– Erősen süllyed a kamatszint, ami változtat a megtakarítási szokásokon is, például az adatok szerint sokan fordulnak a befektetési alapok felé. Nem veszélyezteti ez az állampapír-eladásokat?
B. L. A.: Kritikusaink állandóan a kockázatokkal jönnek, erre azt szoktam, mondani, hogy ha kilépek az utcára és a fejemre esik egy tégla, az a kockázat is mindig fennáll. De mégis kimegyek az utcára. Itt sokan attól tartanak, hogy ha nagyon alacsonyra süllyed a kamatszínvonal, akkor nem veszi meg senki az állampapírjainkat. Ez most, amikor a kötvényaukciókon egyelőre négy-ötszörös lefedettség van a meghirdetett mennyiséghez képest, jelenleg hangulatkeltésnek tűnik nekem, a veszély távoli.
De ez a kockázat természetesen létezik, egyszer el fog érni a hozam egy olyan szintet, amikor a kereslet már nem fog megjelenni. Hogy hol van ez a szint, azt nem tudjuk megmondani ma. Tény az, hogy ebben a hozamcsökkenésben a jegybank kamatcsökkentése szerepet játszott, de ettől a hozamgörbe lehetett volna meredekebb is. Minél hosszabb irányba megyünk ugyanis, minél hosszabb az állampapírok futamideje, annál gyengébben hat ugyanis az alapkamat a hozamokra.
Abban, hogy évi öt százalék alá ment le a tíz éves hozamunk, abban szerepet játszott a jegybank is, de sokkal inkább a nemzetközi befektetői hangulat az oka. Ez persze bármikor megváltozhat, de úgy gondolom, hogy jelenleg örülni kell annak, hogy el tudtunk adni ilyen hozammal ennyi állampapírt. Azután majd ha a kereslet módosul, akkor változik a kamatszint is, és előbb-utóbb megint kialakul az a hozamszint, ahol megint el lehet adni.
– Ha most hirtelen nagyon megváltozna a kereslet, ne adj isten bekövetkezne az, ami 2008 őszén, amikor gyakorlatilag senki semmit nem vett, akkor körülbelül meddig lennének elegendőek a finanszírozási források?
B. L. A.: Hát ez az a kérdés, amire nem szoktunk válaszolni. Ezt ha megkérdezik az amerikai treasury vezetőjétől, hogy meddig tart ki, akkor ő is csak azt tudná mondani rá, hogy ha nem tudok eladni egy darabot sem, akkor előbb-utóbb elfogy a tartalék. A hitelpiaci válság felértékelte minden adósságkezelőnél a tartalék szerepét. Nem tudom, a németeknél mennyi a tartalék, ők könnyebb helyzetben vannak, de a kisebb kezelőknél mindenki ezt a kérdést teszi fel. Erre nem szoktuk azt válaszolni, hogy X hónap, hanem elkezdjük sorolni, hogy milyen biztonsági tartalékok vannak a rendszerben.
Itt van a forint-cash, a devizabetéteket megnöveltük, egyébként emiatt megnőtt a bruttó adósság is. Ám akár ennek árán is, de tartalékokra szükség van. A Nyugdíjreform- és Adósságcsökkentő Alapban is vannak még tartalékok, bár nagyságuk egyre csökken.
– A likviditása sem lehet túl jó a megmaradt eszközöknek.
B. L. A.: Elég jól sikerült értékesíteni az eszközöket, de van egy illikvid részük, természetesen. Nem is értem, hogy a nyugdíjpénztárak, ha hirtelen tömegesen kiléptek volna a tagok, akkor mit tettek volna ezekkel az eszközökkel.
– Milyen befektetések ezek? Zárt végű, esetleg tőkevédett alapok? Tőzsdén kívüli részvények?
B. L. A.: Például private equity fund-ok, Jersey és Guernsey-szigeten és hasonló helyeken bejegyezve. Ezeket ha négy évvel lejárat előtt akarja a tulajdonos visszaváltani, akkor csak húsz százalék diszkonttal lehet, és az is csak 120 nap elteltével folyik be. Valamint gond van egyes hazai ingatlanfejlesztő alapokkal is, amelyek a válság áldozataivá váltak.
– Tudom, hogy sok külső körülménytől függ, de mégis mikor várható újabb külföldi devizakötvény-kibocsátás?
B. L. A.: 5,1 milliárd euró a lejáró devizaadósság idén, és a jóváhagyott finanszírozási terv szerint ezt devizában újítjuk meg. Ez úgy állt össze a tervben, hogy 4,0-4,5 milliárd euró piaci kibocsátás, az EIB-től történő hitellehívás, illetve a PEMÁK hazai eurós lakossági államkötvény értékesítése refinanszírozza.
