|
| (Fotó: Wikimedia Commons) |
Holnap tartják az elnökválasztást Tajvanon, ahol az előrejelzések szerint újra a függetlenségpárti Caj Jing-ven győzedelmeskedik – és ezzel tovább nőhet Kína gazdasági, diplomáciai és katonai nyomása Tajvanon. A 23 milliós szigetország a világgazdaságban sem kis játékos, hiszen közel évi 600 milliárdos GDP-vel rendelkezik.
A Hongkong-Tajvan tengely
Caj kampányát múlt június óta erőteljesen megtámasztotta a hongkongi válság. Az elnök pár hete kijelentette: meggyőződése, hogy a szigetországban sem működne az „egy állam két rendszer” modell. „A demokrácia és az önkényuralom nem működhet egyszerre egy országban”. Azt is hozzátette, nem fogja megengedni, hogy rövid távú gazdasági haszonért Tajvan feláldozza hosszútávú szuverenitását.
Peking számára további rossz hír, hogy a fiatalság körében erős a nemzeti érzés. A 20-29 éves korosztály 82.4 százaléka tartja magát tajvaninak és 49.4 százalékuk szerint Tajvannak ki kellene hirdetnie a függetlenségét. A teljes lakosság 90 százaléka szerint az „egy ország két rendszer” modellje nem alkalmazható Tajvanra.
A tajvani parlament két hete törvényt fogadott el Kína politikai beavatkozásának visszaszorítására. Az úgynevezett „beszivárgás elleni törvény” előzményeként Tajvanon az elmúlt hónapokban azzal vádolták Pekinget, hogy erőteljesen támogatja a Nacionalista Párt (Kuomintang) jelöltjeit egyebek közt kampánypénzzel és a közösségi médiában folytatott propagandával. A törvény megszegőire ötéves börtön, illetve százmillió forintnak megfelelő pénzbüntetés szabható ki.
Huzakodás Washington és Peking között
Kína és Tajvan politikai kapcsolatai folyamatosan romlanak Caj 2016. májusi beiktatása óta. Az elmúlt négy évben Peking Tajvan 7 diplomáciai szövetségesét győzte meg arról, hogy fordítson hátat a szigetországnak, amelynek eredményeképpen már csak 15 kis állam maradt meg hivatalos szövetségesnek. De minél nagyobb nyomást fejt ki Peking, a Trump-adminisztráció annál jobban növeli katonai és diplomáciai támogatását.
Peking a maga részéről már 2016 végén kiszivárogtatta, hogy számára Tajvan ügye nem lehet tárgyalás kérdése, és Trump átlépi a Rubicont, ha megkérdőjelezi az „egy Kína” elvet. Trumpot azonban hidegen hagyja ez az elv, és Ázsiában már évek óta erősek a spekulációk, miszerint az egyeduralomra szert tett Hszi-Csin Ping elnök katonai támadást intézhet Tajvan ellen, és még a Kínai Kommunista Párt 1921. júliusi megalapításának centenáriuma előtt visszafoglalná a szigetországot.
A katonai kártya
A katonai költségvetéseket tekintve 15:1 az arány Kína javára – a szigetország idén 11.9 milliárd dollárt költ védelmi kiadásokra. De Tajvannak kitűnő földrajzi adottságai vannak a védelemre – és ennek megfelelően két olyan katonai légibázissal is rendelkezik, amelynek hegyek belsejébe nyúló bunkerei több, mint 200 vadászgépet tudnak biztonságban tárolni. Egy esetleges Tajvan elleni invázió az emberiség történetének legnagyobb partraszállási művelete lenne, több ezer hajóval és legalább egymillió katona bevetésével. Ha nem sikerülne a gyors lerohanás, akkor a kínai csapatoknak 2.5 millió tajvani tartalékossal kellene szembenézniük, nem beszélve a valószínű amerikai, illetve japán ellentámadásról.
|
| Káncz Csaba |
A Centre 2019-es közös orosz-kínai hadgyakorlat nagy hangsúlyt fektetett a légi csapatszállításra, amellyel gyorsan el tudnak foglalni egy területet – még mielőtt az ellenség felvonulna. Ez különösen Kína számára lehet érdekes Tajvan esetleges lerohanása kapcsán, amely küzdelmet így esetleg el lehetne dönteni, még mielőtt az amerikai haditengerészet felvonulna a sziget védelmére. Peking eközben folyamatosan fejleszti föld-föld rakéta rendszereit is.
Trump Fehér Háza félreérthetetlen katonai üzeneteket is küld Peking irányába. A 2018-ban bemutatott új amerikai nukleáris doktrínából (Nuclear Posture Review) kiderül, hogy Washington atomfegyverrel válaszolhat az Egyesült Államok és szövetségesei ellen esetlegesen intézett olyan nagyobb támadásokra is, amelyeket nem atomfegyverekkel követnek el. A szigetország kevesebb mint 200 kilométerre helyezkedik el a kínai szárazföldtől, Douglas MacArthur tábornok tehát nem véletlenül jegyzete meg 1950-ben, hogy egy kelet-ázsiai konfliktus esetén a sziget „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajóként” szolgálhat az Egyesült Államok számára.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
