|
| Migránsok a szicíliai Pozzallo kikötőjében 2018. július 16-án. EPA/FRANCESCO RUTA |
| Jelentősen visszaesett az illegálisan Európába érkező migránsok száma 2015 óta, írtuk sorozatunk első részében. Ennek két fő oka volt: a balkáni útvonal bezáródása, ami az EU-Törökország egyezménynek és a balkáni határzárnak köszönhető – erről sorozatunk második részében volt szó – , valamint a Földközi-tengeri olasz útvonal bezáródása, ami nagyrészt Olaszország érdeme. Most utóbbi történéssel foglalkozunk. (A BBC irányelvei alapján migránsoknak azokat a személyeket – bevándorlókat, menekülteket – nevezzük, akik "úton vannak", és még nem estek át a menedékkérelmi procedúrán – a szerk.) |
Elfogytak a migránsok
A szicíliai kikötők szinte üresek, a válság korábbi gócpontjának számító Lampedusán pedig csak a madarak éneke töri meg a csendet a menekülttáborban – írta helyszíni riportjában a New York Times 2018 júniusában, három évvel a menekültválság csúcspontja után.
„A mostani a legcsendesebb időszak 2011 óta. Az érkezők száma drámai mértékben csökkent”
– mondta akkor Salvatore Martello, a sziget polgármestere. A helyszíni tapasztalatokat a statisztikák is alátámasztják: az Észak-Afrikából a Földközi-tengeren keresztül Olaszországba érkezők száma 2017-ben kétharmadára, 2018-ban pedig csaknem tizedére csökkent a 2016-os szinthez képest.
Ezzel párhuzamosan mérséklődött az útközben életüket vesztett (vagy hivatalosan eltűnt) bevándorlók és menekültek száma is: míg 2016-ban 4578 áldozatot regisztráltak, addig tavaly 1311-et. Igaz, 2014 óta még így is csaknem 15 ezren haltak meg ezen az útvonalon.
Bekeményít a balközép kormány
Az adatokból és a helyszíni jelentésekből az is egyértelműen kitűnik, hogy az érkezők számának radikális csökkenése már 2017 nyarán, a balközép Gentiloni-kormány idején megindult (a Demokrata Párt politikusa 2016 decembere és 2018 májusa között volt Olaszország miniszterelnöke).
Míg például 2017 márciusában még csaknem 11 ezer migráns érkezett a dél-európai országba, 2018 márciusában már csak alig több mint ezer.
Embercsempészekből kapuőrök
A jelentős visszaesés annak köszönhető, hogy a Gentiloni-kormány egyezséget kötött azokkal az észak-afrikai országokkal – elsősorban Líbiával – , ahonnan a migránsokat szállító "hajók" és csónakok útnak indultak. Líbiában több "rivális" kormánnyal (törzsekkel és milíciákkal) is meg kellett állapodni, mivel az országban Moammer Kadhafi 2011-es, nyugati katonai segítséggel történt megdöntése óta polgárháború dúl.
A megállapodás lényege az volt, hogy a milíciák beszüntetik az embercsempészetet és helyi táborokban tartják (vagy visszafordítják) a nagyrészt Fekete-Afrikából érkező migránsokat.
"A fordulópontot az jelentette, amikor Olaszország rávette a klánokra épülő milíciákat, amelyek kontrollálják a migránskereskedelmet a líbiai partok törvényen kívül álló szakaszán a fővárostól, Tripolitól Nyugatra, hogy ne indítsák el a hajóikat"
– írta a New York Times. A lap szerint így lettek az embercsempészekből hirtelen kapuőrök. Marco Minniti akkori olasz belügyminiszter pedig Rómába hívta azon törzsek vezetőit, amelyek az Algériából, Csádból és Nigerből induló migránsútvonalakat ellenőrizték.
"Nagyon lassan, olaszosan közelítettünk a témához. Mindenkivel beszéltünk"
– mondta Mario Giro akkori olasz külügyminiszter-helyettes. Olaszország emellett szervizelte a líbiai parti őrség hajóit, kiképezte az ottani őrséget, támogatta a helyi menekülttáborokat, valamint arra kényszerítette a nemzetközi mentőhajókat, hogy a líbiai partoktól távolabb folytassák tevékenységüket. (Bevándorlás-ellenes politikusok már akkor azt hangoztatták, hogy az embercsempészek "taxiként" használják a mentőhajókat, és összejátszanak az azokat működtető civil szervezetekkel.)
Mindenkit lefizettek?
Az olasz kormánnyal szemben ugyanakkor az a vád merült fel, hogy lefizette Líbia pénzéhes hadurait – Róma ezt vitatja – , és hagyta, hogy a migránsok olyan líbiai táborokban rekedjenek, amelyekben embertelen körülmények uralkodnak.
Olaszország amúgy már korábban, az EU nyújtotta segítség keretein belül is próbálta elejét venni a bevándorlási hullámnak (parti őrség kiképzése, a migránsokat "kibocsátó" afrikai országok támogatása), ezek a lépések azonban nem vezettek eredményre.
Az olasz fellépéssel párhuzamosan az EU is segítette a líbiai határvédelmet, valamint támogatta (és támogatja) az afrikai országokat az emberáradat megelőzése érdekében.
Salvini színre lép
Az érkezők száma tehát már relatív alacsony szinten volt, amikor 2018 júniusában átvette az ország irányítását a választásokat megnyerő, jobboldali-populista Liga és a baloldali gyökerű, elitellenes Öt Csillag Mozgalom alkotta szövetség.
Az új belügyminiszter, Matteo Salvini már június végén bejelentette, hogy lezárja az olasz kikötőket a civil szervezetek mentőhajói előtt.
"Állítsuk meg az emberkereskedő maffiát: minél kevesebben indulnak útnak, annál kevesebben fognak odaveszni"
– közölte Salvini. A bevándorlás-ellenes politikus egyúttal azzal vádolta meg a civil szervezetek mentőhajóit, hogy tevékenységükkel ösztönzik az emberkereskedelmet. (A civil szervezetek szerint csak humanitárius célok vezérlik őket.) Az új olasz kormány nyomására több hajó fel is függesztette mentőakcióit.
A törvényeken is szigorítottak
A párton kívüli jogászprofesszor, Giuseppe Conte vezette kabinet 2018 őszén új, bevándorlás-ellenes törvényeket is elfogadott. Azóta nem adnak például menedéket azoknak, akik nem üldöztetés elől, hanem humanitárius okokból menekülnek.
"Hajlandó vagyok befogadni azokat a nőket és gyermeket, akik háború elől menekülnek. A többieket viszont nem. Nem akarom, hogy hülyének nézzenek"
– jelentette ki Salvini. Akkori becslések szerint valószínűleg több tízezren válnak idővel illegális migránsokká a törvény következtében.
Az új kormány szigora nyomán tehát tovább csökkent a Földközi-tengeren keresztül Olaszországba érkezők száma.
Idén az első négy hónapban összesen mintegy 700 bevándorló és menekült szállt partra, kevesebb mint a válság csúcspontján naponta. Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy az Észak-Afrika-Olaszország migrációs útvonal szinte teljesen bezárult.
(Sorozatunk csütörtökön megjelenő, negyedik részében a spanyolországi helyzettel, valamint a lehetséges jövőbeni fejleményekkel foglalkozunk.)
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
