Itt a nyár, és a török tengerpartok konganak az ürességtől. Ahol máskor turisták milliói nyaralnak, most csak szórványosan fordul elő egy-egy vállalkozó kedvű utazó. Hiányoznak az oroszok milliói, meg mindenki más, aki megriadt a zűrös politikai helyzettől. Pedig Egyiptomból is elmenekültek a turisták, de onnan biztonsági okokból, amit nem könnyű orvosolni. Mind Törökországban nyaralnának, ha az politikailag stabil maradt volna. Ez lehet az egyik, amit most a törökök elég gyorsan felismertek.
Brit bukta
A másik, ami még ennél is keményebb felismerés, valószínűleg David Cameronnak köszönhető. A brit miniszterelnök ballépése egy nagy múltú demokráciát tett 1-2 nap alatt kormányozhatatlan, indulatoktól fűtött, máris szétszakadóban lévő alakulattá, amely egyébként korábban ugyanúgy világbirodalmat irányított, mint Törökország. Ugyanebbe a folyóba nem akarnak belelépni a törökök, hisz ott vannak kurdjaik, nem is kevesen, akik rátérhetnek a skót vagy északír útra, de akár élhetnek békésen is a törökökkel. Az ország vezetése bölcsen jár el: az utóbbit választaná.
Gázai sértődés, Arab Tavasz
Törökország az utóbbi években egyre több országgal került konfliktusba. Az első jelentős összecsapás Izraellel történt, amikor Izrael nem engedte be azokat a hajókat a Gázai Övezetbe, melyekről feltételezte, hogy fegyvert szállítanak, ezért minden odatartó hajót átvizsgált. Egy török hajó átvizsgálásból adódott az incidens, ami aztán a két ország közti diplomáciai kapcsolat megszakadásához vezetett.
Ekkor azonban még viszonylagos nyugalom volt Törökország körül, az amerikaiak még úgy, ahogy kézben tartották a szétesőben lévő Irakot, de aztán jött az Arab Tavasz és az Irakból való kivonulás. A Törökországtól délre fekvő terület, a korábbi Oszmán Birodalom része, melyet a franciák és az angolok egy tragikus békeszerződéssel időzített bombává tettek az első világháború végén, most lángba borult. Szíriát és Irakot polgárháború szaggatta, megjelent az Iszlám Állam, és nem mellesleg kurd államok kezdtek formálódni a török határ mentén.
Nagyhatalmak a spájzban
Tavaly aztán döntően megváltoztak az események, amikor a nagyhatalmak beléptek a konfliktusba. Oroszország Aszad rogyadozó rendszerét támogatta meg Szíriában, Amerika az irakiakat, a mérsékelt szír ellenzéket és a kurdokat. Az eredmény már látható: az Iszlám Államot legyőzik, Szíria egy részén egy orosz támogatású bábállamként maradhat meg az Aszad rezsim, és lesz egy vagy két, többé- kevésbé független kurd állam.
Törökország eddig ezt nem akarta elfogadni, konfliktusba került az oroszokkal, miután egy harci gépüket lelőtte, majd NATO szövetségeseivel is a szíriai és iraki kurdok támogatása miatt. Lényegében nem maradtak barátok, szövetségesek, a Törökországban élő kurdok pedig elégedetlenkedni kezdtek. A bezárkózás politikája a gazdaságot is kikezdte: hiányzanak a turisták, hiányzik az oroszokkal folytatott élénk kereskedelem.
Felismerték
A török vezetés, feltehetően maga Erdogan elnök most villámgyorsan intézkedik. Izraellel egy pillanat alatt kibékült, Oroszországtól pedig bocsánatot kér a harci gép lelövése miatt. Hogy miért ennyire váratlanul történt mindez? Feltételezhető, hogy mély benyomást tett a törökökre a brit példa, ahol a balul elsült népszavazás utáni 3 napban teljes politikai káoszba süllyedt az ország, valutája szabadesésben, népei elszakadóban, még a főváros is válna. Mindenkinek intő példa, különösen a többnemzetiségű országoknak.
Alekszej Navalnij közeli szövetségese, Leonyid Volkov megfogadta, hogy "soha nem adja fel" a Vlagyimir Putyin elleni harcot. 
