|
| Recep Tayyip Erdogan (Forrás: Fidelity) |
Ciprus, Líbia, Szíria, Izrael, USA és az EU – ahova csak nézünk, a török külpolitika konfrontációs kurzuson van. Nos, vessünk egy-egy pillantást Erdogan neo-ottomán hadjáratának frontjaira.
Ankara-USA
Alig pár nap telt el a NATO 70-ik születésnapi találkozója óta, és a török elnök már azzal fenyegeti a szövetséget és Washingtont, hogy bezárja Incirlik-ben a légitámaszpontot és Kürecik-ben a radar-támaszpontot. Erdogan ezt arra az esetre helyezte kilátásba, amennyiben Washington büntetőintézkedéseket foganatosít Ankarával szemben a nyáron vásárolt orosz S-400 típusú rakétavédelmi rendszer miatt.
Ankara és Washington viszonyát megterhelte az is, hogy a képviselőház után a múlt héten az amerikai szenátus is népirtásnak ismerte el az Oszmán birodalomban az örményekkel szembeni fellépést az 1910-es években. Mindenesetre az amerikai külügyminisztérium elhatárolódik a határozattól. Ez Erdogant nem nyugtatja meg, és most válaszul az amerikai indiánok elleni tömeggyilkosságokat tervezi elfogadni népirtásként. A szenátus ráadásul a 2020-as katonai költségvetésben javasolja, hogy Ciprus ellen oldják fel a fegyverszállítási embargót, ami tovább irritálja Ankarát.
Ankara-EU
Egy belső EU-s jelentés szerint ebben az évben december közepéig 70 ezer migráns érte el az Uniót az Égei-tengeren keresztül, ami 46 százalékos emelkedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Szakértők már kétségbe vonják, hogy egyáltalán még működik-e a menekültegyezmény Ankarával.
Ankara-Líbia
Jelenleg Tripoliban székel egy, az ENSZ által elismert nemzeti egységkormány (GNA), másrészt pedig a tobruki központú parlamentre támaszkodó, Haftar tábornokhoz köthető vezetés, amely az ország keleti felének legnagyobb részét ellenőrzi. A Kelet- és Dél-Líbia nagy részét ellenőrzése alatt tartó Haftar „nem legitim vezető, és egy illegális struktúra képviselője” – húzta alá Erdogan a napokban, miután Isztambulban fogadta Fájez esz-Szarrádzs líbiai kormányfőt. Erdogan a múlt héten kilátásba helyezte, hogy csapatokat küld Líbiába, ha erre Tripoli kéri. Erre Moszkva is felhorkant, hiszen zsoldosai már jó ideje Haftar oldalán harcolnak.
Ráadásul Törökország és Líbia – egyetlen nemzetközi partnerrel sem egyeztetve - november 27-ei megállapodásuk értelmében közös kutatásokat végezhet a Földközi-tenger keleti medencéjében található olaj- és gázlelőhelyek után az egyezmény által meghatározott kizárólagos gazdasági övezetekben. Ez azonban megsérti Görögország gazdasági övezetét és ez ügyben Athén bírja az EU és USA támogatását.
Ankara-Ciprus-Görögország
Erdogan katonai ígéretei Líbia felé oda vezettek, hogy mára Görögország, Ciprus, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Szaúd-Arábia és Olaszország egy felszínében energia-orientált, mélységében viszont katonai partnerség felé araszolnak.
Ankara-Izrael
Arról már november elején beszámoltunk ezeken a hasábokon, hogy Izrael szerint Törökország Hamasz terroristákat rejteget, és pénzügyi központ szerepet tölt be a terrortámadások anyagi alapjainak megteremtéséhez. A héten viszont már olyan jelentések futottak be az izraeli és az egyiptomi hírszerzéstől, miszerint a Hamasz támadásokat tervez Törökország területéről, beleértve a volt jeruzsálemi polgármester meggyilkolását. Ankara fúróhajóinak nyomulása a ciprusi vizeken Izrael szemét is csípi: vasárnap egy izraeli vadászgép körözött egy török fúróhajó felett, világos üzenetet küldve Ankara címére.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