Ehhez képest még egy plusz tényező bejött, amiből nem tudjuk, hogy mekkora bevétel származik majd, ez a letelepedési kötvény.
Az első évben egy nagyobb fellendülés lehet benne, később szerényebb lehet az értékesítés, de ezt most nem tudja nekünk senki megmondani pontosabban. A finanszírozási tervben ezért nem vettük figyelembe. Ha jön belőle, az jó, de ha nem, akkor is meg van oldva a refinanszírozás.---- Mibe kerülnek a kisbefektetők? ----
A PEMÁK egyébként a márciusi egyszeri nagy visszaváltás ellenére egyre népszerűbb, nem tettük még közzé a májusi adatokat, de azok is szép gyarapodást mutatnak. Május elején meg kellett emelni százmillióval a tervezett ötszázmillió eurós mennyiséget, azután újabb 150 millióval, majd le is zártuk az értékesítést és új sorozatot bocsátottunk ki. (Ez a 2016/Y, 3,95 százalékos eurókamattal – a szerk.) Már ez is arra enged következtetni, hogy megugrott az értékesítés.
– Akkor, lesz szükség még nemzetközi kibocsátásra?
B. L. A.: Szeretnénk még devizában kimenni a piacra, erre lehetőség is van, hiszen a nemzetközi piac továbbra is nagyon jó. Felmerül az is, hogy a keleti nyitás jegyében esetleg valamelyik távol-keleti országban még lehet kisebb összegű kibocsátás. A devizakibocsátást befolyásolja a jegybank tartalékpolitikája is, ebben mi együtt kell működjünk egymással, de ez nem azt jelenti, hogy mindent ez határoz meg.
Egyébként stratégiai célunk, hogy a forint részaránya növekedjen az adósságon belül, ez nagyon jó dolog, ami egyfelől kockázatot csökkentő tényező. Másfelől viszont ha a forinteszközt külföldiek veszik meg, akkor a kockázat más oldalról megnő. Hiszen a 2008-as év pont azt mutatta, hogy a külföldiek kezében nem a devizában kibocsátott állampapír lett forró a válság idején, hanem a forint, attól akartak elsősorban megszabadulni.
– Az lenne a logikus, hogy ha a forint gyengül, akkor olcsóbbak lesznek a forinteszközök a külföldiek számára, és ez vásárlásra is ingerelhetné őket.
B. L. A.: Igen, ez eddig rendben van, de másra is figyelnek. Például a görög adósság és az olasz adósság összevetésénél felmerült, hogy a görög adósság azért sokkal kockázatosabb, mert nagyobb benne a külföldi finanszírozás. Nekünk is mindenképp a belföld felé kéne fordulni, ezért jó a lakossági irány, noha annak természetesen költségei vannak az intézményi értékesítéshez képest.
– Mekkorák ezek a költségek?
B. L. A.: Például most öt százalék a kamatszint, amellyel az egy éves lakossági Kamatozó Kincstárjegyet értékesítjük, az intézmények pedig majdnem pontosan négy százalékos hozammal tudtak legutóbb 12 hónapos kincstárjegyhez jutni.
– A számlavezetés költségei az Államkincstárnál, a fiókhálózat fenntartása, ezekre van valamilyen becslés, hogy fajlagosan mennyit tesznek ki? Vagy hogy a bankoknak fizetett értékesítési jutalék mennyi?
B. L. A.: A számlavezetési díjat az ügyfél fizeti, ahol fizeti. Az Államkincstár fontos, de nem meghatározó szereplő az értékesítésben, a legtöbb papírt a nagyobb pénzintézetek adják el. A jutalék mértéke üzleti titok, de nem egy óriási összeg. A hosszú futamidejű papírok értékesítése egyébként ilyen szempontból is hatékonyabb, mert a jutalék több évre oszlik meg.
– Onnét indultunk el, az az idei legfontosabb fejlemény a piacon, hogy csökkennek a kamatok és sok befektető emiatt alternatívákat keres. A bankokban az idén csökkent a lakossági betétek állománya, a lakossági állampapírok és a befektetési alapok állománya viszont növekedett. Korábban voltak viták, hogy az állampapírok elszívják-e a bankokból a forrást, most úgy tűnik, igen.
