Az asztalomon mindig ott van a nukleáris rakéták indítógombja - üzente újévi beszédében Kim Dzsongun az Egyesült Államok elnökének. Nekem is van egy gombom, és az ráadásul nagyobb és erősebb is, ráadásul még működik is - válaszolta Donald Trump az észak-koreai diktátornak. Ebben a gúnyolódós-viccelődős hangulatban sem szabad elfelejteni, hogy két nukleáris hatalom meglehetősen kiszámíthatatlan vezetője feszül egymásnak - bár tény, hogy csak egyikük őrült.
A Bloomberg ezért felmelegítette korábbi összeállítását arról, pontosan mi is történne, ha az Egyesült Államok elnöke úgy döntene, hogy atomcsapást indít - vagy ahogy a mostani üzenetváltás alapján mondhatnánk, megnyomja a nukleáris gombot.
1. Trump "megnyomja a gombot"
A Bloombergnek nyilatkozó szakértő emlékeztet: a hatáskör egyértelmű, egyedül a hadsereg főparancsnokának, azaz az elnöknek van felhatalmazása a nukleáris fegyverek használatára.
2. Összeül a stáb
Mielőtt megindulna a katonai csapás, az elnök egyeztetésre hívja katonai és civil tanácsadóit Washingtonból és szerte a világból. Ez telefonon történik; ha a Fehér Házban tartózkodik, akkor a fehér ház "situation room"-jában, mondhatni helyzetelemző központjából indítja a telefonos konferenciát, ha pedig épp úton van valahol, akkor biztosítanak számára egy biztonságos vonalat. A konferencia fontos résztvevője a Pentagon helyettes műveleti igazgatója, ő a Nemzeti Katonai Parancsnoki Központot vezető tiszt (ezt a helyet egyébként "war room" néven emlegetik). Ez a központ készíti elő és adja majd ki végül az elnök indítási parancsát.
Ez a konzultáció addig tart, amíg az elnök akarja - ha ellenséges nukleáris rakéták közelednek az Egyesült Államok felé, és az elnök válaszcsapást készül indítani, akkor nagyjából fél percig. Ez persze növeli az esélyét annak, hogy a nagy kapkodás közepette egy téves riasztás miatt indítanak atomcsapást...
3. Az elnök dönt: támadunk
Lehet, hogy néhány tanácsadó megpróbálja lebeszélni az elnököt, mások akár le is mondhatnak tiltakozásképp, de a végén a Pentagonnak mindenképp a hadsereg főparancsnokának parancsát kell követnie.
4. Ellenőrzik a parancsot
A Pentagonban meg kell győződni arról, hogy aki a parancsot kiadta, az valóban az elnök. A magas rangú tiszt egy kódot olvas be, jellemzően két betűt a katonai ábécéből (például "Delta Echo"). Az elnök előveszi a "sütit", a biscuit néven emlegetett kódkártyát, aminek mindig nála kell lennie (a "futballnak" hívott táskát viszont nem neki kell cipelnie; ennek tartalma jórészt dokumentumokból áll, valamint valamilyen kommunikációs berendezésből, amivel üzenetet lehet küldeni a kiemelt katonai központoknak - nagy piros gomb valószínűleg nincs benne, de a táskát szokás "button" néven is emlegetni). A sütin az elnök kikeresi a megfelelő válaszkódot és bemondja a Pentagon tisztjének.
5. Kiadják a parancsot
A war roomban összeállítják a kilövési parancsot - ez egyebek mellett tartalmazza a kilövés pontos időpontját, azonosító kódokat és azokat a kódokat, amelyek a rakéták kilövés előtti kioldásához szükségesek. Maga a kódolt üzenet egyébként mindössze 150 karakter hosszú, és minden érintett parancsnokságnak valamint a rakéták indításáért felelős egységeknek kiküldik. A tengeralattjárók és szárazföldi indítóállások legénységéhez néhány másodpercen belül megérkezik a parancs - mindössze 2-3 perccel azután, hogy az elnök elindította a konferenciahívást.
6. A parancs megérkezik
Miután megkapták a parancsot, a rakétaindításért felelős egységek felnyitják azokat a széfeket, amelyek a nemzetbiztonsági ügynökség, az NSA által előkészített hitelesítő kódokat tartalmazzák. A kódokat összehasonlítják azokkal, amelyek az indítási parancsban szerepelnek.
7a - tengeralattjárók
Ha a rakétákat tengeralattjárókról indítják, akkor a parancsnok és több tiszt együtt hitelesítik a parancsot. Ebben található meg a fedélzeten található széfet nyitó kombináció is. A széfben a rakéták indításához szükséges kulcsot tartják. 15 perccel a parancs kiadása után a rakéták kilövésre készen állnak.
7b - szárazföldi kilövőállások
Ha a rakétákat szárazföldről indítják: összesen 5 kilövésért felelős egység van szolgálatban föld alatti központokban. Az egyes egységek két tisztből állnak, az egységek mérföldekre vannak egymástól. Megkapják a parancsot, kinyitják a széfet, összehasonlítják a kódokat. Ha mindent rendben találnak, megadják a paramétereket a kilövést irányító számítógépeknek - többek között a célpontot is. (Békeidőben egyébként az óceán közepére irányítják a rakétákat.) A parancsban lévő további kódok segítségével feloldják a rakétákat, majd a széfből kivett kulcsok segítségével indíthatják el a kilövést. A megadott kilövési időpontban az 5 egység egyszerre fordítja el a kulcsot, 5 jelet küldve ezzel a rakétáknak.
A szakértő szerint nincs sok esélye, hogy egy lázadással megakadályoznák a katonák a kilövést: elég 2 indítójel a rakéták elindításához, magyarán ha három csapat megtagadja a parancsot, akkor is indulhat az atomcsapás.
8. A rakétákat kilövik
Nagyjából 5 perccel azután, hogy az elnök döntött a nukleáris csapásról, az interkontinentális ballisztikus rakéták elemelkednek a silókból. A tengeralattjárókról 15 perc után indulhatnak el a fegyverek. Ha egyszer megtörtént a kilövés, a rakéták és a rájuk szerelt robbanófejek már nem "hívhatóak vissza", a folyamat nem fordítható meg.
Február 1-jétől duplázódik az az összeg, amelyet ingyen fel lehet venni az ATM-kből, de vannak buktatók. 
