Az olajárak már négy éves mélyponton, csak az elmúlt bő 24 órában 5 százalékot zuhantak. Mivel olyan stratégiai termékről van szó, amelynek kontrolljáért rendszeresen indulnak háborúk és amelynek nagy termelő országai komoly politikai befolyással rendelkeznek régiójukban, érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni az okokat és következményeket.

A Brent olajfajta árának alakulása 2012 óta (a charton 100 hordó olaj árát ábrázoltuk)

A kínálati oldal

A piac erősen túlkínálatos, az árak pedig komoly nyomás alatt vannak. Elsőként talán érdemes kiemelni az USA palaolaj-forradalmát, amelynek hatására az Egyesült Államok az OPEC-ből származó importját felére szorította le, sőt 30 év után először felfüggesztette olaj-behozatalát Nigériából.  Líbia vártnál gyorsabb visszatérése a piacokra is negatívan hatott az árakra:  míg a piac 200 ezer hordó/nap termeléssel számolt, az észak-afrikai ország szeptemberben már 810 ezer hordót szállított napi szinten.

Egyre erősebbek az OPEC-en belüli törésvonalak is: míg Venezuela csökkentené a termelést az árak megtámasztása érdekében, a szaúdiak erre nem hajlandóak és agresszívan keresik a vevőket.  A szaúdi stratégia más, mint a nyolcvanas években: akkor a lejtőre került olajárakra a termelés visszafogásával reagáltak, - az ennek ellenére tovább zuhanó árak miatt így jelentős költségvetési hiány alakult ki - végül ők maguk verték le az árat 10 dollárig, amikor végül mégis növelték a termelést.  Most nem ez a helyzet, a szaúdi illetékesek szerint a termelés növelésével harcolni akarnak a piaci részesedésért és hajlandóak tolerálni akár 80 dolláros árat is, így próbálván kiszorítani a piacról a drágább termelőket.

A szaúdiak és a kuvaitiak ráadásul az utóbbi hetekben árháborúba is keveredtek, hogy megőrizzék piaci részesedésüket Ázsiában. A napokban Irak is bejelentette, hogy a korábbinál nagyobb diszkonttal adná az olajat a Brent benchmarkhoz képest.

Ha ezek a hírek nem terhelték volna meg eléggé a piacot, a perzsa állam is bejelentkezett:  Rouhani iráni elnök bizonyos benne, hogy meg fog születni a megállapodás az iráni atomprogramról a Nyugattal, még november vége előtt.  A világpiacra kerülő iráni olaj mennyiségének növekedése további lökést adna az áraknak - lefelé.

Keresleti oldal

Itt az utóbbi időszakban erősen lefelé korrigált uniós növekedési kilátások viszik a prímet.   Ázsiában ugyanakkor számos ország kormánya visszavágta korábbi energiaár-támogatását.  Itt India egy kiváló példa:  2008 és 2012 között az ország dízelolaj-kereslete évi 6-11 százalékkal nőtt.  2013. januárjában a kormány elkezdte visszavágni a támogatást, és a fogyasztás azóta stagnál.

Biztonságpolitikai következmények

A szaúdi vahhabita királyságra és szunnita politikai klienseire a térségben nehéz napok várnak - bár Rijád egyenlőre állítja, hogy nem okoz neki problémákat az alacsonyabb olajár.  Erről a propagandisztikus kijelentésről megvannak a kétségeink, hiszen a 2014-es szaúdi költségvetés bevételeinek 90%-a származik az olajból.  A zuhanó olajárakkal párhuzamosan máris emelkedik a belpolitikai hőmérséklet: az elmúlt 24 órában két amerikai állampolgárt, a Northrop Grumman katonai cég zsoldosait lőttek meg Rijádban, az egyikük életét vesztette.

Oroszország szerényebb üzemmódba fog váltani ambiciózus geopolitikai tervei kapcsán a térségünkben.  A 80-as évekhez hasonlatos brezsnyevi pangás várhat az óriási országra és ez bizony figyelmeztetés a jelenlegi magyar diplomáciai kurzus számára is. Az orosz költségvetés megroggyant, a valuta-tartalékokat is égetniük kell, hogy ne rendüljön meg az ország teljes gazdasági élete.

Mivel a Moszkva-Peking biztonságpolitikai tengely egyelőre stabil, a kínaiak segítő kezet nyújtanak:  a napokban írt a két fél alá egy három esztendőre szóló, 150 milliárd jüan alapú swap-megállapodást.  Mivel az orosz állami bankokat a szankciók keretében nyugati feketelistára tették, mentőkötelet nyújt a kínai Export-Import Bank, amely keretmegállapodást kötött a VTB-csoporttal és a Vnyesekonombankkal, azaz az orosz fejlesztési bankkal.