Ezzel menthetjük meg a Földet a teljes pusztulástól?

A tendencia szembe megy a Párizsi éghajlatvédelmi egyezményben foglaltakkal, amiben a támogató országok ígéretet tettek, hogy megpróbálják az átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2°C alatt tartani az iparosodás előtti szinthez képest.

A növekvő széndioxid-koncentrációra az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Munkacsoportja (IPCC) lett figyelmes, akik megerősítették, hogy a világ továbbra is úton van, hogy 3 °C –kal emelje átlaghőmérsékletét az évszázad végére. A megújuló energiaforrások domináns használata létfontosságú a globális felmelegedés elleni harcban, ezen források aránya pedig jelentős növekedést mutatott az elmúlt évek során: a számítások szerint a nem fosszilis energiahordozók használatának aránya akár a 40 százalékot is elérheti 2023-ra.

A vízerőművekhez hasonló megújuló energiaforrások fognak várhatóan a legerősebb ütemben nőni, 2023-ra már a globális elektromos áramtermelés egyharmadát teheti ki. Ez igencsak biztató a szakemberek szerint, annak ellenére, hogy a elektromos áram a teljes energiaszektor csupán 20 százalékát teszi ki. A felhasználás maradék 80 százalékát – amely döntő többsége fűtésre és szállításra megy – továbbra is hagyományos energiahordozók biztosítják.

A jövő energiahordozója

A szén-dioxid villamosenergia-ágazatban történő felhasználásának csökkenése alapvető fontosságú a klímaegyezményben tett ígéretek teljesítéséhez: ez azonban szinte lehetetlen a bioenergia hozzájárulása nélkül – írja az Economist. A bioenergia fogalmát gyakran bizonyos dolgok – például fa, szén, vagy állati ürülék – elégetésével azonosítják. A gyakorlat főként a fejlődő országokban jellemző, ez azonban gyakran környezetkárosító anyagokat enged a légkörbe.

A modern bioenergia azonban távolról sem hasonlít elődjére: a fogalom olyan fenntartható energiaforrásokra utal, mint a fapellet, az etanol, a biogáz, vagy a repcemagból előállított biodízel üzemanyag. Ezen források jelentős potenciált hordoznak: 2017-ben  a teljes megújuló energiakészlet felét bioenergia tette ki, ami négyszer több, mint a nap- és szélenergia felhasználás együttvéve. A bioenergia segíthet csökkenteni azon ágazatok szén-dioxid kibocsátását, ahol más energiahordozók használata nehézkes: életképes alternatíva lehet az épületek fűtéséhez és a repülőgép-üzemanyagok leváltásához is.

A biomassza elégetése önmagában több szén-dioxidot enged a levegőbe, mint azonos mennyiségű szén vagy olaj felhasználása – nem mindegy azonban, honnan származik mindez. A fosszilis energiahordozók a több millió éve földbe zárt gázokat ereszti a légkörbe, míg a biomassza a növények által csapdába ejtett gázokat engedi vissza, ami nem zavarja meg a légkör kémiai egyensúlyát.

Közel a pont, ahonnan nincs vissza

A Nemzetközi Energia Ügynökség prognózisa szerint a bioenergia a globális energiamix 17 százalékáért lesz felelős 2060-ig (jelenleg csupán 4,5 százalékkal járul hozzá). Ezen időszakban a bioenergia 17 százalékkal csökkentheti a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségét. Ehhez azonban már most is jelentős befektetés kellene a szektorba, nem beszélve a jogi környezet és a felhasználást promótáló kampányokról.

A testület szerint a korábban kitűzött 2 Celsius-fokos felmelegedés nem biztonságos határ, mert az eddig előre jelzettnél sokkal nagyobb pusztítással járna. Az emberek tömegesen halnának meg az extrém időjárás, a hőhullámok miatt, az infrastruktúrákban, épületekben és a gazdaságban súlyos károk keletkeznének, tovább gyorsulna a növény- és állatfajok kipusztulása, hol a vízhiány, hol pedig a hirtelen lezúduló rengeteg csapadék tenné tönkre az élelmiszer-termelés.

AZ IPCC jelentése szerint amennyiben 2 Celsius-fokkal emelkedne az átlaghőmérséklet, a tengerek szintje 10 centiméterrel növekedne 2100-ra, az Északi-sarkvidék vizeiben nem évszázadonként egyszer, hanem évtizedenként legalább egyszer lenne jégmentes a nyár, a korallzátonyok pedig nem 70-90 százalékkal csökkennének, hanem teljesen megszűnnének.

Ahhoz, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot, az ember által okozott globális szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ra a 2010-es mértékhez képest 45 százalékkal kell csökkenteni, és az évszázad közepére nullára kell leszorítani. Magyarország különösen érzékeny az éghajlatváltozásra, az alulfejlett régiók, települések fokozottan sérülékenyek, míg a városok hőcsapdává válnak – írja a hirado.hu.