B. L. A.: Ennek van egy másik oldala is, a bankok azért engedik el ezeket a forrásokat, mert nem tudnak velük mit kezdeni. Azt hallom mindenhonnét, hogy a bankok hitelezési aktivitása alacsony, és túlbiztosították magukat forrásoldalon, nem tudják jól kihelyezni a pénzt. Volt olyan forgalmazó, aki jelentkezett nálunk, hogy szeretne Kamatozó Kincstárjegyet forgalmazni, mert nincs érdekeltsége abban, hogy versenyképes kamatot kínáljon, a kihelyezési oldalon ugyanis nem tudja azt kitermelni.
Viszont meg akarja tartani az ügyfelet, ezért szeretne belépni a Kamatozó Kincstárjegy forgalmazói közé. Ennyire nincs kiszorítási hatás. Ráadásul az MNB is megjelenik a hitelprogramjával. Tavaly év elején végeztünk egy elemzést, akkor azt láttuk, hogy a bankok betétállománya nőtt, hitelállománya csökkent. A bankok korábban el akarták érni a megfelelő hitel-betét arányt, most azonban már nem akarnak agresszívan betétet gyűjteni, nincs benne érdekeltségük.
– Akkor most szent a béke.
B. L. A.: Legalábbis kicsit elhalt ez a vita, alábbhagyott a kritika velünk szemben. Egyébként nem kötelező a bankoknak állampapírt forgalmazni, megtehetik, hogy más érdekeltségi rendszert teremtenek a fiókokban. Ahogy korábban elő is fordult, voltak évek, hogy oly mértékben lebeszélték róla az ügyfeleket, hogy egyszerűen nem lehetett állampapírt eladni a bankfiókokban. A kamatozó Kincstárjegyek állománya, amely most felment 600 milliárd fölé, akkoriban csak 80 milliárd forint körül volt, pedig évekkel korábban szintén előfordult 250 milliárdos érték.---- Rá lehet-e szokni a kisbefektetők papírjaira? ----
– Az intézmények még nem kezdtek arra rászokni, hogy a négy százalékos hozamú diszkont kincstárjegy helyett inkább öt százalékos Kamatozó Kincstárjegyet vásároljanak?
B. L. A.: De, próbálkoztak vele, ezért változtattunk kétszer is a szabályozáson. Az első lépés az volt, hogy a tízmillió forint alatti magánszemély, tízmillió feletti magánszemély és egyéb kategóriákat bevezettük. Eredetileg a tízmillió alatti magánszemély volt a preferencia, lehetőségünk volt a többiek jegyzését elvetnünk. Később a tízmillió feletti magánszemélyeket is preferáltuk.
A második lépés az volt, hogy nem fizetünk az egyéb kategóriájú jegyzésekért jutalékot. Végül a legújabb szabály, hogy hitelintézet nem vehet belőle. De többször előfordult az utóbbi időben, hogy az egyéb jegyzéseket elutasítottuk, gyakorlatilag leneveltük az egyéb ügyfeleket erről. Jelenleg a belföldi magánszemélyek jegyzése élvez elsőbbséget, vagyis allokáció esetén az általuk megvásárolni szándékozott kincstárjegy mennyiség egészét vagy annak egy részét mindenképpen megkapják, miközben a többi befektetői csoport jegyzése adott esetben teljes egészében elutasításra kerül.
Azért hagytuk meg egyáltalán ezt az egyéb kategóriát, mert előfordulhat, hogy kétszemélyes kisvállalkozás, vagy például társasház szeretné Kamatozó Kincstárjegybe tenni a pénzét, amely, úgy gondoljuk, kvázi lakossági ügyfél. Nekik szeretnénk biztosítani a lehetőséget, de nem gondolom, hogy például bármelyik profi pénzügyi részleggel rendelkező nagyvállalatnak ebbe kellene fektetnie a pénzét.
– Forintos inflációkövető kötvényből, amely most csak magánszemélyeknek van, nem lenne célszerű intézményi sorozatot is létrehozni?
B. L. A.: Értékesítettünk inflációkövető kötvényeket intézményeknek régen, az gyakorlatilag teljes kudarc volt. A tőkeindexált típusú kötvényt például gyakorlatilag egy nagybefektető vette. Ott volt csak sikeres ez a forma, ahol van olyan intézményi kör – például már folyósítási szakaszban lévő nyugdíjpénztár –, amely inflációhoz kötött kötelezettségeket vállalt.
– A másik kényes téma szokott lenni, hogy az államadósságunk éppen magas-e vagy sem.
