Két hazardírozás
Theresa May brit miniszterelnök második hazardírozását élte ma túl, bár ez beárnyékolja hosszabb távú kilátásait, mivel maga is elismerte, hogy nem fogja kitölteni 2022-ig szóló mandátumát. Először 2017-ben kockáztatott, amikor váratlanul előrehozott választásokat írt ki abban a reményben, hogy nagyot nyerhet, megnövelheti partja parlamenti többségét. Nem így lett: még veszített is pártja, az egyszerű többséget sem érte el, így csak az északír DUP 10 képviselőjének segítségével tud kormányozni.
A második hazardírozást a közelmúltban követte el: úgy egyezett meg az Európai Unióval a kilépésről, hogy közben nem tájékozódott a parlamentben, hogy a szavazáskor meglesz-e a többség. A normális logika szerint ezt tette volna: ha mást nem, akár a szeparatista skótokat is maga mellé állíthatta volna, de úgy tűnik, nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a parlamenti szavazás előtt egy nappal, négy vitanap után lefújta a szavazást, mondván: nem lenne meg az őt támogatók többsége.
200/117
Ez más sok volt párttársai egy részének, így bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene. Erről szavazott a konzervatív frakció, az eredmény: 200-an támogatták a miniszterelnököt, 117-en szavaztak ellene. Ezzel pozíciójában marad, mint pártelnök és egyben miniszterelnök, és a pártja nem is indíthat ellene egy éven belül bizalmatlansági indítványt, bár a parlament egésze még megteheti ezt.
A győzelem aránya elég nagy ahhoz, hogy ne kérdőjelezze meg a miniszterelnök pozícióját rövidtávon, viszont nem elég nagy ahhoz, hogy újra nekifuthasson az általa összehozott Brexit-megállapodás megszavaztatásának, hacsak nem szerez támogatókat az ellenzék soraiból, de ha eddig sem tette, akkor vajon hogy jönne össze ez most?
Lehetőségei
És itt a nagy kérdés: maradt a miniszterelnök, de ugyanúgy nem tudni, hogyan lép vagy nem lép ki az Egyesült Királyság az Európai Unióból. A lehetőségek: a miniszterelnök mégiscsak összehozza a parlamenti többséget, esetleg lefújja az egész kilépést (az EU jelezte, hogy visszavonható a kilépési szándék), netán vár és reménykedik, és végül, ami a legbölcsebb lenne: megszavaztatja népeit a parlament helyett.