemarha-kórban szenvedtek, 1988 nyarán már 7000-re nőtt a beteg állatok száma. 1992-ben 36 000 BSE-vel fertőzött marha állt a statisztikában. 1994-ben már majdnem 150 000 kerge marhát azonosítottak - amely több, mint a brit marhaállomány fele. Kitört a pánik, az emberek leszoktak a marhahús evésről, majd megkezdődött a fertőzött marhaállomány leölése és elégetése. Döbbenetes képsorok járták be a világot a nem túl finom eszközökkel elpusztított és krematóriumba cipelt marhatetemek képeivel.
Emberre is veszélyes
Később egyértelművé vált, hogy a kergemarhakór átterjedhet az emberre is. A CJD két tejelő marhákat tenyésztő gazdánál jelentkezett a 90-es években, akiknek állatai között voltak BSE-vel megfertőzött tehenek. 1995-ben Dr. Richard Lacey megjelentette mindenkit megdöbbentő könyvét a kergemarhakór angliai terjedéséről és ennek hatására a British Medical Journal novemberi számában felvetette a lehetőségét, hogy emberek is megkaphatják a kergemarha-kórt marhahús fogyasztásával. 3 millió brit azonnal felhagyott a marhahús evéssel. Az angol iskolák rögtön beszüntették a marhahús felszolgálását a menzákon. A marhatenyésztés pedig a legsúlyosabb válsággal nézett szembe, hiszen a világon mindenütt drasztikusan csökkent a bifsztek fogyasztása.
Ez idáig több mint 150 esetben regisztrálták világszerte, hogy valaki megbetegedett volna a CJD-ben és ezek közül a legtöbb fertőzöttet Nagy-Britanniából jelentették, de felbukkant a betegség Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Japánban, Kanadában és az Egyesült Államokban is. A megváltozott étkezési szokások eredményeként és a fertőzés legyűréséről szóló médiakampányok eredményeként azonban mára már egyre kevesebbet hallunk a kergemarhakórról.
Megosztott volt a brit testület. 