B. L. A.: Amint márciusban egy sajtóbeszélgetésen is elmondtuk, a rövid távú államadósság nagyon ingadozik, csak hosszabb távon érdemes az alakulás irányára vonatozóan következtetéseket levonni. (Az erről szóló cikk itt olvasható – a szerk.) Nagyon sok függ attól, hogy például mekkora lejáratok vannak az aktuális hónapban vagy negyedévben. Ha a következő időszakban nagy lejárat vagy hiteltörlesztés közeleg, akkor általában előfinanszírozunk, azaz megnöveljük az állampapír-kibocsátás értékét, ami a törlesztést megelőző időszakban átmenetileg növeli az államadósságot. Ha viszont megtörténik a törlesztés, az államadósság csökken.
Mostanában nincsen érdemi lejárat, ilyenkor nagy a nettó kibocsátás, a bruttó államadósság nő. Ha például előtörlesztenénk az IMF-hitelt, akkor ellenkező lenne a kép, az adósság hirtelen csökkenne. Egy-egy adatból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Sajnos előfordul, hogy mindenki megpróbálja az adatokból azt a következtetés levonni, amit éppen szeretne. A forintárfolyam is össze-visszarángatja az adósság értékét.
|
| Az államadósság alakulása (Forrás: ÁKK) |
Az idén a februári dollárkötvény-kibocsátásból is megmaradt mintegy egymilliárd dollár, forintban is kibocsátottunk körülbelül ötszázmilliárdot, a lakossági értékesítés is jól ment. Ha lehetőségünk volt, nagy mennyiségben vásároltunk vissza év végi vagy jövő évi lejáratú kötvényeket is. Volt 50-60 milliárdos visszavásárlási aukció is, a külföldi befektetők ugyanis hosszabb futamidejűre cserélik a portfóliójukat. Úgy gondoltuk, ha bevállalunk egy nagy összegű visszavásárlást rövid maradék futamidejű kötvényekre, akkor az keresletet élénkítően hat a hosszú oldalon, és be is jött.
– A külföldi befektetők kopogtatnak az ajtón, és jelzik az igényeiket személyesen?
B. L. A.: Nem, csak a forgalmazókon keresztül állunk velük kapcsolatban, piaci a mechanizmus. De vannak rendszeres látogatások, amiket szerveznek a forgalmazóink, rendszeresen jönnek alapkezelők, de nem konkrét ügyekben. Ők inkább a gazdasági helyzettel ismerkednek, és például megkérdezik, amit Ön is, hogy meddig bírjuk, ha nem csinálunk semmit.---- A Templetontól a titokzatos PEMÁK-vásárlóig ----
– Lehet még tudni más olyan hatalmas súlyú állampapír-befektetőről, mint a Templeton?
B. L. A.: Nem. Biztosan vannak még alapkezelők, akik sok magyar állampapírt tartanak, például német alapokban hagyományosan sok van, de a Templetonhoz hasonló méretűről nem tudok.
– A tavaszi nagy PEMÁK-visszaváltás hátteréről mit lehet megtudni? Mégis miért gondolta meg magát, és váltott vissza nem sokkal a vásárlás után az a nagybefektető?
B. L. A.: Erről őt kéne megkérdezni, de az értékpapír-titok mindenkit megillet, így erről az ügyről mi nem nyilatkozhatunk. Annyira erős Magyarországon az értékpapír-titok, hogy általában még mi sem tudjuk, kinek adunk el, csak a forgalmazókat ismerjük, akik a vételi ajánlatot az aukción benyújtják. Ha valaki két vagy három forgalmazón keresztül ad be ajánlatot, akár az egész aukciós csomagot is el tudja vinni, és még csak nem is ismerjük. Amerikában sem lehet nyilvánosságra hozni a személyt, de fel kell fednie magát az eladóval szemben és korlátozott az egy személy által elvihető mennyiség.
– Gondoltak már arra, hogy nyílt végű állampapíralapot hozzanak létre? A kisbefektetőknek ez praktikus lenne, például nincs lejárat vagy lekötési idő, rugalmasabb.
B. L. A.: Van egy szempont, amit nem nagyon szoktak figyelembe venni. A magyar forintadósságnak viszonylag rövid a futamideje, nagy a megújítási szükséglete, erről az oldalról szokták is kritizálni az adósságszerkezetet. Egy ilyen alap létrehozása ebből a szempontból jelentős kockázatot jelentene. Statisztikailag a befektetési jegyek visszaválthatósága miatt rövid lejáratú adósságnak minősülne, folyamatos megújítási szükségletet jelentene. Hiszen a kisbefektető bármikor kiveheti a pénzt.
Nekünk egy ilyen nagyon rövid futamidejű termék életveszélyes lenne, de ha a forgalmazók csinálnak ilyet, az csak jó. Akkor az állampapírokat a másodpiacon értékesítik, ha a visszaváltások miatt szükséges.---- Túl magas a hozam vagy túl alacsony? ----
– Szokták még említeni, hogy a hozamfelárunk a fejlett, például német állampapírokhoz képest nagyon magas, valahol Portugália közelében, vagy például Spanyolországé felett van, és így drága a finanszírozás.
