|
| Forrás: Gazprom |
A BruxInfo értesülései szerint Brüsszel első ízben kíván érvényt szerezni a tagállamok közötti szolidaritás elvének, ha az Unió egyik vagy másik tagjánál válságba kerülne az energiaellátás. A Bizottság február 10-én előterjesztendő elképzelései szerint a regionális alapon külön csoportokba osztott tagállamok válság esetén egymás segítségére sietnének, közösen biztosítva az úgynevezett védett fogyasztók (háztartások, egészségügyi intézmények, stratégiailag fontos ipari létesítmények) gáz- vagy villamos áram ellátását.
A tervek szerint az EU tagállamait összesen kilenc régióra osztanák, Magyarország Ausztriával, Horvátországgal, Szlovéniával és Olaszországgal kerülne közös kalapba. A szolidaritásról szóló rendelettervezet értelmében Magyarországnak súlyos energiaellátási válság esetén akkor is az osztrák vagy a horvát háztartások segítségére kell sietnie energiaszállítással, ha saját ipari fogyasztóit emiatt nem tudja megfelelően ellátni. A modell természetesen fordított irányban is működne.
| Holoda Attila energetikai szakértő szerint más szövetségre van szükség, ha csökkenteni akarjuk az energiafüggőségünk Oroszországtól. Erről és a Déli Áramlatról is beszélt a Privátbankár.hu videóinterjújában. |
Nem mindegy a térségünk számára
Az európai energia-szolidaritás erősödése mellett viszont továbbra is borzolja a politikai kedélyeket a tervezett közös orosz–német Északi Áramlat II. projekt. Erősen vitatható ugyanis a 11 milliárd euróba kerülő újabb gigaberuházás gazdaságossága, hiszen az elmúlt évtizedben az EU földgázfogyasztása 21 százalékkal csökkent és a ma már meglévő a Balti-tenger alatti Északi Áramlat I. vezeték évi 55 milliárd köbméternyi kapacitásának jelenleg csupán a felét használják ki. Ráadásul az Ukrajna felől érkező gáz a kelet-közép-európai országok számára olcsóbb lenne, mint az északi gázvezetéken érkező energia ára. Moszkva jelen állás szerint viszont leállítaná 2019-től gázszállításait Ukrajnán keresztül, amely Kijevet megfosztaná évi 2 milliárd dollár tranzit-díjtól. A vitába Washington is bekapcsolódott és Kijevvel együtt ítélték el január végén a tervezett orosz–német projektet
Hét közép-európai uniós tagállam, köztük Magyarország levélben kérte az ügy napirendre tűzését az uniós állam- és kormányfők tavaly december 17-18-i csúcstalálkozóján. A dokumentumban többek között azzal érveltek, hogy az új vezetékeknek az EU energiastratégiájával is összhangban kellene lennie, amely előírja a források diverzifikálását (magyarán ne ugyanúgy orosz gáz jöjjön rajta). Azokra a külügyminiszteri végkövetkeztetésekre is felhívták a figyelmet, amelyek kimondták: meg kellene őrizni az ukrán tranzitútvonalat, és az Északi Áramlat II. ronthatja az ország gazdasági és politikai stabilitását.
Orosz–német vezeték, lengyel geopolitikai félelmek
Az Északi Áramlat II. vezetéket is a Gazprom építené, amely a Kreml kinyújtott karjaként geopolitikai súlyt ad a projektnek.
Az ukránok mellett tehát természetesen a lengyelek is fel vannak háborodva. Az új lengyel külügyminiszter szerint mind a Gazprom, mind pedig a tőkeerős német vállalatok állami politikát képviselnek. A lengyel energiaügyi miniszter múlt novemberben pedig egyenesen kijelentette, hogy az Északi Áramlat II. a „lengyel gazdasági és politikai biztonság szempontjából ellenséges tevékenységnek tekinthető”.
|
| Káncz Csaba |
Nem véletlenül látogatott Steinmeier német gazdasági miniszter a hétvégén Varsóba, ahol elismerte a lengyel aggodalmak jogosságát. Először képviselte azt az álláspontot, hogy az új orosz–német vezeték előfeltételeként ki kell kötni az orosz gázszállítások folytatását Ukrajnán keresztül 2019 után is. Ezt az álláspontot képviseli már Brüsszel is. Sokan Gerhard Schröder, volt német kancellár keze nyomát érzik a vitatott vezetéken. Schröder 2005-ben írta alá a szerződést Putyinnal az Északi Áramlat I-ről és svéd források szerint kancellárságának utolsó napjaiban már Putyinnal tárgyalt arról, hogyan léphetne a Gazprom szolgálatába.
Az új, konzervatív lengyel kormány kapcsolata Berlinnel egyébként is megrendült az utóbbi hetekben Varsó egyes intézkedései miatt. Steinmeier látogatásának egyik célja a kedélyek lecsillapítása volt, hiszen az EU-n belül már így is olyan elképesztő feszültségek és bizalomhiány alakultak ki, amely kapcsán többen Berlinben az EU szétesésétől tartanak.
Hazai energiastratégia?
A Déli Áramlatból kimaradt országok szemszögéből elsőre egyszerűnek tűnik a képlet: ha az ő vezetékük bukott, akkor a németeké ugyan miért nem? Ahogy Orbán Viktor fogalmazott a decemberi csúcstalálkozó után: valakinek ésszerű magyarázatot kell adni arra, hogy a Déli Áramlat miért volt rossz, az északi pedig miért jó?
Mindenesetre a hazai hosszú-távú vonalvezetés teljes hiányáról árulkodik, hogy a Századvég 2013-ban egy energiapolitikai stratégiát készített kormányzati megrendelésre, amiben még csak nem is szerepelt a paksi atomerőmű bővítésének ötlete. Ezek után 2014. január 5-én a magyar miniszterelnök hatástanulmányok nélkül aláírta a paksi paktumot az orosz elnökkel.
Káncz Csaba jegyzete
Ez a „gig economy.” 