B. L. A.: Hol azt kifogásolják, hogy túl alacsonyak a kamatok, amint arról már beszéltünk, hol meg azt, hogy túl magas a hozamfelár. Ez nekem igencsak ellentmondásosnak tűnik.
– A tranzakciós illeték változtatott valamit a kisbefektetők viselkedésén? Például csökkent a mobilitásuk?
B. L. A.: A nagybefektetőket a maximum 6000 forintos díj nem vágja földhöz. A kisbefektetők viselkedésén pedig nem tapasztaltunk semmilyen hatást, nem láttuk, hogy kifejezetten ezen illeték bevezetéséhez kapcsolódóan csökkent volna a másodpiaci forgalom.
– Milyen új lakossági terméket terveznek, és a meglevőket mind tovább szeretnék vinni?
B. L. A.: Egyik lakossági termék megszüntetését sem tervezzük. Szeretnénk a lakossági befektetések futamidejét növelni, ezért egy olyan új terméket tervezünk, amely ezt segíti elő és új célcsoportot is behoz. A mi célcsoportunk ugyanis eddig főleg a 45 év felettiek körében volt, mert főleg akkor tudnak megtakarítani az emberek, amikor már kiröppentek a gyermekek.
– Ráadásul abban a korban már inkább a biztonságra törekszenek az emberek.
B. L. A.: Igen. Egy korábbi felmérés szerint a tipikus ügyfelünk az ötven év körüli, kisvárosban élő, középfokú végzettségű nő volt. Persze a szórás nagy, ez csak a leggyakoribb eset. De szeretnénk nyitni a fiatalok felé is, amire jó lehetőséget nyújt a start-számla, ami a gyermekekről való gondoskodásra ad egy jó lehetőséget. Ezt szeretnénk átalakítani úgy, hogy sokkal ösztönzőbb, kedvezőbb legyen.
– Hogyan?
B. L. A.: A részletek még egyeztetés tárgyát képezik, de a lényeg talán már kialakult. A konstrukció fő értelme most is az, hogy a számlát a gyermek születésekor meg lehet nyitni, és az azon levő pénzt 18 éves korában veheti fel automatikusan a fiatal. Erre a számlára adókedvezménnyel lehet befizetni pénzeket, és meg lehet határozni, hogy milyen befektetésben szeretnénk kamatoztatni.
– Minden évben egy új 19 éves kötvény indulna?
B. L. A.: Igen, évente egy, várhatóan február 1-től január 31-ig, hogy ne az év végi őrületre essen a fordulónap.
– Az államadósság-kezelők szoktak állampapírokat vásárolni?
B. L. A.: Hogyne, az én megtakarításaim nagy része is állampapírban van.
– Mióta foglalkozik állampapírokkal?
B. L. A.: 1993 óta, azaz húsz éve. Pontosabban 19 év és közel nyolc hónapja.
– Az állampapírok hazai, legújabb kori története is körülbelül ennyi idős.
B. L. A.: Igen. 1993. szeptember 15-én neveztek ki az Államadósság és Költségvetési Garanciakezelési Osztály vezetőjének a PM Költségvetési Főosztályon belül, és ezidőtájt váltak rendszeressé a piaci állampapír kibocsátások is.
– A sok trófea a vitrinben és a falon, mind az államadóssággal kapcsolatos, vagy sportteljesítmény?
B. L. A.: Nem, ez sport, méghozzá a kosárlabda. Az ÁKK trófeái a tárgyalóban vannak, kaptunk néhány díjat olyan neves külföldi szaklapoktól, mint a Euromoney, illetve a Euroweek. Többek között tavalyelőtt volt például az ÁKK az év legjobb fejlődő piaci kibocsátója az akkor megvalósított dollárkibocsátások miatt, éppen az akkoriban itthon sokat bírált 10 és 30 éves dollárkötvénnyel. Még a Petrobras nevezetű brazil olajcéget is megelőztük. Azóta egyébként már nemigen bírálják azt a 30 évest.
Az adósságkezelés nem pusztán a kamatokon múlik, sok egyéb tényező teszi stabillá és biztonságossá, mint a futamidő, a kamatszerkezet, devizaszerkezet. Az IMF-hitel például ebből a szempontból rontott az összképen, mert viszonylag rövid, csupán 4 év volt az átlagos hátralévő futamideje.
Maradt a helyén a japán kamat. 
